Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-23

1489 Az Országgyűlés 23. ülése, 1983. október 21-én, pénteken 1490 liség sem. Továbbá: tény, hogy sok volt az elvándorlás az iparból a kedvezőbb jövedelmű helyek felé, még akkor is, ha ez rosszabb munkakörülményekkel járt együtt. Csak béremeléssel ez a kérdés nem rendezhető. Az elszívó hatást kell gyengíteni. Ne lehessen ugyanazon munkáért máshol kétszer annyi bért fizetni! Ezzel párhuzamosan: az alacsony hatékonyságú munkahelyek számát kell csökkenteni, a magasabb hatékonyságúakét ösztönözni. Méhes elvtárs is említette: a kis hatékonyság nem növeli, hanem fogyasztja a nemzeti jövedelmet. Mindezek mégsem értelmezhetők úgy, mintha nem volna valóságos az egyes vállalatok hiánya kapacitásból, anyagból, munkaerőből. Viszont másutt az országban sok minden megvan mindabból, ami hiányzik az egyes helyeken. Ezért szervezési és vezetési feladatnak tekinthető a termelési tényezők olyan átcsoportosítása, amelynek révén a kihasználatlan kapacitások minél nagyobb része átkerüljön oda és akkor, ahol és amikor szükség van azokra. Nem teljes, de részmegoldást jelent egy gépbérleti rendszer kialakítása, fejlesztése is. Általánosítva mondható, hogy a rugalmasság fokozásához szükséges munka a részletesség igénye miatt vállalati szintre kívánkozik, viszont az egyes vállalatok intézkedési lehetőségeinek korlátai vannak, mivel nem avatkozhatnak bele más vállalatok belső ügyeibe. Kínálja magát az a lehetőség, hogy újtípusú vállalatközi vállalkozásokra szervezendő menedzser-vállalatok alakuljanak a feladat elvégzésére, feltéve, ha ezek a szükséges eszközökkel és módszerekkel rendelkeznek. A Veress elvtárs által említett kereskedő házaknak is hasonló szerepe volna. / Ezen vállalatoknak vagy vállalkozásoknak nem az utasításadás, hanem a segítségnyújtás és elsősorban az érdekeltségkeltés lenne a fő jellemzője. A segítségnyújtás előfeltétele: a naprakész információ azokról a kihasználatlanságokról, inkurrenciákról, amelyek az országban fellelhetők kapacitás, anyag és munkaerő tekintetében. Ami az érdekeltségkeltést illeti: az export-árból lehetne kiindulni — az ártöbbletből részesülne a menedzser — vállalaton keresztül az áru előállításában fontosabb szerepet játszó valamennyi vállalat. Es természetesen a veszteségekből is, amelyek a késői szállításból adódnak. A dollár-szaldó javításához fűződő népgazdasági érdek fontosságára tekintettel érdemes volna napirendre tűzni néhány menedzser-vállalat kísérleti létrehozását vállalati vállalkozások céljára. Ilyen vállalatközi vállalkozás menedzselésére jó példaként említhetem meg vállalatunknál, a Dorogi Szénbányáknál, 1,4 milliárd forint ágazati hitelből felépítendő új brikettgyár tervezését és kivitelezését bonyolító szellemi terméket értékesítő társaságot. Az új gyárnak xekordidő, 26—27 hónap alatt kell felépülnie. A menedzselő cég vállalta külföldi szaktervezői gyakorlattal is rendelkező gárdájával a tervezést, megkeresve és bevonva a kivitelezőket is. A gyár a dorogi, oroszlányi, HALDEX és a lengyel szénporból 21,85 MJ/kg 5220 kcal/kg fűtőértékű, 450 ezer tonna mennyiségű, elsősorban lakossági célokat szolgáló brikettet fog előállítani. A meglevő brikettgyári kapacitással együtt ez közel 1 millió tonna/év brikettezést jelent, a kalkuláció szerint ez kitesz 0,5 millió tonna fűtőolajat. A menedzser vállalatok, vállalatközi vállalkozások életrehívása mellett párhuzamos lépésként elképzelhető volna a TEK-vállalatok munkájának olyan átszervezése is, hogy a felhasználó vállalatoknál lévő anyagkészletek nagyobbik része a TEKvállalatok tulajdonába kerüljön át, és a raktározó vállalat csak a felhasználáskor fizessen a TEKvállalatoknak. A naprakész, folyamatos áttekintésben a szétszórtan elhelyezkedő készletekről számítógép segítene. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés ipari bizottsági ülésén felmerült az a gond, hogy az exportnál vállalataink az esetek többségében nem dollárban, hanem az illető országgal számolnak el nemzeti valutában. A nemzeti valuták árfolyamváltozásai jelentősen befolyásolják az elérhető árat. Hasonló ez ahhoz, ami nálunk két évvel ezelőtt volt, amikor is nem volt egységes árfolyamunk, és az úgynevezett ipari árfolyamot túl sűrűn változtattuk. Vagy most hasonló a helyzet, amit Nóvák elvtárs és Weiszböck elvtársnő említett, hogy a szabályozók év közben sűrűn változnak. Ennek is ilyen hatása van. Az egységes árfolyam bevezetése helyes lépés volt. Ehhez kapcsolnám a Timár elvtárs által 1981. április 9-én, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságánál ismertetett konvertibilis forint bevezetésének szükségességét. [Konvertibilis alatt korlátozott vagy külső konvertálhatóságot értve.] A vállalatok ebben köthetnének üzletet, és az árfolyam-ingadozásokkal a vállalati szféra helyett a jóval hozzáértőbb banki foglalkozna azzal, hogy milyen valutában történjen az elszámolás. Előnyös lenne a konvertibilis forint részlegesen — tehát a hangsúlyt a korlátozott konvertibilitásra helyezve—a vállalatok közötti kooperációnál is. Ma az a helyzet, hogy az alapanyagot, félkész terméket előállító vállalatok éppúgy érdekeltek az exportban, mint a magasabb feldolgozottságú terméket előállítók. Ebbe az irányban ösztönöz az exporttámogatás és a bérpreferencia is. Ha egy kooperációs partner tőkés piacon is értékesíthető terméke konvertibilis forint elszámolási alapon kerülne a végterméket előállító vállalathoz, megszűnne az érdekellentét, értékarányosan jutnának preferenciához, exporttámogatáshoz. Előnyként jelentkezne a félterméket értékesítő partnernél a kisebb szállítási és elmaradó vámköltség; a készterméket előállító vállalatnál ezzel párhuzamosan importcsökkenés jelenne meg. Tisztelt Országgyűlés! Röviden szólnék a műszaki fejlesztésről is. Gyártmányaink jelentős része nem piacképes. A dekonjunktúra a fejlesztést és a konkurrenciaharcot felgyorsította. Veress elvtárs említette, hogy bátrabbnak kell lenni a licencek és eljárások vásárlásánál. A legfejlettebb technika licencvásárlásos és átvételére nincs lehetőség, legfeljebb a második legjobbhoz lehet hozzáférni ilyen módon. Ismert az USA által hozott technológiai törvény, amely tiltja a legfejlettebb technológia keleti eladását. Elmaradásunk fokozódik, ugyanakkor jelentős szellemi kapacitásunk van, de elkedvetlenedett. Ennek nem elsősorban anyagi okai vannak. Ez is fontos, de a rossz közérzethez sokkal inkább hozzá-