Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-24

1559 Az Országgyűlés 24. ülése, 1983. december 22-én, csütörtökön 1560 különböztetett figyelmet fordít a jogalkotás továbbfejlesztésében a demokratizmus és a szakszerűség növelésére is. A határozatban lefektetett követelmények egyre erőteljesebb érvényesítése várhatóan elősegítheti jogrendszerünk szükséges fejlesztése mellett annak stabilitása megőrzését is. Bizottságunk úgy látja, hogy az alkotmány módosításáról most beterjesztett törvényjavaslat koncepciója ezeket az aktuális jogalkotási célkitűzéseket jól érzékelhetően hasznosítja. A törvényjavaslat úgy is jellemezhető, hogy a szocialista törvényesség jegyében irányozza elő államéletünk korszerűsítését, annak egyes alkotmányos intézményei továbbfejlesztését. A javaslat a jogszabályalkotásra, a végrehajtásra, a választási rendszerre és a közigazgatás szervezetére egyaránt kiterjed, vagyis egymással összefüggésben álló alapvető intézményeket érint. Mindegyik kérdésnek önmagában is kiemelendő társadalmi-politikai súlya van, amely hangsúlyozottan kerül előtérbe azzal, hogy most együttesen vesszük számításba azokat. E sokoldalú összefüggésből elsősorban a jogszabályalkotást említem. Közismert, hogy mostanában igen sok jogszabály kiadására kerül sor. Ügy mondhatnám, hogy felgyorsult jogszabályalkotással, amely gazdasági életünk alakulásával is nyilvánvalóan összefügg, ténylegesen növekszik a szabályozásban a tévedés lehetősége és bizony, jogi és szakmai bizonytalanság esélye is. Indokoltnak tartjuk tehát, hogy kiküszöbölésére az eddig már meglevő és általában véve bevált módszerek mellett egy újabb, speciális mechanizmus kifejlesztésére kerüljön sor, következetesen az alkotmányosság, a törvényesség alapján. Ügy látjuk, hogy éppen ezt a célt szolgálhatja a jogszabályok alkotmányosságát, törvényességét ellenőrző Alkotmányjogi Tanács is. Ilyen intézmény mind ez ideig nem szerepelt jogi életünkben. Ez az úgynevezett — idézőjelben mondom —, alkotmánybírósághoz hasonlítható intézmény, amely a századforduló eleiétől kezdve fejlődött ki Európában, s lényegében a jogalkotás központi és utólagos kontrollját valósítja meg. Ennek megjelenési formái szinte országonként eltérőek egymástól elsősorban a nem szocialista európai országokban elterjedt intézmény formáról van szó, ez azonban nem zárja ki a szocialista viszonyok közötti életképességűket, alkalmasságukat. Egyes szocialista országokban ilyen állami funkciók már körvonalazódtak, kialakultak, illetőleg működnek is. Az Alkotmányjogi Tanács létesítésének koncepciója természetesen nem bizonyos külföldi példák átvételi lehetőségeként merült fel. Tény jelenleg az alapvetően alacsonyabb szintű jogszabályoknak a feszített ütemű kiadása. Tény az is, hogy nem lehet célravezető a szabályozásnak mechanikus, adminisztratív módszerekkel való redukálása sem. Ehhez képest alapvető igény a szabályozásnak a törvényesség, az alkotmányosság szempontjából való fokozottabb ellenőrzése, s erre lehet alkalmas intézmény a törvényjavaslatban létesített Alkotmányjogi Tanács. Ez nem bíróság, hanem az Országgyűlésnek — hangsúlyozom —, egy sajátos szerve lenne, amely a jogszabályok alkotmányosságát kísérné figyelemmel. Tekintettel arra, hogy nemcsak a jogszabályok, hanem a különböző jogi iránymutatások is jogszabályszerű funkciót töltenek be a gyakorlatban, indokoltnak tartjuk, hogy e hatáskör az úgynevezett jogi iránymutatásokra is kiterjedjen. Indokolt ugyanakkor az is, hogy mivel a Legfelsőbb Bíróság a hatáskörébe tartozó jogszabályokat csakis alkalmazza és értelmezi, de nem alkotja, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelveire és elvi döntéseire az Alkotmányjogi Tanács hatásköre ne terjedjen ki. Érthető érdeklődéssel várja bizottságunk azt a magasabb rendű jogi normát, amely ezen új alkotmányos intézményünket működésében is szabályozza majd. A jogszabályalkotást érinti az a probléma, hogy az országos hatáskörű szerveket vezető államtitkárok a jelenlegi szabályozás szerint állampolgárokat is kötelező jogszabályokat nem alkothatnak. Ez az alkotmányi szabályozás még abban az időben keletkezett, amikor ez a jogalkotói hatáskör az állami irányítás rendszerében nem okozott gondot. Azóta irányítási rendszerünkben jelentős változások következtek be, például a Munkaügyi Minisztériumot államtitkár irányítja, a környezeti problémák megoldását államtitkár vezeti. Ezekben az ügyekben az állampolgárokra vonatkozó jogi szabályozásnak a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályozástól való elkülönítése csupán mechanikusan történhetne, vagyis a központi állami irányítás szervezeti formája és az ehhez a formához tartozó jogalkotói hatáskörök ma már nincsenek egymással összhangban. A helyes megoldás ezekre az esetekre általánosan az, amit az előterjesztés is megállapít, hogy az államtitkár által kijelölt jogszabály ne csak a vállalatokat és- intézményeket, az állampolgárokat is kötelezze bizottságunk véleménye szerint is. A javaslat megvitatása során felmerültek bizonyos terminológiai kérdések, mint éppen az államtitkári rendelkezés kifejezés, vagy a helyi bíróságok elnevezését illetően, a tárgyalás során azonban ezek is megnyugtató magyarázatot nyertek. Ügy véljük, hogy az állami irányítást, a jogszabályok végrehajtását illetően egyet kell érteni a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alkotmányos jogállásának növelésével is. Ezzel az ellenőrzésnek ez a sajátos formája társadalmi jelentőségének megfelelő jogi elismeréshez is jutna. Hasonló nézet alakult ki államigazgatási rendszerünk átszervezése, átalakítása kérdésében is, valamint választási rendszerünk korszerűsítését illetően is. Ezeknek a részletes megoldását helyesen, nem az alkotmány tartalmazza, az csupán az általános elveket, a kereteket rögzíti. A jövő fejlődésére is tekintettel megjegyezni kívánom, hogy az államigazgatás feladatainak menynyiségi és minőségi meghatározásánál alapvető kérdésként kell majd az eddigieknél is alaposabban megvizsgálni a bürokrácia csökkentése végett is. Engedtessék meg először is annak a megjegyzése, hogy az igazgatás elé kerülő feladat valóban csak állami eszközökkel oldható meg hatékonyan. Mennyiben használhatók fel a társadalmi szervezés más formái? Másodszor: hogy ha az állami fellépés indokolt, akkor kizárólag csak