Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-3
151 Az Országgyűlés 3. ülése, 1980. szeptember 26-án, pénteken 152 szeegyeztethető-e a lendületes fejlődés kívánalmaival. Rövid távon ez a folyamat nemcsak szükségszerű, de úgy vélem, előnyös is. Elősegíti a beruházások tervszerűbb üzembe helyezését, csökkenti a terhes imiportigényeket. így például 1979 J ben, miközben a beruházások volumene nem növekedett, az üzembe helyezett beruházások értéke 7 százalékkal nagyobb lett, mint a megelőző évben. Hosszabb távon persze természetes, hogy a beruházások is növekednek, de súlyos hiba lenne, ha a csökkenés és növekedés adataiban pusztán mennyiségi kérdést látnánk. A fő kérdés: a befektetések hatékonysága. Ezért a termelésben nem lehet azzal számolni, hogy az elmaradó beruházások terveit majd később egyszerűen elővesszük. Sok korábbi elgondolás ugyanis a keresletre irányultság, a minőségi és árfeltételekhez igazodás, a méretezés vonatkozásában nem felel meg a mai és holnapi követelményeknek. Űj és jobb megoldások kellenek, nem pedig egyszerűen a régiek halasztása. Éppen ezért csak helyeselhető, ha a vállalatok egy része ma a kisebb, kiegészítő, korszerű beruházásokat helyezi előtérbe és csak akkor fog bele új, nagyobb beruházási vállalkozásba, ha érvényesíteni tudja az új szabályozás hatékonysági követelményeit. Dicséretes az is, hogy a vállalatok többsége nem vállal nagyobb kötelezettséget, mint amekkorának józan kockázat mellett meg tud felelni. Sajnos ezt még nem mindegyik vállalatunkról mondhatjuk el. Ez évben eddig 13 vállalatnál — köztük néhány nagyvállalatnál — kellett központi intézkedéssel megszüntetni csaknem 3 milliárd forint alaphiányt. És ezt a pénzt bizony a hatékony vállalkozások elől kellett elvonni. Mindamellett a vállalatok nem minden fejlesztési lehetőséget használnak ki. A konvertibilis exportárualapokat bővítő beruházásokra például több hitelt kaphatnának, mint amenynyit eddig kértek. De ne legyen félreértés: nem a többet, hanem a jobbat sürgetjük, a gazdaságosabb elgondolásokat, a gyorsabb, hatékonyabb megvalósítást. Tisztelt Országgyűlés! Nem ritka a kérdés és az aggodalom, hogy a jövedelmeknek a hatékonysághoz igazodó differenciálódása a hatékonyság növeléséhez szükségszerű-e. Megnyugtató ugyanakkor, hogy ehhez a gondolathoz kitűnő támogatást kaptunk a jól gazdálkodó vezetőktől és a jól dolgozó munkásoktól. Az országgyűlési vita is ezt támasztotta alá. Ez a bizalom és egyetértés arra kötelez bennünket, hogy cselekedeteink következetesen igazolják nézeteinket. Az új szabályozóktól azt is várjuk, hogy együttes hatásukra differenciálódik a gazdálkodó szervezetek nyersége. Figyelembe véve az első félévi eredményeket, arra számítunk, hogy ez évben a nyereség el fogja érni a szorosabb szabályozás mellett is a múlt évit. Ennek sok oka van, de tagadhatatlan — és ezt egyre több vállalat példája igazolja —, hogy a termelési szerkezet átalakulása lendületet kap. Néhány, korábban is erre törekvő vállalat jó példa erre: az alapanyaggyártó üzemek mellé a Tiszai Vegyi Kombinátban feldolgozó kapacitást is kifejlesztettek; a BUDALAKK számottevően növelte a korszerű festékek gyártását. Az MMG Automatikai Müvek a gáz- és kőolaj-távvezetékekhez használatos korszerű automatikai berendezéseket fejlesztett ki. Sokan láthattuk a televízió jóvoltából a moszkvai olimpiai létesítményeken a magyar eredményközlő és stúdióberendezéseket. És egy sor új, korszerű gyógyszert hoztak forgalomba a gyógyszergyárak. De nem elég a néhány vagy akár tömeges jó példa. A gazdálkodás hatékonyságának egész népgazdaságunkra kiterjedően kell javulnia. Ehhez azt várjuk és az kell, hogy a vállalatok jól gazdálkodjanak. De melyik vállalat gazdálkodik jól? Ma ennek nem az előírt tervmutatók teljesítése, de nem is a termelés mennyiségi növekedése a mércéje. Egyre inkább a jövedelmezőség minősíti a vállalat munkáját, aminek természetesen a vállalat dolgozóinak keresetében és a vállalat fejlődési lehetőségeiben is érezhetőnek kell lennie. Ez nem zárja ki, hogy ne adjunk támogatást egy-egy vállalatnak, vagy még inkább egyegy jó vállalkozásnak. De csak világos indokkal tehetjük: ha például el akarjuk kerülni a fogyasztói árak tervszerűtlen emelkedését. A támogatás egyre inkább a hatékony vállalkozás támogatása kell, hogy legyen. Legyen előrevivő, ne a rosszat tartsa fenn, hanem a jó létrehozását segítse. Tisztelt Országgyűlés! Az ipari termelés idei várható alacsony növekedése nyomán felvetődik az a kérdés, vajon egyévi egy-két százalékos ipari növekedési ütem összeegyeztethető lenne-e az egyensúly javításának és az életszínvonalban elért eredmények megőrzésének együttes céljaival? A kérdés teljesen jogos és azt is tükrözi, hogy a teljesítmény és az életszínvonal szoros összefüggését társadalmunk elismeri, természetesnek veszi. De tudatosan foglalkozom ezzel a kérdéssel a hatékony fejlesztés és a gazdálkodás kérdései után. Mert a termelésnövekedési mutatók csak akkor kapnak célt és értelmet, ha általa a termelésből származó jövedelmek növekednek és a termelés valós szükségleteket elégít ki. Enélkül a növekedés valójában káros, ellentmond céljának. Semmiféle haszon nem származna például abból, ha az ipari termelés fokozását a fölösleges készletek gyarapítása és a ráfizetéses termékek termelésének növelése útján érnénk el, valójában többlet állami kiadások terhére. Ha tehát a növekedésben túl akarjuk lépni a tavalyi és idei mértéket — és Lázár elvtárs ismertette már szándékainkat, hogy túl akarjuk lépni ezt a mértéket —, akkor dinamikusabban kell valóra váltanunk a kongresszusnak a hatékony munkára és a struktúra átalakításának meggyorsítására vonatkozó útmutatásait. Ha ez megvalósul, akkor ez majd magával hozza a kielégítő növekedést. És éopen ezért nem térhet ki az irányítás és a vállalatok összessége az elől. hogy erőteljesen és egészséges türelmetlenséggel tegyen a hatékonyság fokozására irányuló lépéseket. Ebből a szempontból rendkívül jelentős az év hátralevő három hónapjában végzett munka is. Ahhoz, hogy az ipar elérje azt a nyereséget és exportot, amelyre számítottunk, még nagyon
