Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-4

173 Az Országgyűlés 4. ülése, 1980. december 17-én, szerdán 174 adódik a nemzeti jövedelem növekedésének lehetséges üteme, és ebből következik, hogy a terv az eddiginél kisebb mennyiségi és nagyobb hatékonysági követelményeket tartalmaz. Arra, hogy a termelést ennél gyorsabban növeljük, akkor gondolhatunk majd, ha egyfelől a nemzetközi gazdasági körülmények kedvezőbbek lesznek, másfelől, ha a termelési szerkezet átalakításának nehéz és feszültségekkel terhes munkájában előbbre jutunk. A tervidőszakban folytatni kívánjuk a külföldi hitelek felvételére irányuló tevékenységünket. A hitelfelvételek megtervezésének azonban külső és belső korlátai vannak. A külső korlátok nyilvánvalók: a hitelek hitelezőink tőkeerejétől, a nemzetközi politikai és gazdasági helyzettől függenek. Azt is könnyen beláthatjuk, hogy a jelzett világgazdasági változások, a stabilitás hiánya, az infláció, a fejlett tőkés országok többségének deficites fizetési mérlege szűkítik a nemzetközi hitelkínálatot. Arra is számítanunk kell, hogy jó néhány ország eladósodottsága, az ebből szerzett tapasztalatok miatt a hitelnyújtók óvatossabbá válnak. A megtervezhető hitelek belső akadályaként számolnunk kell a hitelfelvételek pénzügyi, gazdasági terheivel, nemcsak a tervidőszakra, hanem a későbbiekre is. Az ország javát a jövőben is csak olyan hitelfelvétel szolgálja, amelynek a befektetése több nyereséget hoz devizában és forintban, mint amennyi a hitelért fizetett kamat. A hitelkamatok, mint ismeretes, eléggé változnak, meglehetősen nagyok. Ezért hitelfelvételi lehetőségeink jócskán függenek attól, hogy a vállalataink és szövetkezeteink milyen jövedelmezőséggel tudják befektetéseiket megvalósítani, a hitelt felhasználni. De mérlegelnünk kell a hitelfelvétel későbbi, a tervidőszak után mutatkozó hatását is, hiszen annak terhei 1985 után válnak esedékessé. Ez a mérlegelés is amellett szól, hogy még ha a külső feltételek megvolnának is, ne törekedjünk további eladósodásra. Gondolnunk kellett arra is, hogy milyen a nemzetközi hitelpolitikai megítélésünk. A jövőben is érdekünk fűződik ahhoz, hogy elsőrendű adósi minősítésünket és helyünket megőrizzük. Ez ugyanis nemcsak egyfajta elismerése eredményeinknek és annak, hogy gazdaságpolitikai törekvéseink reálisak, hanem arra is biztosíték, hogy a magyar gazdaság iránt tapasztalható megbecsülés és bizalom a jövőben is fennmarad. Bár nemzeti jövedelmünk növekményének nagyobb hányadát a külkereskedelmi és fizetési mérleg javítására kell fordítanunk, határozott célunk, hogy megőrizzük a lakosság életszínvonalát, javítsuk életkörülményeit, növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást. Azt tervezzük, hogy a lakossági fogyasztás 7—9 százalékkal növekedik 5 év alatt. Ez csak akkor valósulhat meg, ha csökkentjük a felhalmozást, a beruházásokat. Ezáltal is megváltozik a fogyasztás és a felhalmozás aránya. A régebbi átlagos 76:24 százalékos arány 82 százalékos fogyasztási és 18 százalékos felhalmozási részre módosul. Tudjuk, hogy ez tartósan nem egészséges arány, és e változásnak most is föltételei vannak. Ilyen föltétel az, hogy meglevő álló- és forgóeszközeinket gazdaságosan és jobban működtessük, a bővítésre szolgáló erőforrásainkat szintén ésszerűbben használjuk fel, s hogy az emberek életét nem nehezítő, okos takarékosságot valósítsunk meg. Az adott körülmények között is gondoskodnunk kell arról, hogy termelő állóeszközeinket folyamatosan korszerűsítsük és műszakilag megújítsuk. A tervidőszak beruházás-politikájának és műszaki fejlesztési tevékenységének céljai az előbbiekből meghatározhatók. A tervezhető, rendelkezésünkre álló forrásokból kereken ezer milliárd forint fordítható beruházásokra. Ez, ha tekintetbe vesszük azt, hogy mind a hazai, mind a behozott beruházási javak árai emelkednek, az előző öt évivel nagyjában azonos mennyiségű beruházást tesz lehetővé. Ennek négyötödét az előző két középtávú tervidőszakhoz hasonlóan a termelőágazatoknak és egyötödét a nem termelő ágazatoknak a fejlesztésére fordítjuk. Természetszerűen akár a termelésben, akár a kommunális és más ágazatokban ennél sokkal többet el tudnánk költeni. Sok mindenre szükség volna ahhoz, hogy életünket még kulturáltabbá, egészségesebbé, színesebbé, néhol emberibbé tegyük, de ahhoz is, hogy a munka sok szakmában könnyebb, tisztább, változatosabb és korszerűbb legyen. Ezeknek a céloknak csak egy része valósulhat most meg, mert erőinket a legsürgősebb, halaszthatatlan feladatainkra kell összpontosítanunk. A termelőágazatok közül az energiatermelés az eddiginél valamivel nagyobb arányban részesedik a beruházási előirányzatokból, mert be kell fejeznünk a Paksi Atomerőmű felépítését. Ezen felül is érdekünk, hogy növeljük az olcsóbb hazai tüzelőanyagok kitermelését. Ehhez új barnaszénbányákat kell nyitnunk, és ki kell aknáznunk a mecseki kokszolható szenet a kohászat számára. A feldolgozó iparnak, ideértve az élelmiszeripart, az összes beruházásokból való részesedése egy-két százalékponttal csökken. De ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy feldolgozó iparunk az elmúlt 5 év alatt az eredetileg tervezettnél csaknem 25 milliárd forinttal nagyobb összegű beruházáshoz jutott. így is 140—150 milliárd körül van az az összeg, amelyet a vállalatok a feldolgozó ipar fejlesztésére fordíthatnak. Hogy ezzel milyen messze lehet jutni, az attól is függ, hogy mennyire tudják kihasználni az elmúlt években nem kis mértékben gyarapodó termelési lehetőségeiket, a megvalósított nagy beruházásokat, mint például a Hajdúsági Cukorgyárban, a Martfűi Növényolajgyárban, a Zalaegerszegi Hűtőházban, a Halasi Kötöttárugyárban és még sok más létesítményünkben. Az előkészítő vitákban felvetődött az a kérdés, vajon a feldolgozó ipar műszaki színvonala és versenyképessége javítható-e anélkül, hogy ezen ágazatok nagyobb arányban jutnának beruházásokhoz. Egyetértettünk a válaszban: ha korszerű, de takarékos elgondolásokat dolgoznak ki, s azokat gyorsan és jól szervezetten valósítják meg, ha az új gépeken és berendezéseken jó minőségű, keresett termékeket gyártanak, akkor nem kell féltenünk a feldolgozó ipar műszaki színvonalát és.versenyképességét. Tehát elsősorban az eddiginél nagyobb szakértelem, a műszaki és gazda-