Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-18
1115 Az országgyűlés 18. ülése, 1982. december 16-án, csütörtökön 1116 azért, mert szocialista államunk költségvetésén keresztül az egyéni igények kielégítését is nagymértékben garantálta. Másrészt: a gazdálkodó egységek bérpolitikai gyakorlatában az egyenlősdiség, a mindenáron szintentartásra való törekvés érvényesült. Ha figyelembe vesszük, hogy az 1982. évi intézkedéseink hatásai 1983ra áthúzódnak, és a most elhatározottak is a jövőre hatnak, mint például a lakbérrendezés, a nyugdíjjárulék felemelése — hogy a legfontosabbakat említsem —, akkor még nagyobb szükség van a körültekintő, higgadt, a kérdéseket a maguk valóságában, bonyolultságában kezelő képviselői munkára. Biztos, hogy ilyen körülmények között általában nő a dolgozó emberek érzékenysége. De jó is, hogy nő: minden olyan jelenséggel szemben, amely nem segíti a hatékony, takarékos gazdálkodást, a fegyelmezett, szorgalmas munkát. S kevésbé hagyják szó nélkül, hogy egyes helyeken a szervezés vagy a vezetés hibáit a nehezülő körülményekkel magyarázzák ! Az emberek döntő része tisztességesen, hasznos munkával, akarja munkaidejét eltölteni, elítéli a lógást, a fegyelmezetlenkedőket, a kimaradókat. Többen szóvá teszik, hogy egyes rendelkezések kibúvót adnak a fegyelmezetlenül dolgozóknak. Ilyen lehetőség a kimaradások utólagos túlmunkával való megváltása, a szabadságra történő elszámolása; ilyennek ítélik meg a bányászok a kimaradások hűségjutalmat csökkentő, liberális szabályozását is. Sok kritika éri az alapvetően helyes, humánus, a csökkent munkaképességű dolgozókról intézkedő együttes miniszteri rendeletet is; mivel nem teszi érdekeltté a dolgozót munkaképességének megfelelő munka végzésére. A munkásgyűlések, a falugyűlések tapasztalatai engem arról is meggyőztek — és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül —, hogy a becsületes, jó szándékú emberek értik a kormányzat intézkedéseit. Ha nem is örömújjonganak, de megértik, hogy a jövő érdekében ezeket meg kellett tenni. Erősödött az összefogás, van cselekvési készség feladataink, népgazdasági céljaink teljesítésére. Bányászaink megfeszített tempójú és módosult célú beruházások mellett a tervezettnél magasabb szénigények kielégítésére vállalkoznak. Összességében megyénkben 5 900 000 tonna mélyművelésű szén termelése várható, ez 425 ezer tonnával több a bázisnál. A változó és rendkívül nehéz munkafeltételeket teremtő természeti, geológiai körülményeket az építésben és a termelésben csak tartósan átlag fölötti teljesítménnyel lehet leküzdeni. Bányászaink összeszorított foggal, de állják a sarat, néhány helyen szó szerint is. Nagy fegyelemmel, áldozatvállalással, kemény munkával felelnek a hívó szóra. Az utóbbi hónapokban nem ritka a 14—16 pótműszakot teljesítő vájár-műszaki sem. Közöttük élen járnak a szocialista brigádok, bizonyítván, hogy ismerik az ország helyzetét, az ellátási feszültségeket, s hajlandók mindent megtenni ezek enyhítése érdekében. Biztos jövőjük tudatában nagy felelősséget éreznek, és tanúsítanak az ország energiaellátásáért. Gondjaik között azonban számon tartják a gépek pótlásához szükséges források csökkenését, a megvalósuló fejlesztéseknél a munkájuktól független terhek növekedését. A kormánytól e kérdések későbbi hatásainak vizsgálatát várják. Néha gondot okoz, hogy miközben szombat, vasárnap termelünk, több ezer tonna szenet depózunk — vagonhiány miatt! Az is előfordult — a TUZÉP merevségének következtében —, hogy lakossági szénvásárlás nem volt lehetséges Tatabányán. A vállalatok vezetésének, de a tárcának is meg kell találni azokat a műszaki, szervezési intézkedéseket, amelyek a termelési feladatok teljesítésével párhuzamosan a szabadnapok igénybevételének növekedését megállítsák. Tisztelt Képviselőtársaim! A kelleténél kevesebbet beszélünk arról, hogy a mezőgazdaság idei eredményeiben mennyi és milyen minőségű munka testesül meg. Hajlamosak vagyunk csak a rendkívülire, a szokásostói ei térőre figyelni. Az, hogy a mezőgazdaságban dolgozó emberek szeptembertől november végéig pihenő- és ünnepnap tartása nélkül dolgoztak, több növény rekordtermésének a betakarításán, az őszi vetések jó minőségű elvégzésén, a mélyszántás befejezésén, ez nem rendkívüli. De a. politikával való cselekvő egyetértés szép példája. Ha nem így volna, vajon növekedett volna a takarékbetét-állomány 8,5 százalékkal megyénkben? Tisztelt Országgyűlés! Komárom megyében, így választókörzetemben is az emberek hisznek és bíznak pártunk politikájában, ezt mindennapi, szorgalmas munkájukkal fejezik ki. Hisznek abban, hogy a hatékonyabb munkával megteremthetők azok a feltételek, amelyek enyhítik, hosszabb távon megbüntet'k gazdálkodásunk gondjait. Az 1983. évi költségvetést támogatom, elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Kerényi József képviselőtársunk felszólalása következik. KERÉNYI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az első szó jogán kívánom elmondani, minden alkalommal elfogultan lépek ebbe a házba, ahol előttünk Erdei Ferenc, Bajcsy-Zsilinszky Endre, és ha nem is ebben a házban, de az ország gyűlésében dolgozott Széchenyi István, „az első olyan magyar politikai gondolkodó, aki a gazdasági kérdéseket határozottan a nemzet fejlőrésének középpontjába állította",* és akinek — örömmel jelentem az országgyűlésnek, képviselőtársaimnak — hosszú idő után végre tisztességes, szép szobrot állíttatott „hírős" Kecskemét város lakossága. Ezeknek az elődöknek a példája, az ország jelenlegi helyzete és feladatai kell, hogy arra késztessenek bennünket, mai képviselőket is, hogy dolgozzunk jobban. Tudom, ehhez a jó szándékon kívül a képviselői munka mai feltételeinek, körülményeinek is érdemi vizsgálatára volna szükség, és ezeknek a körülményeknek a javítására. Ezért kezdetben nem is gondolok * Aczél György: Széchenyi példája (Forrás 1982. 11. szám)
