Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1045 Az országgyűlés 17. ülése, mészeti erőforrást, és a már megteremtett kapacitásokat is racionálisabban használjuk. A vízre is érvényes pártunk XII. kongreszszusának az a tétele, hogy ,,a takarékosság hassa át egész tevékenységünket, váljék életünk általános normájává." Gazdaságunk ma még több vizet használ, mint ami zavartalan működéséhez feltétlenül indokolt. Igaz ez akkor is, ha az olyan kedvező példák is gyarapodnak, hogy a Lenin Kohászati Művek egy tonna acél előállításához az európai átlagnál kevesebb vizet használ, hogy az ipar frissvízhasználatának aránya a hatvanas évek 1:2-es arányáról 1:4-re javult. Ugyanakkor jelzi a takarékosság további lehetőségét, hogy az ipar által felhasznált ivóvíz 25 százaléka gyengébb minőségű vízzel is helyettesíthető, de úgy tűnik, hogy a víz jogilag engedélyezett mennyiség és a tényleges használat újraértékelése is hozzásegíthet a víz takarékosabb, racionálisabb használatához. A lakosság vízfogyasztását sem tekinthetjük még elég takarékosnak. Vízkincsünk ésszerű hasznosításának legfontosabb módja a csapadék hasznosulása. Hazánkban szeszélyes területi és időbeni elosztással évente 58 milliárd köbméter csapadék hullik. Ez, mint alapvető természeti tényező, szabályozottabb lefolyási viszonyok és javított talajvíz-háztartás mellett a mezőgazdaságban jobban hasznosulhat. Az időszakos vízbőség vagy vízhiány azonban, sok gondot okoz a mezőgazdaságnak, csökkenti a növénytermelés biztonságát és a terméshozamok emelkedésével arányosan még tovább növekszik a termelés kockázata. Az elkövetkező évtizedekben tehát, az ésszerű műtrágyahasználat mellett meghatározó szerepe lesz a csapadék hasznosulását elősegítő, a talajok kedvezőbb vízháztartási tulajdonságait javító eljárásoknak. Ezt szolgálja a kormány meliorációs programja. A meghirdetett élelmiszerprogram teljesítése azonban, szükségessé teszi, hogy ismét átgondoljuk öntözési lehetőségeinket. Nem cselekszünk helyesen, ha tartósan parlagon hagyjuk öntözőműveinket és vízkészletünket. A vízhasználatok ésszerűsítésének említett példái és lehetőségei is sürgetik, hogy korszerűsítsük a víztakarékosságot ösztönző gazdasági, jogi, műszaki szabályozó rendszert. Ezen belül különösen fontos a társadalmi ráfordításokat jobban kifejező ár- és díjrendszer kialakítása. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A továbbiakban még három súlyponti területről kívánok szólni. Ezek sorrendben: a lakosság vízellátása, a vízi környezet védelme és a belvízrendezés. Amikor a népgazdaság szinte valamennyi területén az Országgyűlés előtt jól ismert okok miatt csökkentek a beruházási lehetőségek, a lakosság vízellátására szánt állóeszköz-fejlesztés előirányzatai lényegében szinten maradtak. A VI. ötéves terv erre a célra 22—23 milliárd forintot irányzott elő, s ez a vízgazdálkodási ág összes beruházásának több mint 40 százaléka. A kormány ismeri a lakosság vízellátásának társadalmi indokoltságát, és ezért támogatja a program változatlan folytatását. Bár a víztermelés és -szolgáltatás fajlagos költségei is jelentősen növekedtek, az elhatározott fejlesztések kellő ta1982. október 8-án, pénteken 1046 karékossággal lehetővé teszik mintegy további 700 ezer fő vezetékes vízellátását és 250 község vízi közművesítését. Ezzel elérjük, hogy lakosságunk 81—83 százaléka jut közműves vízhez VI. ötéves tervünk végére. A fejlesztés súlypontja a nagyvárosok még ellátatlan területeire, valamint az elmaradottabb vidékekre helyeződik. Borsod megyében 11, Nógrádban és Zalában 13, Szabolcsban 19 százalékkal növekszik az ellátottak köre, szemben az országos 7—8 százalékos átlaggal. Mintegy 500 közegészségügyileg kifogásolt vizű község ellátása rendeződhet, közműves vezetékes ivóvízellátással, fúrt kúttal és egyéb más műszaki megoldásokkal. A falusi vízellátás továbbra is a jól bevált társulati forma keretében fejlődik. A korábbinál nagyobb összeg jut azonban állami támogatásként erre a célra és keressük a további bővítés lehetőségeit, de lehetőséget kell találni az érdekelt vállalatok, intézmények és a lakosság hozzájárulási arányának növelésére is. A fejlesztésre szánt anyagiak eredményessége növelhető a reális igények alapján tervezett takarékos beruházásokkal, koncentráltabb, szervezettebb kivitelezéssel, a műszaki fejlesztés, tipizálás, szabványosítás gazdasági előnyeinek jobb kihasználásával. További határozott intézkedésekre van szükség a közüzemi vízművek hatékonyabb működtetésére, különösen a hálózati veszteségek csökkentésére és az egyszerűbb eszközökkel és kisberuházásokkal mobilizálható tartalékok felhasználására. A szabad kapacitással rendelkező ipari, mezőgazdasági vízművek is még jobban bekapcsolódhatnak a lakosság ellátásába. Számottevően lehet javítani a nagyvárosok, elsősorban a főváros és környékükön kialakult agglomerációk vízellátásának, vízgazdálkodásának összhangját. Olyan kézenfekvő tartalékok kihasználására gondolunk, mint például a hétvégi csúcsok kiegyenlítése a városok és a környező üdülőterületek között. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A környezetvédelem szükségességének társadalmi felismerésével a víz viszonylag korán, mintegy két évtizede átfogó műszaki, gazdasági, igazgatási és jogi védelem alá került. Ennek megfelelően, nagy szellemi és anyagi ráfordítással alakult, formálódott új viszonyunk a vízhez. Az intézkedések eredményeként napjainkra kissé lassult a vízminőség romlása. A Duna és a Tisza egyes szakaszain szerény mértékű javulás következett be. Országosan csökkent a vizek szerves anyag és olajterhelése. Ennek ellenére a vízminőség védelme ma a társadalom kiemelt feladata, mert vizeink 80—90 százaléka már közepesen szennyezett. A Séd-Nádor vízrendszer, a pécsi Fekete víz, vagy az észak-magyarországi iparvidék vízfolyásai súlyosan szennyezettek. Korábban alig ismert tavak, vízfolyások váltak közismertté egy-egy halpusztulás által, s nem ok nélkül figyeli a Balaton vízminőségét az egész ország, szinte naponta értékelve állapotát. Az igen értékes és viszonylag még bőséges felszín alatti vízkészleteinkben is gyarapodnak a szenynyező elemek. Elég utalnom a váci esetre, vagy arra, hogy ásott kútjaink döntő többségének vize már nem használható emberi fogyasztásra. Következménye mindez annak is, hogy a gazdálkodás szinte valamennyi ágában engedmé-