Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1201 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1202 sítésére, a nyomozás ügyészi felügyeletére különös gondot fordított az elmúlt időszakban is. Elemeztük például a néha még előforduló alaptalan büntető eljárások legfontosabb okait és rámutattunk a hibás döntések kiküszöbölhetőségének módjaira. A megállapításokat az ügyészségi és a belügyi vezetés minden szintjén megtárgyaltuk. A bűncselekmény hiányában történt nyomozásmegszüntetések száma — az elemzés nyomán bevezetett ellenőrzések és konkrét intézkedések eredményeképpen — egyharmadával csökkent. Alaposnak tűnő, de később megalapozatlannak bizonyuló feljelentések természetesen ma is előfordulnak. Azokat sajnos, nem is lehet megelőzni, teljes mértékben kiküszöbölni. Hasonlóan nagy figyelmet fordított az ügyészség a nyomozásfelügyelet keretében a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések törvényességére. Az elmúlt években visszatérően vizsgáltuk az előzetes letartóztatások, őrizetbevételek és egyéb, személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazásának gyakorlatát. A sorozatos vizsgálatok, utóvizsgálatok tapasztalatai alapján foganatosított intézkedések eredményeképpen a személyi szabadság indokolatlan vagy nem kellően megalapozott korlátozása a büntető eljárások során ma már csak elvétve fordul elő. A nyomozások során a legnagyobb gondot a bűncselekmények elkövetőinek a felderítése okozza. Ezt ügyészi eszközökkel segítjük, de természetesen a nyomozások eredményességének biztosítása, különösen az ismeretlen tettesek felderítése elsődlegesen a rendőrség feladata. Az eredményes felderítés fontosságára utal az a tény, hogy az utóbbi években emelkedik az ismertté vált bűncselekmények száma, ugyanakkor a felderített elkövetők száma csökken. Évente emelkedik azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyek tettesét a bűnüldöző szervek nem derítik fel. 1982-ben 39 400 ilyen bűncselekmény volt, ami az előző évhez képest tízszázalékos növekedést jelent. A bűnüldözés hatékonysága szempontjából is kiemelt jelentősége van annak, hogy az elkövetést minél hamarabb kövesse a büntetőjogi felelősségre vonás, mert ennek visszatartó hatása is van. A törvényi előfeltételek fennállása esetén az ügyészek az elmúlt években növekvő számban éltek a bíróság elé állítás eszközével, mert akkor az elkövetés után nyomban bekövetkezik a felelősségre vonás. Évenként 3000-et meghaladó vádlott esetében biztosítottuk, hogy a bíróság a bűncselekmény elkövetését követő néhány napon belül hozzon érdemi határozatot. A tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabására tett ügyészi indítványok száma az elmúlt három évben mindg meghaladta a 13 ezret. Ennek a jogintézménynek az ügyészségi gyakorlata jól szolgálta a bűncselekmények elkövetőinek gyors felelősségre vonásával kapcsolatos jogpolitikai célkitűzések megvalósulását. Utalni kell viszont arra is, hogy a bűncselekmény elkövetésétől a büntetőeljárás jogerős befejezéséig eltelt idő növekvő tendenciát mutat. A két hónapon túl befejezett nyomozások aránya valamelyest növekedett. Az elsőfokú bíróság nem jogerős érdemi határozatától a másodfokú bíróság érdemi határozatáig eltelt időben csökkent a 30 napon belüli, valamint az egy és a két hónap közötti befejezések aránya. Erről Szilbereky elvtárs is beszélt. Ezzel szemben nőtt a hat hónapot meghaladó befejezések aránya. Az időszerűség javítása érdekében tehát vannak tennivalók a nyomozás és a bírósági eljárás során egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági fejlődés új körülményei és követelményei sok vonatkozásban érintik az ügyészi tevékenységet is. A beszámolási időszakban számos olyan új rendelkezés jelent meg, amelynek közös célja a termelés, a szolgáltatások és a kereskedelem javítása, a fogyasztók igényeinek kielégítése, és a tapasztalható hiányosságok kiküszöbölése. A népgazdaság működését szabályozó új rendelkezésekkel kapcsolatban azt az elvet kell követni, hogy az esetleg jelentkező negatív hatások ellen elsősorban gazdasági intézkedésekkel kell fellépni. A rendelkezések kijátszását, a rendelkezések közötti esetleges rések, hiányosságok, rendezetlenségek kihasználását azonban, nem szabad megengedni, meg kell akadályozni, hogy egyesek ügyeskedéssel, munka nélkül vagy munkájukkal arányban nem álló mértékű jövedelemhez juthassanak. Az ilyen jelenségek feltárása, a vadhajtások lenyírbálása csak részben a bűnüldöző szervek feladata, de korántsem csak azoké. Fokozott felelősség hárul minden gazdálkodó egységre, felügyeleti szerveikre és a népgazdaság felügyeletét, ellenőrzését ellátó valamenynyi szervre. Ennek fontosságát igazolják a következő tapasztalatok: — a jogszabályok szerint a kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek, továbbá a vállalatok egyes részlegeinek szerződéses üzemeltetése közben az egység által más gazdasági szervezettől nem készpénzért vásárolt áru ellenértékét a bérbeadó vállalat, szövetkezet egyenlíti ki. A beszerzés ellenértékét az egység vezetőjének a vállalat által meghatározott határidőn belül kell a vállalat részére megtérítenie. Ez a rendelkezés már eddig is több visszaélésre adott lehetőséget. Az egységek vezetői késedelmeskedtek a befizetésekkel, ami által tulajdonképpen illegális hitelt vettek igénybe. Az is előfordult, hogy nagyarányú, az egység rendszeres forgalmát messze meghaladó beszerzéseket eszközöltek és azok ellenértékét nem fizették meg; — a kisipari, kiskereskedelmi engedélyek kiadása körüli lehetőségekkel egyesek úgy éltek vissza, hogy önkényesen kiterjesztették az engedély határait és nem egyszer a kisipar, kiskereskedelem fogalmát meghaladó volumenű iparvagy kereskedelmi tevékenységet folytattak; — több visszaélés történt azzal a lehetőséggel is, hogy a kisiparos, kiskereskedő beszerzését a saját maga által kiállított, úgynevezett önbizonylattal igazolhatja. Ez lehetőséget adott egyrészt az illegális beszerzési forrásokra — például orgazdaság, vámorgazdaság —, másrészt az árfelhajtó tevékenység leplezésére. Ügyeskedő kiskereskedők gyakran nagy tételekben vásároltak fel kurrens árucikkeket, hiánycikkeket az állami