Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1149 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-á.n, csütörtökön 1150 Szó volt már arról, de engedjék meg; fontosságára tekintettel hadd ismételjem meg, hogy vállalatainknak az új bérszabályozás alapjánt ki kell alakítaniuk bérpolitikájukat. Az eddigiektől eltérő feltételek különböző módon érintik a vállalatokat. Arra számítunk, hogy a jövedelmezőségtől függő bér- és keresetnövelési lehetőség a hatékonyan gazdálkodó vállalatokat, szövetkezeteket kedvezőbb helyzetbe hozza. Ugyanakkor a nehezen kiszámítható gazdasági feltételek változása fokozza a bérfejlesztés bizonytalanságát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a korábbi években megszokott bérfejlesztési lehetőségek népgazdasági átlagban csak mintegy a felével lehet számolni, akkor méginkább elengedhetetlen a körültekintőbb bérgazdálkodás. Ezen indokok alapján javaslom én is, hogy a gazdálkodó szervek és az év első hónapjaiban ne kötelezzék el magukat bizonytalan vagy netán eleve fedezet nélküli, általános bérfejlesztésre. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy többleteredményt hozó egyéni és kollektív teljesítmény növekedést anyagilag ismerjék el. Tisztelt Országgyűlés ! Bérpolitikánknak fontos elve a különböző foglalkozási csoportok közötti megfelelő, ösztönző kereseti arányok kialakítása. Jelenleg e téren a korábbinál több feszültséggel nézünk szembe. Ezeket figyelemmel kísérjük, és a népgazdaság lehetőségei szerint módosításokra kerül sor. így például 1982ben — a szakszervezetekkel egyetértésben — emeltük az erdőgazdálkodásban, egyes bányászati ágazatokban, a kiskereskedelem néhány területén dolgozók bérét, segítettük a budapesti kenyérgyárak munkerő megtartását, és néhány területen az ötnapos munkahétre való áttérést. A következő évben jelentősen szűkülnek lehetőségeink, és csak a gazdasági eredményeinktől függően lesz módunk dönteni egy-két terület bérfeszültségeinek enyhítéséről. A közvéleményt is foglalkoztatják ezek a kérdések. Engedjék meg, hogy két témát említsek. Szűkebb szakmai, de szélesebb társadalmi és érdekképviseleti fórumokon, szakszervezeteknél, a MTESZ-ben. de állami vonalon is elemzik, vizsgálják, felvetik, hogy a műszaki értelmiség keresetei más dolgozócsoportok kereseteihez viszonyítva túlságosan nivelláltak. Halljuk, hogy az elérhető keresetek nem arányosak ,a magasan képzett műszakiak munkájának bonyolultságával, felelősségével, hogy a kiemelkedő teljesítmény ritkán jár együtt magas keresettel, alacsony a kezdő szakemberek bére, ezért is gyengül a műszaki pálya társadalmi tekintélye. Sok igazság van ezekben a megállapításokban.. Gazdasági feladataink sikeres megoldásához, az intenzív fejlődéshez nagy szükség van a műszaki értelmiség magas fokú tudására, alkotókészségére, innovatív magatartására. Magam is fontosnak tartom, hogy kereseti viszonyainknak minderre ösztönöznie kell. Tekintettel kell lenni azonban arra, hogy a műszaki értelmiség helyzete bérpolitikánkban sem függetleníthető más értelmiségi és nem értelmiségi rétegek szerepétől és helyzetétől. Ez a réteg, csakúgy, mint a dolgozók más szakmai csoportjai, képességét, munkával kapcsolatos törekvéseit, és teljesítményét tekintve erősen differenciált. E réteg esetében is érvényes az az elv, hogy kiemelt anyagi megbecsülésben, megkülönböztetett társadalmi elismerésben csak a legjobb tudású, legjobb munkát végzők részesüljenek. Ennek megvalósítása érdekében mi is azt valljuk, hogy jobban kell élni a munkájukat becsülettel és magas szinten végző műszaki szakemberek vállalaton belüli kiemelt anyagi elismerésével. Bérrendszerünk, bár számos vonatkozásban továbbfejlesztésre szorul, erre a lehetőséget ma is megadja. Egyoldalúan az a szemlélet, amely a különböző kereseti felszültségek feloldását kizárólag a központi intézkedésektől várja. A másik terület: a kisvállalkozási kiegészítő tevékenységben résztvevők munkajövedelmének nagysága, ezek egybevetése a hagyományos területeken elérhető munkabérekkel, keresetekkel. E tevékenységeknél a munkajövedelmeknek a végzett munka szerinti differenciálódása erőteljesebb, mint a hagyományos vállalati, szövetkezeti szférában. Helytelen lenne a magasabb személyi jövedelmek elítélése, ha ezek mögött arányosan nagyobb és társadalmilag kiemelkedően hasznos, hiányt pótló árukat és szolgáltatásokat létrehozó munkateljesítmények állnak. A feszültségek enyhítésének nem az a helyes módja, ha korlátozzuk az egyébként népgazdaságilag hasznos új vállalkozási formákat, hanem az, ha a hagyományos területeken is, éppen a teljesítmények szerinti bérezéssel, az ösztönzéssel, a kiemelkedő produktumok arányos anyagi és erkölcsi megbecsülésével mind nagyobb perspektívát adunk a jól dolgozók számára. Elejét kell venni viszont annak, hogy a kiegészítő tevékenységek révén, az új gazdálkodási formákban ügyeskedéssel, illegális működtetéssel, a piaci viszonyokkal való visszaéléssel magas munkajövedelmek megszerzése arányos nagyságú munkavégzés nélkül is megtörténhessen. Meg kell ezt akadályozni azért is, mert ez károsan befolyásolja a munkamorált. Ma vannak ilyen jelenségek. Ezek megszüntetése, visszaszorítása a vállalati vezetés egyik legfontosabb gazdasági és politikai feladata. Kedves Elvtársak! Végezetül pár mondatot szólnék a vezetői magatartásról. Az 1983. évi terv csak fegyelmezett és következetes munkával teljesíthető. Bármilyen szinten a követelményben való lazítás, a takarékos és hatékony gazdálkodás megsértése, célkitűzéseink teljesítését veszélyezteti, illetve akadályozza. Különösen károsnak tartom, amikor a törvényesség, a szabályozás lehetőségei' mögé bújva olyan intézkedésekre kerül sor, amelyek vállalati szinten a költségek növelése révén kedvezőtlenül befolyásolják a hatékoriyságot, a népgazdaságnak pedig határozottan gondot okoznak. Ilyenek leggyakrabban a bérgazdálkodás területén fordulnak elő. Tapasztalható, hogy több vállalat lehetőségeit meghaladva vállal bérfejlesztést. Előfordul, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségekét kizárólag a bérszabályozás megkerülése, a személyi jövedelmek elvtelen növelése érdeké-