Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-18

1143 Az országgyűlés 18. ülése, 1982 nyékre kell építenünk: az agy fogékonysága, az ösztönrendszer utánzókészsége, a hangképző szervek hajlékonysága a gyermekkorban csodákra képes. Művelődési kormányzatunk jelenleg — bizonyára kényszerű okok miatt — a hiányosságok megszüntetése érdekében is legfontosabbnak a felnőtt nyelvoktatás széles körű megszervezését tartja. A idegen nyelvű óvodákba — a nemzetiségi óvodákon kívül — az egyre növekvő érdeklődés ellenére alig lehet bejutni. Az általános iskolák szakos nyelvi osztályaiban kaphatnának a tanulók heti négy-öt órában megfelelő idegen nyelvi alapot. Ilyen színtű képzésben sajnos gyerekeinknek csak két százaléka részesül az orosz nyelv vonatkozásában, az összes többi idegen nyelven együttesen a kisdiákok egy százaléka tanul. A gimnáziumi fakultációs reform a speciális osztályokkal — úgy látszik — kevesebb középiskolás hatékony nyelvi képzését biztosítja, mint a korábbi tagozatos nyelvi osztályok. Feszültség mutatkozik az általános iskolai nyelvi képzés szervezése és a főiskolai nyelvtanárképzés között is. Az általános iskolai intézményes nyelvoktatás nem szervezhető szélesebb körben, mert úgymond nincs elegendő általános iskolai nyelvtanár. Ezzel szemben több tanárképző főiskolában a korábbiakhoz képest csökkent vagy szünetel az idegen nyelvi általános iskolai tanárképzés, és még így is több a végzős nyelvtanár, mint az álláshely. A pécsi főiskolában például tavaly végzett angol szakosok 50 százaléka tudott csak pedagógusként elhelyezkedni. Ügy látszik, a nyelvi képzés e vonatkozásában is elgondolkodtatóak a nemzetközi öszszehasonlítás adatai. Dániában az idegen nyelvű óvodákra épül az alsó iskolai osztályok heti 4—6 órás nyelvi képzése. Hollandiában egyetemre csak idegen nyelveket jól tudó fiatalok iratkozhatnak be, mert minden szakon külföldi szakkönyvekből is tanulniok kell a vizsgákra. Belgiumban, a szakfordító tolmácsképző főiskolák hazájában a középiskola teljes értékű köznyelvi képzést nyújt, a továbbiakban magas színtű szaknyelvi specializálódás következik. Az előbbiekkel szemben hazánkban a műszaki és agrár felsőoktatásnak sokszor kezdő nyelvtanfolyamok szervezésével kell bajlódnia, pedig feladata az volna, hogy például a szaknyelvek bázisát, a szakszótárakat szerkessze és általában a szaknyelvi képzés fellegvárává váljék. Tisztelt Országgyűlés! Noha hozzászólásomban nem foglalkoztam az 1983. évi költségvetéssel, azt áttanulmányoztam, reálisnak tartom és elfogadom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.31—16.52. Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Rácz Albert elvtárs, az 26 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ december 16-án, csütörtökön 1144 Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke kíván szólni. DR. RÁCZ ALBERT, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Jövő évi feladataink megoldásának kulcskérdése, mint minden időszakban, most is, hogy milyen hatásfokkal teljesítjük a termelést. Ez a mai hozzászólásokban sok oldalról magyarázatot nyert már. Bár termelő tevékenységünk sok szállal kapcsolódik a világgazdasághoz, mégis ez az a terület, ahol a tervezett eredményeink elérését saját munkánkkal tudjuk befolyásolni. Az ipari termelés 1—2 százalékos emelkedése, vagy az építőipari termelés csökkenő tendenciája közvéleményünkben olyan érzetet kelthet, hogy ennek teljesítése egyszerűbb a korábbi évek feladatainál, hiszen látszólag alig van szükség többre, mint amit már az előző években elértünk. A pénzügyminiszteri expozé bemutatta, hogy a jövő évi feladatok teljesítése, a piacképes, exportképes termékek előállítása az adott külső és belső feltételek között kemény és fegyelmezett munkát igényel. Ezért válik parancsoló szükséggé — ahogyan már itt erről többen is szóltak —, hogy további erőfeszítést tegyünk a minőség javítására. Abból kell kiindulnunk, hogy a minőség a termelés egész folyamatának végeredménye. Nem lehet a munkapad mellett jó minőséget termelni, ha nincsenek meg hozzá a feltételek: a jó és karszerű fejlesztés, a munka- és üzemszervezés, a megfelelő anyagellátás, és így tovább. Majd ugyanilyen jó minőségű munkával el is kell adni ezeket a termékeket. Számos példa mutatja, hogy kiváló minőségben elkészült termékek sem hozzák a kívánt eredményt, a gyenge piaci munka következtében. A szabályozás és a gazdasági irányítás az árral, a szabványok kialakításával igyekszik a minőséget befolyásolni. Kívánatos, hogy az eddigieknél jobban biztosítsa a minőség javítását a vállalati munka is. Az a véleményünk, hogy ez egyrészt a követelménytámasztással, másrészt a belső érdekeltség megfelelő kialakításával történhet meg. Törekvéseink valóraváltásában, a hatékonyság növelésében igen fontos szerepe van a vállalati belső érdekeltség célszerű kialakításának. A szabályozás eszközei „csak" a gazdálkodás feltételeit, a lehetőségeit teremtik meg, és a vállalati hatékony munkában, illetve annak keretében érik el a kívánatos népgazdasági célt. Nagy baj lenne, ha a gazdálkodó egységeink csak ezekre hagyatkozva, kizárólag a szabályozókra figyelve szerveznék gazdasági munkájukat. Szükséges, hogy mozgósítsák belső tartalékaikat. Meggyőződésem: szükséges, de nem elégséges, ha az alapvető népgazdasági célokat, kormányzati programokat csak az üzemi demokrácia létező fórumain ismertetjük. Ezek a vállalati gazdálkodás szerves részévé, az egyének és kollektívák cselekedeteinek céljává csak akkor válnak, ha az üzemek, brigádok, egyének anyagi érdekeltségi rendjébe beépülnek. Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, termesze-