Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1493 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1494 területén. Nem kívánok végigmenni, hogy ezeket a jelenségeket, amiket elmondottam, hogyan, milyen eszközökkel kell megoldanunk vagy milyen eszközöket szükséges itt alkalmazni. Legtöbbet a béremelést emlegették az elvtársak. Ezért erről hadd szóljak néhány szót, mint megoldási módszerről. Természetesnek tartom, magam is elfogadom, hogy a bér szerepe a munkaerő-mobilitásban jelentős. Mégis örülök olyan felszólalásoknak mint Gajdos elvtárs, aki tapasztalatai és vizsgálatai alapján arra utal, hogy a bér szerepét a munkaerő-elvándorlásban harmadik helyen említették. És megelőzték olyan kérdések, ami szintén munkaügyi téma. Úgyhogy nem kimenekülök ebből a munkaügyi kérdésből, hogy munkafegyelem, hogy intenzitás, hogy keményebb követelménytámasztás, hogy a technológia — ezt mások is mondották — befogja az embereket és inkább elmegy könnyebb helyre dolgozni. Hadd folytassam ezeket a hozzászólásokat, egyetértve velük azzal — és mert ez nem általános, és mert mód van arra, hogy ezek között válogathassanak — természetes, hogy ilyen módon ugyanazért a keresetért vagy viszonylag alacsonyabb vagy magasabb keresetért arrébb állnak és más munkahelyet keresnek. És ebből kifolyólag talán túlzott Tollár elvtárs azon kifejezése, — ha jól emlékszem úgy mondta — hogy egyedül és legfontosabb megoldás a bér, a munkaerő-mobilitás szempontjából. Ilyen szempontból nagyon fontosnak tartom, én is azt hiszem, hogy nem lehet bér nélkül mozgatni az embereket, mégis nem szabad elfeledkezni, hogy ez csak átmeneti megoldást nyújt, jó lenne olyan bérarányokat kialakítanunk, amelyek minden időszakban és mindig rugalmasan mozgatják szándékaink szerint a munkaerőt — egyenlőre nem tartunk ott. Fel kell hívni a figyelmünket, magunknak, másoknak a munkakörülményekre, az ingázás gondjaira, a szociális juttatás erősítésére, tehát minden egyéb olyan, emberrel összefüggő vállalati magatartás, vállalati támogatás erősítésére, amely a munkaerő megtartását — ha szükséges — elősegíti és ahogy itt mondotta, talán Hajmer elvtárs —és ha nem szükséges — taszítja. A kettőnek együtt kell jelen lennie. Tisztelt Elvtársak! Mintegy éve havonta megfigyeljük a munkaerőpiacot — idézőjelben mondom — a keresletet és kínálatot, és azt tapasztaltuk ebben az évben, — és ezért is valós ez az értékelés, ami itt elhangzott, — hogy az első félévben a munkaerőkereslet növekedett. Jelenleg Budapesten 27 ezer főt tartanak nyilván a tanácsok és vidéken 53 ezer főt. Elgondolkoztató olyan időszakban, amikor a termelés és szolgáltatások volumene stagnál — jó esetben kis mértékben növekszik — és ez nem kevés, hogy kis mértékben az ipari termelés a mai körülmények között tud növekedni, a munkaerő iránti kereslet nagy mértékű növekedése. Én ezt nem tartom törvényszerűnek, hanem annak következményének, hogy az intenzív gazdálkodásra való áttérés időszakában sajnos a munkaerővel még mindig extenzív módon akarunk gazdálkodni. Vagyis azt hisszük,hogy a kapacitásokat, gépeket munkaerővel lehet pótolni. Hadd javítsam is magam: nemcsak azt hiszszük, hanem valósan, sokszor igaz is ez a kérdés. És ha nem törekszünk a munkaerővel való intenzív gazdálkodásra, akkor ez a helyzet tartós lesz, sőt fokozottabban nagyobb gondok elé állítja népgazdaságunkat a kérdés. Vannak nekünk tapasztalataink, az elvtársaknak is a hiányzó létszám pótlásáról. Hát itt is szó volt róla, Takácsné elvtársnő, Géczi elvtárs, hogy túlóra, hogy szervezés, részfoglalkoztatás, többen szóltak az elvtársak közül jó példaként említve a vállalati gazdasági munkaközösségeket. Elhangzott itt bizonyos, nem kívánatos kinövése is, de ebből a szempontból jó példaként említették az elvtársak. Mi is állandóan figyelemmel kísérjük ezeknek a szerepét, jelentőségét és kérem, az első félévben mintegy tízezer ember munkáját váltották ki ezek a munkaközösségben dolgozó emberek az iparban. Ha ezt figyelembe veszem az úgymond hivatalosan kimutatott létszámcsökkenésnél, akkor ez nem kevés a hiányzó létszám pótlása szempontjából. De vannak nekünk más tapasztalataink is: hogy vállalataink, ha szükséges, ha kényszerítő erő hat rájuk, akkor milyen fegyelmezetten és szervezetten tudják a kieső munkaidőt pótolni. Tessenek csak visszaemlékezni, — nem is kell, mert még napjainkban is tart — az ötnapos munkahét bevezetésére. Ugye ott a vállalatok szervezéssel, a normák igazításával, nem utolsósorban — hangsúlyozom — a dolgozók közvetlen közreműködésével, a dolgozókkal való megbeszéléssel meg tudták oldani a feladataikat az áttérésre. Persze voltak hiányosságok, előfordultak olyan termelőegységek vagy üzemrészek, ahol ez nehezebben ment. Mégis a feladat megoldódott. Miért mondom ezt? Előttünk van a 40 órás munkahétre való áttérés. Ha úgy állunk ehhez a kérdéshez hozzá, hogy a munkaerőhiányt, mint általánosan meglévő és valós jelenséget tudomásul vesszük, akkor ez nem megoldható feladat. A magam részéről nem így látom a helyzetet. Ez megoldható, valós, gazdaságilag, politikailag olyan helyes cél, amely a mai munkaerőgazdálkodási körülmények között is végrehajtható. Vállalatainknál általában jelentős munkaerőtartalékok vannak, jelentős veszteségidők vannak, és ezek feltárásával a vállalatok át tudnak térni a 40 órás munkahétre. Hogy ezt némi tapasztalattal bizonyítsam, hadd mondjam el azt, hogy már elkezdtek a vállalatok erre felkészülni az Ipari Minisztérium irányításával, és eddigi tapasztalataink szerint, az intézkedési tervek áttekintésével azt látjuk, hogy a vállalatok igen nagy hányada a jövő év első felében át kíván térni a 40 órás munkahétre. Ezt csak annak indokolására szeretném mondani, hogy vannak tartalékok, és ezzel nem kívánom a jogos és valóságos munkaerőhiányt megkérdőjelezni. Inkább azt kívánom hangsúlyozni, hogy ha ezeket a feleslegeket, tartalékokat nem tárjuk fel és nem bocsátjuk szabad rendelkezésre, akkor a valóságos munkaerőhiányt sem tudjuk országunkban megoldani, nincs miből, a munkaerő korlátozott erőforrásunk. Bár egyik legfontosabb erőforrásunk, olyan szempontból is legfontosabb, hogy felhasználása hatékony gazdálkodás mellett saját kezünkben van. Kedves Elvtársak! Sok jó példát hallottunk itt arra vonatkozóan, hogy vannak azért intézkedések a vállalatoknál, mozgások, hogy hogyan tárják fel a felesleges létszámot. Hadd utaljak a Takács