Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1147 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön 1148 den településhez odavinni az üzemet, a vállala­tot. A hatékony és gazdaságos termelés ezt nem teszi lehetővé. Sőt! A racionális munkaerő-gaz­dálkodás is megkívánja, hogy a munkaerő is mozogjon. De ott, ahol a szabolcsi képviselő elv­társ által mondott helyi és egyébként nem meg­oldható feszültségek vannak, ha hatékony foly­tató vállalatot lehet létrehozni, a központi se­gítség sem marad el. Kedves Elvtársak! A teljes és egyben haté­kony foglalkoztatás egymást nem kizáró köve­telmény. Ezért nem fogadható el azoknak az ér­velése, akik úgy .vélik, hogy a munka hatékony­ságának növeléséhez szocialista viszonyok kö­zött is munkaerő-feleslegre, korlátozott mérté­kű munkanélküliségre van szükség. Akik így érvelnek, valójában a követelménytámasztást és a teljesítmény szerinti bérezést kívánják helyet­tesíteni a munkanélküliséggel. Azt gondolják, ez könnyebb, mert a munkanélküliség veszélye he­lyettünk, vezetők helyett fegyelmez vagy ösztö­nöz. Nem hiszem. Egyébként is a tőkés orszá­gokban manapság nagy arányokat elérő munka­nélküliség is igazolja, hogy ez nem egyszerűen hatékonysági, hanem túlnyomó részt és első­sorban társadalompolitikai probléma. Tisztelt Országgyűlés! Célunk, hogy az em­ber munkáját hatékonyan, gazdaságosan, minél jobb körülmények között végezze. Vélemé­nyünk, hogy mindebben a termelőt anyagilag érdekeltté kell tenni. Céljaink elérésének felté­telei között ezért van nagy jelentősége a bérpo­litikának és annak gyakorlati végrehajtásának. Gazdaságpolitikánk évek óta érvényesülő elve, hogy a bérekkel, keresetekkel az egyéne­ket és a vállalati kollektívákat is ösztönözni kell. Feladataink teljesítéséhez a megfelelő irá­nyú és hatásos anyagi érdekeltség létrehozása elengedhetetlen. Ugyanakkor még az eddiginél is jobban, nagyobb biztonsággal kell a bérki­áramlás megfelelő mértékét, a vásárlóerő és az árualap kívánatos egyensúlyát biztosítani. E kettős célt kell teljesítenünk az 1983. január 1­én bevezetendő új bérszabályozással is. Feltételezéseink szerint az újonnan beveze­tésre kerülő bérszabályozás a jelenleginél kö­vetkezetesebb, torzításoktól mentesebb ösztön­zést valósít meg, mivel a bérfejlesztési lehetősé­get nem a teljesítménynövekményhez, hanem a teljesítményszinthez kapcsolja. Ezáltal reálisabb követelményt támaszt és azt várjuk, hogy a puszta növekményérdekeltség helyett, illetve ennek visszaszorításával megszünteti vagy kor­látozza ésszerűen korlátozza és ezzel együtt járó teljesítmény-visszatartást. Az új bérszabályozás bevezetésével kor­szerűsíteni kívánjuk a racionális létszámgazdál­kodásra irányuló ösztönzést is és a jelenleginél következetesebben szeretnénk érvényesíteni a bérfejlesztésnek a vállalati adóviselés-képes­ségtől való függőségét is. Azt várjuk, hogy a kollektív érdekeltség erősítése az eredmény nö­velésére készteti a vállalatok vezetőit. Ebbe az irányba kívánunk hatni a vezetői érdekeltség néhány elemének módosításával is. Célunk, hogy a jól dolgozó, jövedelmező termelést és gazdaságos exportot teljesítő vállalatok vezetői kiemelt anyagi elismerése lehetővé váljék. Az elmúlt időszak tapasztalatai igazolták, hogy a gazdaság valamennyi területén nem le­het, nem célszerű egyetlen bérszabályozási for­mát működtetni. Az alkalmazott módszerek ki­dolgozásakor tekintettel kell lenni a különböző területek sajátosságaira és nem utolsósorban a tulajdonviszonyokból adódó érdekeltségi kü­lönbségekre. Ezért eltérő módszerekben a bér­es keresetszabályozás a vállalati szférában és a termelőszövetkezetekben. De mindegyikre jel­lemző, hogy a bérfejlesztési lehetőségben szere­pe van a teljesítményeknek. Megjegyzem közbevetőleg, mert felmerült a vitában, hogy a bérszabályozáson belül, amel­lett a bérpreferencia alkalmazásával külön ösz­tönözzük a kívánatos exportnövelést. Sőt, az elmúlt időszak tanulságai alapján és ennek az időszaknak a kényszerítő hatásai kö­vetkeztében a korábbinál erőteljesebb ösztön­zést kívánunk a bérpreferencia rendszeren ke­resztül megvalósítani, s ezzel ezt a legfontosabb népgazdasági célt a bér oldaláról is segíteni. Kedves Elvtársak! Havasi elvtárs említet­te, hogy a politikai és kormányzati munkában kiemelt jelentősége van a gazdasági irányítás és szabályozás folyamatos értékelésének, és en­nek alapján a továbbfejlesztés iránya és mód­szere meghatározásának. E munka szerves ré­sze, hogy 1983 januárjától több vállalatnál — az iparban, építőiparban, mezőgazdaságban — kí­sérleti bérszabályozást vezetünk be. Ezzel a cé­lunk az, hogy a gazdasági szabályozás egészé­vel együtt alakuljon a megfelelő, azzal össz­hangban levő bér- és keresetszabályozási rendszer. Tisztelt Elvtársak! A bérszabályozás azo­kat a feltételeket és lehetőségeket határozza meg, amelyek között a vállalatok, a szövetkeze­tek a bérgazdálkodást végezhetik. A munkajö­vedelmeként kiáramoltatható átlagos jövede­lem mértékét a népgazdasági tervben az élet­színvonalpolitikai céljainkkal összefüggésben határozzunk meg. Ez a jövő évben 3 és fél, 3,3 százalékos bérnövelést tesz lehetővé. Szokás arra hivatkozni, hogy kismértékű béremelési lehetőség mellett nincs mód a vég­zett munka teljesítmények szerinti elismerésé­re. A teljesítmény szerinti elosztás ellen hat az a felfogás is, amely azt mondja, hogy legalább az árszínvonal növekedést mindenki számára ellensúlyozni kell a bérfejlesztésnél.. Ez a nézet és gyakorlat aligha helyeselhető, mert eleve le­mond az ösztönzés hatékonyságának javításáról. A fogyasztói áremelések hatását vállalati, sőt egyéni szinten is csak a teljesítmények nö­velésével lehet ellensúlyozni. Ha nem ezt törté­nik, úgy valójában fedezet nélküli vásárlóerő kibocsátására kerül sor. A mai nehezebb gazda­sági feltételek között az a vezető jár el helye­sen, aki ezt belátva, a bérezés gyakorlatban következetesen érvényt szerez a „mindenkit tel­jesítménye szerint"-i elvnek. A gazdasági veze­tés és az érdekképviseleti szervek a jövő évi kollektív szerződések módosításánál biztosít­sák a teljesítmény és a bér megfelelő összehan­golását. Vállalni kell az egyéni béremelések és jutalmak megállapításánál az „igen" vagy „nem" gyakorlat érvényesítését is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom