Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

183 Az Országgyűlés 4. ülése, 1 Elöljáróban is szeretném kiemelni, hogy a szakbizottságok elnökei, tagjai és az üléseken részt vevő képviselőtársaink mélyen átérezték a VI. ötéves terv bonyolult problematikáját, megértették az abban foglalt elgondolások újszerűségét, a tervben foglalt gazdaságpolitikai koncepció kisebb szabadságfokát, valamint a beruházási források korlátozottságát, s ezért általánosságban a terv koncepciójával összhangban álló, azt kiegészítő vagy teljesebbé tevő elgondolásoknak adtak hangot. Szeretnék arra is utalni, hogy a terv- és költségvetési bizottság, valamint a szakbizottságok elnökei nem a mostani ülésszak keretében ismerkedtek meg a VI. ötéves terv koncepciójával, hanem a társadalmi vitával egy időben egész napos ülés keretében már elemezték a terv irányelveit. A terv problematikájával történő korai megismerkedésnek az lett a következménye, hogy a bizottság tagjai számos javaslatot tettek és indítványt adtak elő, amelyeket az Országos Tervhivatal elnöke magáévá tett. Ily módon e javaslatok és indítványok már szerves részét képezik azon törvénynek, amelynek megvitatására most kerül sor. A bizottság tagjainak egyébként az Országos Tervhivatal előzékenysége folytán arra is lehetőségük volt, hogy részletesen tanulmányozzák azon észrevételeket és javaslatokat, amelyek a társadalmi vita különböző fórumain hangzottak el. A bizottság örömmel és elismeréssel nyugtázta a társadalmi vita kereteiben megnyilvánuló demokratizmust, és különösen azon javaslatnak tulajdonított nagy jelentőséget, amely a Tervhivatalt néhány fontos és újszerű gazdasági probléma teljes és komplexebb elemzése érdekében különböző célprogramok kidolgozására kérte föl. Az Országos Tervhivatal egyébként elfogadta e javaslatokat, s így a szóban forgó célprogramok kidolgozása a legjobb szakértők bevonásával meg is kezdődött. A terv- és költségvetési bizottságnak a törvényjavaslatról szóló jelentésében előterjesztjük azon módosító javaslatokat, amelyeket a szakbizottságokban különböző képviselőtársaink, Kerényi József, Cseterki Lajos, dr. Király István, Nyers Rezső, Gajdócsi István, dr. Rőder Edit és dr. Nóvák Béla tettek. A módosító javaslatok világosak, így külön indokolást itt a plénumban egy kivételével nem kívánnak. A kivételt a 71. § (4) bekezdése jelenti, ahol az áll, hogy a „kormány indokolt esetben kezdeményezze a törvény módosítását". Ebben a paragrafusban arról van szó, hogy a Minisztertanácsnak a prognosztizált körülmények lényeges megváltozása esetén el kell térnie a tervtörvényben szereplő és jóváhagyott cselekvéstől, mert a jóváhagyott cselekvés többé nem lenne racionális, vagy annál lényegesen kedvezőbb variáns is adódik. Ha az ilyen cselekvések gyakorisága és súlya növekszik — ami az adott körülmények között valószínűsíthető —, úgy a törvényhozás által elfogadott tervtől lényeges eltérés mutatkozik. A kormány természetesen felhatalmazással rendelkezik, de másfelől nem célszerű a törvényhozást befejezett helyzet elé állítani. Ilyen 0, december 17-én, szerdán 184 helyzetek megelőzése és a törvényhozói felelősség fokozott érvényesítése érdekében vetjük föl a törvénymódosítás szükségességét. Utalni szeretnék arra is, hogy a terv- és költségvetési bizottság ülésén a szakbizottságok elnökei számos, igen fontos javaslatot vetettek fel, amelyek inkább a gazdaságpolitikát, mint a jelenlegi törvényjavaslatot érintik. E javaslatok nagy részét az Országos Tervhivatal elnöke elfogadta. így többek között Pesta László elvtárs az egészségügyi felújítások természetüknek megfelelő kezelésére, valamint a szociálpolitikai helyzet megtárgyalására, Nyers Rezső elvtárs a képviselők alaposabb gazdaságpolitikai tájékoztatására, elsősorban statisztikai kiadványok útján, Cselőtei László képviselőtársunk a termőföldek fokozott védelmére, Sas Kálmán jó minőségű szigetelőanyagok fokozott gyártására, Stadinger István a műszaki fejlesztés meggyorsítására, Baráth Endre, dr. Király István felszólalását idézve, a tehetségnek az oktatásügyben történő erőteljesebb felkarolására, dr. Rőder Edit elvtársnő pedig a községek népességmegtartó képességének növelésére tettek igen fontos javaslatokat. Végül a terv- és költségvetési bizottság megtárgyalta azt a kérdést is, hogy miképpen érintik a jelenlegi és a tervben is kifejezésre jutó gazdaságpolitikai változások a bizottság, illetve a többi szakbizottság munkáját. Mint a törvényhozás egyik bizottsága, mindig arra törekedtünk, hogy lehetőségeinket a végrehajtó hatalomhoz viszonyítva reálisan ítéljük meg. Nyilvánvaló, hogy a szokásos időpontban tárgyalt, minden vonatkozásban kidolgozott tervet vagy költségvetést a láncreakciószerű összefüggések következtében alig lehet módosítani. Ezért döntöttünk úgy — és ezt a kívánságunkat a kormányzati szervek is megértették —, hogy a tervvel, illetve a költségvetéssel a koncepciókialakítás fázisában kívánunk először foglalkozni. Jelenleg azonban tovább is fejleszthetjük ezt a gyakorlatot, miután az Országos Tervhivatal a 2000-ig terjedő távlati terv készítése során számos részprognózist és részkoncepciót készített el, illetve rendelt meg. E prognózisokat és koncepciókat kutatók és gazdaságpolitikusok együtt készítik és vitatják meg különböző tudományos testületekben. Ily módon nekünk is lehetőségünk nyílik arra, hogy a különböző kérdésekhez a koncepció kialakulásának időpontjában szólhassunk hozzá. Ezért döntöttünk úgy, hogy 1981-ben a számunkra legérdekesebb és legfontosabb prognózisokat és koncepciókat megvitatjuk. Tisztelt Országgyűlés! Népgazdasági tervek elemzése során a tudományos kutatók és a gyakorlati gazdaságpolitikusok elsősorban arra a kérdésre keresik a választ, hogy a tervben testet öltő gazdaságpolitikai koncepció konzisztens, reális és végrehajtható-e. Mi úgy éreztük, hogy ebben a kritikus periódusban, midőn gazdaságunknak irányt kell váltania egy hatalmas, lökésszerű és gyakran váratlan formában jelentkező változásokat átélő világgazdaságban, a szokásos elemzések és kérdésfeltevések éppen a