Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1491 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1492 járul, hogy nem célirányosan foglalkoztatják őket, nem figyelnek a munkájukra. Például a VILATI 4 százalékban érdekelt a szerszámgépek elektronikus vezérlésének fejlesztésében. A hangsúlyt nem a 4 százalék árbevételre kellene helyezni, hanem az ebben a szűk körben dolgozók munkájának elismerésére. E gondolatkörhöz kívánkozik még, hogy a tv sem mindig a műszaki munkát népszerűsíti. A toalettek szerződéses bérbeadása fontos, és szó szerint is közszükségletet kielégítő dolog, de a műszaki munka népszerűsítése a mai igények alapján több reklámot, figyelemfelkeltést érdemelne. A műszaki fejlesztés kérdéskörével kapcsolatban e helyről is egyetértek a Vámos Tibor akadémikus által 1981ben az Akadémián elmondottakkal. Egy részletkérdést még megemlítenék, nevezetesen azt, hogy egy beruházási munka során is felmerülhet a költségek csökkentését szolgáló újítás vagy célirányos műszaki fejlesztés. Gondot okoz azonban, hogy a költségcsökkenés mértékét a bank elvonja. Ez önmagában helyes, mert csökken a hitel- és kamatteher, és így másoknak is jut hitel, de a vállalatnál nincs olyan eszköz, ami erre ösztönözne. Egy újítási díjat is csak a beruházás befejezése után lehet kifizetni. A szakemberképzésről. Az országgyűlésre felkészülve különböző iparágban dolgozó vezetőket kerestem fel. Egyöntetű volt a véleményük, hogy a szakmunkásképzést, technikusképzést az iparhoz közelebb kell tenni. Felmerült az is, hogy újra tartozzon az Ipari Minisztérium felügyeletébe. A szakemberképzést az^üzemi, területi igények felmérésével kell kezdeni. így nem fordul majd elő olyan eset, hogy igény és jelentkezés esetén az érdekelt vállalat a megyei, illetve regionálisan kijelölt művelődési osztály részéről olyan választ kapjon, hogy a megye nincs öntőszakmunkás-képzésre kijelölve. Ha egy üzem érdekelt a szakmunkásképzésben, akkor mérnökeinek, tapasztalt szakmunkásainak mozgósításával kész segíteni az oktatásban is. Ez kényszerítő és kötelesség is. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az ipari miniszter elvtárs elmúlt három évről ós a VI. ötéves terv hátralévő feladatairól szóló beszámolójához kapcsolódva vállalatunk, a Dorogi Szénbányák előtt álló feladatokról szólnék. A már említett brikettgyárépítési feladatunk mellett legfontosabb munkánk a Lencsehegy—

II. bánya építése, melyet nagyobbrészt üzemünk, a kutatási ós bányaépítési üzem végez. A kezdeti lépéseken túl vagyunk. Nemrég készült el az épülő bánya szállító lejtősaknája. Közelebbi célunk, hogy 1985-ben az új bánya már százezer tonna szenet adjon a népgazdaságnak. Távolabbi célunk, hogy 1988-ban ez 1 millió tonnára növekedhessen. Erre ösztönöz bennünket az ország kommunális szénnel történő jobb kielégítése, nem utolsósorban a hitel utáni magas kamatláb is, de a Dorog jövőjébe vetett hitünk is. Munkánkat a megye többi szénbányájánál az eocénprogram keretében végzett bányaépítési tapasztalatainkra, a beszerzés alatt álló, elsősorban szovjet gyártmányú bányagépekre alapozzuk. Egyetértek az elhangzottakkal, e néhány gondolattal kívántam a beszámolóhoz hozzájárulni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Dr. Rácz Albert elvtárs államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke kíván szólni. DR. RÁCZ ALBERT : Tisztelt Országgyűlés! A vita alapján kötelességemnek érzem, hogy a sokoldahian és sok oldalról felmerült munkaügyi kérdésekhez a szokástól eltérően utólagos jelentkezéssel hozzászóljak, ezekről véleményt mondjak, és némi tájékoztatást nyújtsak. Szemléletes példákat hallottunk a hozzászólások körében a munkaerőhiányról. Ezek a hozzászólások — Gorjanc elvtárs, Gajdos elvtárs, Nies elvtárs, és hadd ne soroljam, hiszen nagyon sok hozzászóló elvtárs érintette ezt a kérdést —, úgy érzem, hogy ezek a hozzászólások tükrözik azt az általános közvéleményt is, ami ebben a témában ma elterjedt, gazdasági szakemberek és nem gazdasági szakemberek körében egyaránt. Valós és reális értékelésnek tartom, ami itt elhangzott. Mégis, egy bizonyos szemléletváltozásra fel kívánom hívni a figyelmet. Míg korábban a túlfoglalkoztatásra, a kapun belüli munkanélküliségre vagy a felesleges létszám leépítésére helyeztük a hangsúlyt, erről beszéltünk, ma itt az országgyűlésen is, még egyszer hangsúlyozom, általában is, a munkaerőhiány kap nagyobb teret. Erről beszélünk többet. Azokkal az elvtársakkal értek egyet és Méhes elvtárs beszámolója is ezt tartalmazza, erről szólt Weiszböck elvtársnő is, hogy a létszámhiány és felesleg egyidejűleg területileg és szakmailag differenciáltan van jelen. Ismeretesek előttünk azok a nehézségek, amelyeket a munkaerőhiány a termelésben, kapacitáskihasználásban több helyen, üzemben, vállalatnál vagy egy-egy termelő munkahelyen okoz. Mégis tudnunk kell, hogy ez nem ez évben létrejött folyamat, nem ez évben előállt jelenség, hanem hosszabb távú folyamat eredménye. Hadd soroljam fel — anélkül, hogy értékelném ezeket. Mindenekelőtt a demográfiai helyzet alakulása. Tíz éve folyamatosan csökken a munkaképes korú lakosság száma. Ruisz elvtárshoz kapcsolódva említem a másik tényezőt, a falvak népesség-megtartó erejének növekedését, ami szándékunkkal egybeesik. Viszont nem esik szándékunkkal egybe, hogy nem tudjuk kellő erőteljességgel, kellő határozottsággal végrehajtani az ipar kitelepítési programjait. Tizenötéves-húszéves gondunk a nehéz fizikai munka, anyagmozgatás, kisegítő munka gépesítésének, szervezettségének a megoldása. Ezek tehát egy tartós folyamat eredményei és ebben az évben, úgy látom, előtérbe kerülnek ezek hatásai. Sőt, ebben az évben felerősödnek az elmúlt egy-két év hatására ezeknek a jelenségeknek a hatásai, mert vállalatainknak a fejlődése nem a korábban megszokott egyöntetűen növekvő irányba kell hogy menjen, hanem differenciálódnak. Kellene, amelyik dinamikusan fejlődik és van is. És kívánjuk, hogy oda menjen a munkaerő. Van amelyik rákényszerül, hogy stagnáljon, sőt olyan vállalatok is vannak, amelyeknél szeretnénk, hogy időlegesen vagy tartósan piaci helyzet vagy gazdaságtalan termelés miatt visszafejlődésre kényszerüljön. Ez a vállalatoktól differenciált munkaerőgazdálkodást igényel. Ezek azok a jelenségek, amelyek ismeretében kell keresnünk a reális megoldási lehetőségeket a munkaerőgazdálkodás