Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1561 Az Országgyűlés 24. ülése, 191 államigazgatási, jogi eszközök alkalmazása jöhet számításba, vagy mód van rá, vagy van-e mód más állami eszközök kiegészítő és helyettesítő igénybevételére. Harmadszor: az államigazgatási feladat megoldása esetén és ma ez a leggyakrab­ban előforduló társadalomszervezői forma a ha­tósági, tehát vizsgálni kellene, hogy a hatósági vagy az irányítási, szervezési módszerek-e adott esetben a leghatékonyabbak? Az előadottakra is tekintettel, bizottságunk nevében javasolom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy az alkotmány módosításáról szóló törvény­javaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvény­javaslathoz hozzászólásra nem jelentkezett senki. Következik a határozathozatal. Az alkotmány megváltoztatásához az összes képviselő kétharmadának szavazata szükséges. Megállapítom, hogy az Országgyűlés határozat­képes. Kérdem az Országgyűlést, hogy az alkot­mány módosításáról szóló törvényjavaslatot ál­talánosságban és részleteiben elfogadja-e? Aki elfogadja, kérem, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szava­zástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Or­szággyűlés az alkotmány módosításáról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! A napirend szerint következik az országgyűlési képviselők, tanács­tagok választásáról szóló törvényjavaslat tárgya­lása. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter elv­társat illeti a szó. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyű­lés! Amikor a Minisztertanács megbízásából és nevében előterjesztem az országgyűlési képvise­lők és a tanácstagok választásáról szóló törvény­javaslatot, ezt annak tudatában teszem, hogy po­litikai és jogi szempontból kiemelkedő jelentő­ségű törvényhozási aktusra kerül most sor. E megállapítás indokaként hadd utaljak általános­ságban arra, hogy a választási rendszer és a vá­lasztójog minden államban hű kifejezője az ural­kodó társadalmi és gazdasági viszonyoknak egyik alapvető eszköze a politikai hatalom gyakorlá­sának. Így van ez a szocialista társadalmakban is, ahol a választási rendszer és a választójog a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának fontos megtestesítője és megvalósítója. A törvényjavaslat jelentőségét indokolva, természetesen azokról a konkrét törekvésekről is szólni kell, amelyek a mi országunkat és népün­ket vezérlik. Ezeket az alapvető célokat azzal lehel megfogalmazni, hogy elkötelezett hívei vagyunk a szocialista eszmék megvalósításának, a szocia­lista társadalom építésének, tehát annak is, hogy a szocialista demokrácia állandó fejlesztésével minél teljesebben biztosítsuk népünk legszéle­sebb rétegeinek bevonását a politika alakításába, a közügyek intézésébe és a közélet ellenőrzésébe. Ha visszatekintünk felszabadulás utáni tör­ténelmünkre, de különösen az utóbbi negyedszá­zad történéseire, megcáfolhatatlan tényként ál­lapíthatjuk meg, hogy a szocialista demokrácia széles körű kibontakoztatása a párt és a kormány . december 22-én, csütörtökön 1562 politikájának mindig is a legfontosabb célkitűzé­sei közé tartozott. E szándékot a párt legutóbbi, XII. kongresszusán is határozottan kinyilvánítot­ta, amikor az eddig elért történelmi jelentőségű eredmények elismerése mellett, azt állapította meg, hogy több területen még nem kielégítő szín­vonalon áll a szocialista demokrácia, és ezért to­vábbi jelentős erőfeszítésre van szükség a de­mokratizmus tökéletesítése érdekében. Ezt köve­tően párt és állami vonalon egyaránt céltudato­san dolgoztunk azért, hogy a kongresszusi hatá­rozat az élet realitásává váljon. i Erőfeszítéseink arra is irányultak, hogy tár­sadalmunk minden közegében, az élet minden területén nyíltabb, őszintébb, kritikusabb, tehát valóban demokratikusabb légkör alakuljon ki, de arra is, hogy a dolgozók demokratikus jogait szé­lesítsük, a jogok gyakorlásának garanciarend­szerét erősítsük, s a demokrácia fórumrendszerét — főként a Hazafias Népfront, a tömegszerve­zetek és a népképviseleti szervek tevékenységé­nek tartalmasabbá és hatékonyabbá tételével — továbbfejlesszük. Ügy véltük ugyanis, hogy ezek az erőfeszítések csak együttesen válthatják ki azt a hatást, hogy az állampolgárok legszélesebb ré­tegei valóban sajátjukénak érezzék a szocializ­mus ügyét, azt a politikát, amelynek szolgálatá­ban állnak, és készek legyenek cselekvően és fe­lelősségteljesen részt vènni a hatalom gyakorlá­sában, a közügyek intézésében. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Mai világunk és életünk sajnos, nem mentes a feszültségektől és a nehézségektől. Mostanában sokakban felme­rül az a kérdés, hogy ebben a nehéz helyzetben vajon szükséges és érdemes-e újabb és újabb re­formelképzeléseken gondolkoznunk, és ezek meg­valósításáért ilyen jelentős erőfeszítéseket ten­nünk. Meggyőződésünk, hogy igen, érdemes. Nemcsak azért, mert a szocializmus sikeres épí­tése általában is elképzelhetetlen a megűiulásra való állandó törekvés nélkül, hanem azért is, mert a gondok és problémák mielőbbi megoldá­sának is ez az egyik legfontosabb feltétele, illet­ve biztosítéka. Nem véletlen, sőt, törvényszerű tehát, hogy pártunk és kormányunk társadal­munk egészét, s ezen belül is elsősorban a gazda­ságirányítás rendszerét és a politikai intézmény­rendszert illetően folyamatosan keresi azokat az újszerű megoldásokat, amelyek révén eredmé­nyesebben megvalósíthatjuk társadalompolitikai és .gazdaságpolitikai elképzeléseinket. Az alkotmány módosítása, a választójog re­formja, a közigazgatás átszervezése és korszerű­sítése, a népi ellenőrzési rendszer továbbfejlesz­tése és a gazdaságirányítási rendszer napirenden levő további tökéletesítése is e törekvések közé tartozik. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett tör­vényjavaslatot kiemelkedő politikai és jogi jelen­tősége miatt különös gonddal készítettük elő, s e munka során maximálisan igyekeztünk érvénye­síteni "a törvény-előkészítés demokratizmusára vonatkozó követelményeket. Bár az utóbbi évti­zedekben nálunk már politikai gyakorlattá vált a legfontosabb jogszabálytervezetek társadalmi és szakmai vitája, most mégis minden túlzás nél­kül megállapíthatjuk, hogy a választójogi tör­vényjavaslat soha nem tapasztalt érdeklődést

Next

/
Oldalképek
Tartalom