Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1047 Az országgyűlés 17. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1048 nyéket tettünk vízkészleteink rovására. Most csak a fontosabbakra utalok. A közműves szennyvíztisztítás több ötéves tervidőszakban elmaradt a tervezettől és a gyorsan növekvő vízfogyasztástól. A viszonylag alacsony, egyharmados, ellátási arányon belül is kedvezőtlen, hogy a megyék egy csoportjának csatornázási szintje alig éri el a 10 százalékot, s ezek zöme magas talajvizű, érzékeny vízháztartású területen van. A VI. ötéves terv idején körülbelül 200 ezer lakás bekötésének lehetőségét, anyagi feltételeit lehet megteremteni. Nem csökken tehát lényegesen az ivóvízzel és csatornával ellátott lakások közötti aránytalanság. Gyorsabb változást hoszszabb távon is csak attól remélhetünk, ha minden érintett anyagi erejét fokozottabban bekapcsoljuk a csatornázás és szennyvíztisztítás megoldásába. Ennek részeként törekszünk az egyszerű és olcsó szennyvízkezelési eszközök alkalmazására és arra, hogy a községek csatornázását társulati úton oldjuk meg. Az állam csak arra vállalkozhat reálisan, hogy a fővárosban és agglomerációs övezetében a Tisza-vidék ipari központjaiban a nagy tömegeket fogadó üdülőterületeken és a közép-dunántúli karsztvidéken segíti elő az égető probléma megoldását, de ezeken a helyeken is szükség van arra, hogy valamenynyi érdekelt az eddiginél jelentősebb mértékben hozzon anyagi áldozatot. A tudomány ajánlásait követve továbbra is koncentrált erőkifejtés szükséges a Balaton vízminőségének javításához, külön kormányprogram alapján. De tudnunk kell, hogy a vizet nem lehet rendbehozni, ha a parton nem teremtjük meg az elemi fegyelmet és rendet. A vízminőségromlás okainak felszámolására kell tehát összpontosítanunk a gazdaságban, a településfejlesztésben és a turizmusban egyaránt. Az ipar vízgazdálkodásában a kedvezőtlen környezeti hatású gyártási eljárások módosítása, a vízkímélő, tehát a kevesebb szennyvizet kibocsátó technológiák, különböző visszaforgató rendszerek széles körű alkalmazása sürgős és nélkülözhetetlen. Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz is, hogy az újrahasznosítható anyagokat kivonják a szennyvizekből. El kell érnünk, hogy belátható időn belül csak kezelt használt vizet bocsássanak ki ipari üzemeink. Egyáltalán nem elhanyagolható mezőgazdaságunk vízminőségre gyakorolt kedvezőtlen hatása sem. Az eddig tett intézkedések és alkalmazott módszerek ugyanúgy, mint a többi területen, itt sem elegendőek ahhoz, hogy ne csak megőrizzük, de fokozatosan javítsuk is a mezőgazdaság egyik éltető elemének; a víznek biológiai állapotát. A vízminőség védelmének ugyanúgy, mint más gazdasági zónákban, itt is be kell épülnie a termelési folyamatba, és annak részeként kell érvényre jutnia. Sok egyéb oldalról lehetne még bemutatni a helyzetet, a rendkívüli és folyamatos szennyezések elleni védekezés költségeit, itt nagy összegekről van szó, a váci eset egyedül több, mint 200 millió forintba került, a szennyvíziszap hasznosításának gondjait, a bányászat által megbontott vízháztartású területek problémáit, a hőszennyezést, és így tovább. De úgy vélem, érzékeltetni tudtam ennyivel is, milyen lényeges súlypontváltozás kezdődött el a vízgazdálkodás mindennapi gyakorlatában, és hogy további fejlesztésében kimagasló jelentősége van annak, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a környezetvédelem írott és íratlan törvényei. Jelenlegi eszközrendszerünk nem volt mindenben elegendő ahhoz, hogy ezeket az alapvető össztársadalmi és állami érdekeket szolgáló feladatokat gördülékenyebben oldjuk meg. Ennek érdekében szükséges korszerűsíteni a műszaki és gazdasági szabályozást, a feladathoz igazítani a gazdálkodás rendjét és erősíteni az állampolgári fegyelmet a vízgazdálkodás ügyeiben. Elsősorban aktív szervező munkára és ösztönzőbb módszerek bevezetésére van szükség, de elkerülhetetlen bírságolási rendszerünk szigorítása is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az ország területének csaknem fele, 41 ezer négyzetkilométer belvízveszélyes. Belvízvédelmi műveink kiépítettsége mellett, sokévi átlagban mintegy százezer hektárt borít belvíz, s a talaj túlnedvesedése miatt a károsodó területek ennek gyakran két-háromszorosát is elérik. Miközben az elöntött területek és a vízelvezetés ideje csökkent, a belvízkárok emelkedtek, a mezőgazdaság termelési színvonalával együtt nőtt a területek kárérzékenysége. Az Alföld egyes belvízöblözeteiben szinte évente ismétlődő súlyos gondok vannak. Az előttünk álló feladatokat az határozza meg, hogy a vízelvezető hálózat egyes elemei között számos helyen nincs megfelelő összhang és ez nagyon lerontja a művek teljesítményét. Ezt tetézik a csatornák karbantartásának hiányosságai, és az, hogy néhány mezőgazdasági üzem túllépte az ésszerűség határát, amikor ősgyepet vont intenzív művelésbe. A gazdálkodás biztonságának további növelése megkívánja, hogy miközben folytatjuk belvízelvezető műveink építését, fokozatosan fölszámoljuk a már meglevő művek közötti aránytalanságokat és a karbantartási fogyatékosságokat. A belvízgondok közül állandósult és egyre élesebb a települések vízrendezésének elmaradottsága, s az ebből származó problémák. A települések csapadékvizének rendezett elvezetésére sajnos, eddig igen kevés figyelem jutott. A belvízkárok kockázatát tovább növelte, hogy nem egy helyen vízjárta, lefolyástalan területekre is építettek. A belterületi elöntések gyakoribbakká váltak azokon a településeken, ahol a vízellátást már megoldották, de a csatornázást nem. Ez jelentősen megemelte a talajvíz szintjét. A vízrendezési beruházásokat a korábbi évek gyakorlatának megfelelően koncentráltan folytatjuk. Új főművek építésére, a meglevők rekonstrukciójára jórészt azonban csak a térségi meliorációhoz kapcsolódóan kerülhet sor. Elengedhetetlennek és célszerűnek látszik viszont, hogy a belterületi vízrendezésre szánt eszközöket is ezekre a területekre összpontosítsuk, hogy a települések ne maradjanak rendezetlen szigetként a meliorált térségekben. Tisztelt Országgyűlés ! Beszámolóm végére értem. Bemutattam az eltelt öt év eredményeit, ellentmondásait, gyengeségeit és vázoltam további feladatainkat. Hadd szóljak ez alkalommal néhány szót a vízgazdálkodás névtelen katonáiról, a gátőrről, a kubikusról, a szakmunkásról, a gépészről, a hajósról, a