Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

171 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 172 ban értünk el, és azokra ä tapasztalatokra, amelyeket szereztünk. A magyar népgazdaság az V. ötéves terv időszakában számottevően fejlődött. A nemzeti jövedelem kereken 20 százalékkal, az ipari termelés 18—19 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 13 százalékkal nőtt. A fejlődés nem volt egyenletes. A tervidőszak első három évében nem sikerült gazdaságunk egyensúlyi helyzetét javítani: a behozatali többlet nagyobb lett, s a nem rubelelszámolású külkereskedelmi mérlegünk hiánya nőtt, miközben a beruházás és a készletfelhalmozás 1977-ben és 1978-ban is meghaladta a tervezettet. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a gazdasági helyzet elemzéséből kiindulva, 1977-ben a külgazdasági stratégiáról, 1978 decemberében pedig a közvetlen teendőkről, a közelebbi gazdaságpolitikai céljainkról nagy jelentőségű határozatokat hozott. Az 1979-es, 1980-as népgazdasági tervek ennek megfelelően jelölték meg a gazdaság fejlesztésére és az életszínvonal alakítására irányuló feladatokat. A tervek az egyensúlyi helyzet javítását először a belföldi felhasználás korlátozásával, de tartósan és hosszabb távon a gazdasági hatékonyság növelésével és a termelési szerkezet átalakításának meggyorsításával célozták megvalósítani. A legfőbb folyamatok 1979-ben és 1980-ban már a módosított gazdasági céloknak megfelelően mentek végbe. A belföldi felhasználásban a beruházás mérséklődött, a fogyasztás az addiginél kisebb ütemben nőtt. A termelés mennyiségi bővülése lassult, a behozatal csökkent, a kivitel gyorsan növekedett. Az egyensúlyhiány 1979-ben és 1980-ban már nem volt olyan nagy. Ez azonban azzal is együtt járt, hogy a lakosság reáljövedelme az utóbbi két évben nem nőtt, a reálbér némileg mérséklődött. A teljes időszakra vonatkoztatva ilyen körülmények között is növekedett a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 8—9 százalékkal, a fogyasztása 13 százalékkal. Tudjuk azonban, hogy az átlagok nem mutatják a családok és különféle foglalkozású rétegek helyzetében meglevő különbségeket. Számottevő eredmény viszont, hogy a nehezebb gazdasági helyzet ellenére a lakás, az egészségügyi és a szociális ellátásfejlesztési céljai megvalósultak, sőt néhány területen az ígértnél nagyobb javulást értünk el. Abban, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslat időben megszületett, és előrevivő nemzeti törekvéseket fogalmazhat meg, nagy segítséget jelentett az, hogy a párt és a kormány nyíltan feltárta közvéleményünk előtt a valóságos helyzetet, vázolta a gondjainkból kivezető utat. Társadalmunk érettségére vall, hogy népünk nemcsak megértette ezt, hanem — amint az elmúlt két év eseményei és eredményei bizonyítják — vállalta és teljesíti az ezzel járó nehezebb feladatokat. Kedves Képviselő Elvtársak! A VI. ötéves terv időszakában folytatni akarjuk az utóbbi két évben kialakított gazdaságpolitikát, amelyet a párt XII. kongresszusa is megerősített. A törvényjavaslat a kormánynak az Országgyűléstől jóváhagyott munkaprogramja alapján új célokat, eszközöket és magatartásformákat, együttesen szigorú összefüggéseket szab meg. Közülük két összefüggésre szeretném irányítani a figyelmet: Először a növekedés üteme és az egyensúly közötti kapcsolatra, másodszor a beruházások, a műszaki fejlesztés és a terv céljainak összefüggésére. VI. ötéves tervünk a minőségi fejlődés és a gazdasági realitások terve! Tervünk a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedését irányozza elő. Ez úgy érhető el, ha az ipari termelés 19—22 százalékkal, az építőipari termelés 11—14 százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelése 12—15 százalékkal és a szállítás-hírközlés teljesítménye 13—15 százalékkal növekszik. A gazdasági növekedésnek ezek az előirányzatai eléggé hasonlítanak a KGST-országok számításba vett és még kialakulóban levő előirányzataihoz. Ennél szélesebb nemzetközi kitekintésben is azt mondhatjuk, hogy az, amit mi tervezünk, egyenletes és tisztes gyarapodás. Példaként említem az Európai Gazdasági Közösség növekedésének átlagát: 1980-ban 1,4 százalékos, 1981-ben 0,8 százalékos növekedés várható, az inflációs ráta kétjegyű, a munkanélküliség nő, s nincsenek jobb kilátásaik a következő két-három évre sem. Amikor ezeket az összehasonlításokat teszszük, tudjuk, hogy a gazdasági növekedésnek a tervben foglalt előirányzatai meglehetősen különböznek attól, amit a magyar gazdaságnak a felszabadulás utáni történetében megszoktunk. Ezért már a terv előkészítése idején hangot kapott a jövőt féltő aggodalom. Szükséges tehát, hogy világosan feleljünk erre a kérdésre: miért tervezünk most — hangsúlyozom, a teljes gazdaságot nézve és átlagosan — ilyen növekedést. Hogy a tervidőszakra nem tudunk gyorsabb gazdasági növekedést előirányozni, annak több, egymással is összefüggő oka van. Az egyik ok, hogy az 1970-es évtized derekán a belföldi felhasználást, a beruházást és a fogyasztást akkor is gyorsan növeltük, amikor saját forrásainkat, megtermelt nemzeti jövedelmünket már igencsak megcsapolta az, hogy a világpiaci árarányok megváltoztak, és importunk árszínvonala az exporténál sokkal gyorsabban emelkedett. Ezért a külgazdasági egyensúly megbomlott, s ennek helyreállítását kellett gazdaságpolitikánk középpontjába állítanunk. Azóta és még jó néhány évig kényszerű szükségesség, hogy az exportot gyors ütemben növeljük. A másik ok, hogy a fejlődés egyik nélkülözhetetlen feltételét, a behozatalt ugyanakkor csak mérsékelten tudjuk bővíteni. Különösen a termeléshez szükséges energiahordozók, a nyersés alapanyagok, de a korszerű műszaki eszközök behozatalát is, mert — mint már említettem — korlátozottak a szállítás lehetőségei felénk, és korlátozottak az import finanszírozásához rendelkezésre álló eszközök is. A terv arra számít, hogy a kivitelt a termelésnél gyorsabban, 37—39 százalékkal, a behozatalt pedig a termeléssel azonos ütemben, 18—19 százalékkal kell növelni. És ez egyáltalán nem kevés, inkább nagy teljesítményt kíván a mai viszonyok között. Ezen irányzatok és folyamatok eredőjeként