Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1199 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1200 mert nem tartják meg az ittas személy, valamint a fiatalkorú szeszes itallal való kiszolgálását tiltó rendelkezéseket. A fiatalok italozását elősegítő bűnös nemtörődömségükre már csak azért is indokolt nyomatékosabban felhívni a figyelmet, mert az alkoholizmus, mint betegség vagy káros szokásrendszer kialakulása a szakértők megállapítása szerint az esetek legnagyobb többségében a 14—18 éves életkorban kezdődik el. E korosztály az általános iskolából kikerülve kiesik a preventív gyermekvédelem látószögéből. A gyámügyi szervek csak akkor foglalkoznak velük, amikor magatartásukban már deviáns jelenségek mutatkoznak, vagy éppen bűncselekményt követnek el. Az alkoholos állapotban bűncselekményt elkövető fiatalkorúak száma és aránya túlzottan magas. A veszélyeztetett, környezetben élő gyermekek is gyakran fogyasztanak szeszes italt. Az alkoholizmus megelőzésének jogi lehetőségét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a jogi szabályozás kerek egészet alkot, jól szolgálja, illetve jól szolgálhatná az alkoholizmus megelőzésének ügyét. Az, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem mégsem hoz nagyobb eredményeket, nem a jogszabályalkotásra, hanem az alkalmazás és a végrehajtás hiányosságaira vezethető vissza. Tisztelt Országgyűlés! A munkakerülés és a bűnözés kapcsolata egyértelműen kimutatható. A nyílt vagy leplezett munkakerülés, a társadalmi termeléstől való szándékos távolmaradás sérti alkotmányunk szellemét és társadalmi céljainkkal is szemben áll. A hasznos foglalkozás nélkül élők egy része munkakerülő, csavargó életmódot folytat. Az ilyen személyek a maguk és az ellátásukra szoruló hozzátartozóik anyagi életfeltételeit nem tudják biztosítani. A megélhetéshez szükséges javakat a társadalom különböző jogi normáit sértő módon, bűncselekmények, illetve szabálysértések útján szerzik meg. A bűnözés szempontjából velük, mint potenciális bűnelkövetőkkel kell foglalkoznunk. Az esetek azt jelzik, hogy közülük többen élősködő, parazita módon tartják fenn magukat. Vannak közöttük spekulációból élők, akik ügyeskedő magatartásukkal, legtöbbször illegális eszközökkel vagy más munkája eredményének elsajátításával szerzik meg esetenként az átlagos kereseteket többszörösen meghaladó mértékű anyagi javakat. Évente hét-nyolcezer olyan személy ellen indul büntető eljárás különböző bűncselekmények miatt, akiknek az elkövetéskor nem volt munkaviszonyuk és munkakerülő, csavargó életmódot folytattak. A munkakerülő, élősdi életmód az elkövetett bűncselekmény és a szabálysértés mellett, a társadalomnak még számos területén okoz erkölcsi és anyagi kárt. Az ilyen személyek felderítése, és a társadalom számára hasznos munkára szorításuk ezért, az eddigieknél nagyobb figyelmet és hatékonyabb intézkedéseket követel. Jelenleg folyik egy olyan ügyészi vizsgálat, amely értékelni kívánja a munkakerülő életmód és a jogi szabályozás összefüggéseit. Annyi már most látható, hogy a munkakerülő, csavargó életmód elleni határozottabb, szélesebb körű társadalmi összefogáson alapuló küzdelem kialakítására van szükség, mert a büntetőjog eszközei nem elégségesek e káros jelenségek felszámolására. A részletesebb tennivalók kidolgozásáig is eredményt hozhatna azonban, ha a jogalkalmazó szervek szemléletében változás következne be, és az ilyen személyek kötelezettségeinek következetesebb kikényszerítése végett határozottabban élnének a rendelkezésükre álló jogi eszközökkel, a szociális támogatásokból kizárnák azokat, akik indokolatlanul, munkavégzés nélkül akarnak különböző előnyökhöz jutni. Gondolkoznunk kell azon is, hogy milyen új intézkedések bevezetésével lehetne hasznos munkára szorítani az ilyen személyeket, a családjukkal és a társadalommal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítése érdekében. Kedves Elvtársak ! A bűnözés okainak és feltételeinek felszámolása, a társadalmi ellentmondások és feszültségek megszüntetése vagy hatástalanítása erőfeszítést és általában anyagi ráfordítást igénylő feladat. Ezért csak lépésről lépésre, de csak hosszabb távon valósítható meg. Az előrelépésnek azonban vannak olyan lehetőségei is, amelyek anyagiakat nem, vagy alig igényelnek. Példaként említhető a társadalom tagjaira háruló mindennapi feladatok jobb ellátása, az állampolgári felelősségtudat elmélyítése, a jogi és erkölcsi kötelezettségek tudatosítása és minél hiánytalanabb teljesítése. A bűnözés megelőzése érdekében legsürgetőbb feladataink a következők: — az életkörülményeik miatt fokozott mértékben veszélyeztetett helyzetben élőkkel, ezek közül különösen az ilyen fiatalokkal való foglalkozás tartalmasabbá tétele, kiterjesztése; — a jogpropaganda eszközével a társadalmi jogtudat fejlesztése; az erkölcsi követelmények betartásának megkövetelése; a kötelezettségek teljesítésére való nevelés fokozása; — a helyi, termelési, gazdasági és más úgynevezett ügyintéző tevékenység lényeges folyamatainak mindenütt és mindenben megfelelő szabályozása ; — az állami, társadalmi, vállalati és szövetkezeti belső és külső ellenőrzés hatékonyságának a növelése és az érdemi ellenőrzés megkövetelése; a vagyonvédelem meglevő lehetőségeinek ésszerűbb felhasználása mind a társadalom, mind az állampolgárok tulajdonában levő értékek hatékonyabb megóvása érdekében; — s végül az állampolgárok mozgósítása vagyontárgyaik fokozottabb védelmére és a megelőzést szolgáló kedvező társadalmi légkör elmélyítésére. A bűnüldöző szerveknek — mint önök is tudják — sajátos feladataik vannak a bűnözés megelőzése terén. Most csak azt a fontos követelményt emelem ki, amely azt szolgálja, hogy a bűncselekmények és más jogsértések ne maradjanak felderítetlenül. Elkövetőiket személyre való tekintet nélkül a jogszabályok által meghatározott módon és mértékben felelősségre kell vonni, ugyanakkor biztosítani kell, hogy alaptalan eljárás senki ellen ne indulhasson, személyi szabadságában törvénytelenül senkit ne korlátozzanak. Az ügyészi szervezet e követelmények telje-