Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-3

117 Az Országgyűlés 3. ülése, 191 országok 1981. január 1-től ne növeljék fegyveres erőiket és fegyverzetüket. A közelmúltban megkezdődtek a helsinki értekezleten részt vevő államok madridi találkozójának az előkészületei. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy mi a helsinki értekezleten elfogadott ajánlások teljes körének tényleges érvényesítéséért dolgozunk. Az a véleményünk, hogy a madridi tanácskozásnak is konstruktív munkával elő kell segítenie a záróokmány megvalósulását. Ez a célja az előkészítő értekezleten beterjesztett magyar napirendi javaslatnak is. Véleményünk szerint a madridi tanácskozáson tárgyalni kell a helsinki értekezlet részvevőit érintő összes fontos kérdésről. Ezen belül kiemelten üdvözölnénk, ha Madridban egyetértés születne abban a nagy fontosságú kérdésben, hogy 1981-ben megtartsák a katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó európai konferenciát. Támogatjuk a Szovjetuniónak azt a rendkívül fontos döntését — amelyet Leonyid Brezsnyev a Schmidt kancellárral folytatott tárgyalások során terjesztett elő —, hogy minden előfeltétel nélkül kész tárgyalni a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről és az előretolt állomásoztatású amerikai fegyverrendszerekről, minthogy ezek a kérdések szükségszerűen összetartoznak. Számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy ugyancsak hívei vagyunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői által Bécsben aláírt SALT—

II szerződés hatályba léptetésének, amellyel megnyílhatna az út a más fegyverekre is vonatkozó SALT—

III szerződés megtárgyalása előtt. Ezek a mi alapvető külpolitikai törekvéseink, amelyekről nyugodtan elmondhatjuk, hogy bennük nemcsak pártunk és kormányunk hivatalos álláspontja, hanem egész népünk őszinte óhaja is kifejezésre jut. Mi, a szocializmust építő magyar nép, a világtól semmi mást nem kívánunk, mint azt, hogy béke legyen, és folytathassuk építőmunkánkat. Mindaz, amiről eddig szóltam, természetesen magyar állásfoglalások, de nemcsak egyedül a mieink, hanem kifejezik a szövetségeseinkkel azonos platformunkat is. Nagyra értékeljük a Varsói Szerződést, amely a mi védőpajzsunk, de még ennél is több : a világimperializmust féken tartó leghatalmasabb erő, amely ma létezik. Ennek megfelelően mi a Varsói Szerződés országaival külpolitikai kérdésekben tanácskozunk, és széles körű, összehangolt együttműködésre törekszünk. Együttműködésre, álláspontunk egyeztetésére törekszünk kivétel nélkül az összes szocialista országgal is. Ez a szocialista országok nagy többségével meg is valósul, és ahol nem így van, az nem a mi hibánk. A szocialista országok közül kettőről külön is szeretnék szólni. Lengyelországról, amellyel az utóbbi időben a nemzetközi és a magyar közvélemény is sokat foglalkozik. Mint ismeretes, Lengyelországban a társadalom életében felhalmozódott különböző problémák miatt július végén, augusztusban széles körű munkabeszünteté. szeptember 26-án, pénteken 118 sekre, sztrájkokra került sor, politikai konfliktusok támadtak. Ezeket az eseményeket egész népünk nagy figyelemmel és bizonyos aggodalommal kísérte. Mi szolidárisak vagyunk a testvéri lengyel néppel, lengyel testvérpártunkkal, a Lengyel Népköztársasággal, s ennek több oka is van. Egyrészt a történelmi, hagyományos lengyel—magyar barátság, amely az utóbbi évtizedekben szocialista alapon tovább erősödött és szilárdult. A lengyel nép nehéz történelmi útján — a mi népünkhöz hasonlóan — sokat szenvedett, és alapvető törekvése, hogy a megtalált igaz úton, a szocialista építés útján békében haladhasson előre. A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között sokoldalú együttműködés van. Politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink, a tömegek széles körű érintkezésének révén, mint partnerek is érdekelve vagyunk abban, hogy a Lengyel Népköztársaság helyzete szilárd legyen. Ezt az elvtársi, testvéri kapcsolatrendszert, sokoldalú együttműködést a jövőben még tovább akarjuk fejleszteni. Hazánk és Lengyelország a Varsói Szerződés szervezetének tagállama. A Varsói Szerződés egysége, ereje létfontosságú a magyar és a lengyel nép, valamennyi tagállam népének, sőt a világ népeinek szempontjából is. Szolidaritással, együttérzéssel, ésszel és szívvel lengyel barátaink mellett állunk. Erről a miniszterelnöki programbeszéd is hangsúlyozottan szólt. Még azt fűzném hozzá, hogy a társadalom fejlődési problémáit a lengyel népnek magának kell megoldania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével. Mi teljes sikert kívánunk lengyel elvtársainknak, barátainknak, a testvéri lengyel népnek. Ahogyan Lázár elvtárs is megfogalmazta, azt kívánjuk, hogy valamennyi fontos és aktuális kérdésre igazi szocialista megoldást találjanak. A másik szocialista ország, amelyről szólni kívánok, Jugoszlávia. A közelmúltban teljes együttérzésünket fejeztük ki Jugoszlávia népeivel abban a nagy veszteségben és gyászban, amely őket Tito elnök elhunytával sújtotta. Ezt az alkalmat és az azóta létrejött kapcsolatainkat is felhasználtuk arra, hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk: miként eddig, úgy a jövőben is arra törekszünk, hogy sikerrel építsük a kölcsönösen hasznos magyar—jugoszláv politikai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatokat, a lakosság szélesebb körű érintkezését, az egymás belügyeibe be nem avatkozás elve alapján, kiindulva abból, hogy mi a Varsói Szerződés tagállama vagyunk, Jugoszlávia pedig el nem kötelezett ország. Kapcsolataink jelenlegi állapotával elégedettek vagyunk, és úgy tapasztaljuk, hogy mindkét fél részéről megvan az akarat kapcsolataink további kiszélesítésére, elmélyítésére. Érdekeltek vagyunk abban, hogy szomszédságunkban egységes, szocialista Jugoszlávia fejlődjék. Ez nemcsak a két ország népének válik javára, hanem ennek még szélesebb nemzetközi jelentősége is van. . * Szolidárisak vagyunk Vietnam, Laosz, Kambodzsa népeivel abban a harcban, amelyet függetlenségükért, szuverenitásukért, felemelkedé-