Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

80. szeptember 26-án, pénteken 130 129 Az Országgyűlés 3. ülése, 19 nem „állandó", hanem „rendszeres" emelésről van szó. Becsülettel eleget tettünk tehát, a rendszeres emelésre vállalt erkölcsi kötelezettségünknek. Az emberek ma másképpen élnek, mint 10—20 évvel ezelőtt. Sajnos, ennek a változásnak kedvezőtlen hatása is volt: erősödött az egyénieskedés, az önzés, a szerzési vágy. Ezek valóban gondok, de az életszínvonal emelkedése nyomán ezeket a problémákat vállaljuk, mert biztosak vagyunk abban, hogy leküzdjük azokat. Fontos, hogy népünk érezze: alkotás, munka nélkül nincs életszínvonal-emelkedés! De ennek a fordítottja is igaz, hiszen, ha jól halad az ország építése, akkor az életszínvonal is emelkedni fog. Ez lényeges része gazdaság- és szociálpolitikánknak. Eddigi eredményeink is szocialista rendszerünknek, céltudatos politikánknak és mindenekelőtt munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk odaadó munkájának köszönhetők. Jelenleg a gazdasági építés olyan szakaszában vagyunk, hogy csak alacsonyabb növekedési ütemet tudunk diktálni. A VI. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növekedése látszik reálisnak. Ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javítását akarjuk elérni, amibe beletartozik a nemzetközi fizetési mérleg javítása, a vásárlóerő és a fogyasztói árualap egyensúlya és sok más tényező. Ezek a népgazdaság alapvető kérdései, amelyek a családok életkörülményeit is meghatározzák. A hatékony, nyereséges termelés biztosításában nagy szerepet játszanak a kormány által meghatározott gazdasági szabályozók, valamint a termelői és fogyasztói árak. A termelői árakat úgy kell szabályozni, hogy azok ne szakadjanak el a világpiaci áraktól. A fogyasztói árakat pedig úgy kell megállapítani, hogy azok is tükrözzék az önköltséget. Mindemellett a kormánynak bizonyos folyamatokat, köztük az életszínvonalat befolyásoló árakat nagyon pontosan kell szabályoznia, hogy a fejlődésünkkel, lehetőségeinkkel összhangban tervezett életszínvonal-emelést megvalósíthassuk. Ügy is, mint XIII. kerületi képviselő, egy kéréssel fordulok a Minisztertanácshoz. Javaslom, hogy bizonyos területeken vizsgálják meg az árképzést. Akadnak ugyanis olyan ipari ágazatok, ahol szinte kizárólag csak hazai nyersanyagokkal dolgoznak. Mégis

1 amikor árképzésről van szó, mintha rendkívül meg lennének olajozva a számológépek kerekei, s mintha a számológépek is több áramot kapnának, akkora summa jön ki az önköltségre. (Derültség.) Magyarázatként azt mondják, hogy magas a világpiaci ár, de valójában nagyon kevés közük van az importanyagokhoz. Esetenként a nyereség kiszámítása megalapozatlan, amit nem szabad hagyni! Az önköltséget az ipari vállalatoknak nem egyszerűen kiszámítaniuk, hanem — ahol lehet — csökkenteniük kell. A haszonkulcsot sem lehet felelőtlenül megállapítani. Reális számítás és szolid haszonkulcs alapján kell dolgozni a vállalatoknak. Egyetértek Lázár elvtárssal és a többi felszólalóval, akik aláhúzták: a bátor és a kezdeményező embereket, kollektívákat-*a kormányzatnak teljes erővel és minden fenntartás nélkül kell támogatnia. Eredményeink nemzetközileg is elismertek. Még a nyugati kommentárok is azt mondják, milyen bátor ez a magyar kormányzat, amikor hozzá mer nyúlni a kényes gazdasági kérdésekhez is. Aztán hozzáteszik, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk — ők így „dicsérnek" minket —, pedig mi csak azt mondjuk, hogy nyereségesen kell termelni, vigyázva a minőségre is. Rendszerünk szocialista és a módszereink is azok. A döntő, hogy nálunk a termelőeszközök köztulajdonban vannak, s amit megtermelünk, az is a népé. Hazánkban nincs kizsákmányoló osztály, és nemzetközi monopóliumok sem zsákmányolják ki a munkást, a népet. Szocialista a mi rendszerünk abban az értelemben is, hogy nálunk minden gazdasági egység szocialista tervgazdálkodást folytat. Amikor több mint tíz évvel ezelőtt bevezettük a gazdaságirányítás új rendszerét, egyesek csak azt harsogták, hogy nincs a vállalatokra felbontott kötelező terv. Ez igaz, és valóban nagy a vállalatok önállósága. Az összes beruházásnak a fele a központi, állami szervekben, a másik fele pedig a vállalatoknál dől el. Ez már nagyfokú önállóság, de a vállalatok ezzel együtt is kötelezve vannak arra, hogy elkészítsék a saját tervüket. A vállalatok tervszerű gazdálkodása is része az országos, népgazdasági méretű szocialista tervgazdálkodásnak. A szocialista rendszerben ezekkel a módszerekkel értük el eredményeinket. Behoztuk az ország százados elmaradottságát, s Magyarország már az iparilag közepesen fejlett országok közé tartozik. Célunk az, amit a pártkongresszus is kimondott, hogy az iparilag fejlett országok közé küzdjük fel magunkat. Ez a belátható jövőben elérhető. Ha a szocialista társadalomban — amely hosszú történelmi korszak és átmeneti szakasz az emberiség fejlődésében — árutermelés van, akkor piac is van, a piaci törvények hatnak, és léteznek árak is. Ez nem kapitalista vagy szocialista módszerek kérdése: a szocializmusban is nyereségesen kell termelni. Ha a tőkéseknél kegyetlen szabály, hogy a kezükben levő termelőeszköz és a rendelkezésükre álló munkaerő a maximumot adja számukra, akkor miért nem lehet a szocializmus viszonyai között kimondani, hogy a vállalatvezetés rendelkezésére álló termelőeszköznek és munkaerőalapnak a legtöbbet kell hoznia a szocializmus, a nép javára? Ha ezt kimondjuk és megköveteljük, attól még nem hatalmasodik el rajtunk a kapitalista szemlélet. S vajon a minőség, a márka jó híre csak a kapitalistának fontos? Szocialista viszonyok között a rossz is lehet jó? Ezt mi nem tűrhetjük. E tekintetben nemcsak azért nem akarok csatlakozni Lázár elvtárs önbírálatához, mert én kormánypárti vagyok, hanem azért sem, mert így van rendjén, a kormány helyett ne mi gyakoroljunk önbírálatot; mi — ha szükséges — a magunk tevékenységét illessük önkritikával. Van még behoznivalónk, ez számunkra politikai, erkölcsi és gazdasági kérdés. Eszembe jut erről, hogy egy meglehetősen ismert vezető nyugat-európai nagytőkés szakembereinkkel tárgyalva, meglepő kijelentést