Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1043 Az országgyűlés 17. ülése, 1982. október 8-án, pénteken 1044 nőkének beszámolója a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről. Kovács Antal államtitkár elvtársat illeti a szó. KOVÁCS ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A társadalom fokozódó érdeklődése jut kifejezésre abban, hogy az országgyűlés öt év múltán ismét beszámoltatja az OVH elnökét a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről. A vízgazdálkodás dolgozói örömmel fogadták a lehetőséget, hogy az országgyűlés magas fórumán szólhatnak az 1964. évi vízügyi törvény céljainak teljesítéséről, gazdasági eredményeikről, gondjaikról, s megoldandó feladataikról. Bár az eltelt években, munka közben mindig éreztük az országgyűlés bizottságainak és a megyei képviselőcsoportoknak az érdeklődését és támogatását, szükségesnek tartjuk a parlament vitáját és útmutatását, mert a sokrétű vízgazdálkodási feladatok végrehajtásához nyújt szilárd politikai hátteret, és erősítheti a társadalmi összefogást. írásbeli beszámolónkban összefoglaltuk a számszerű eredményeket, az ország vízgazdálkodásának jellemzőit. Ezekhez kapcsolódva kívánok néhány kérdést érinteni, kiegészítésként azok közül, amelyek nagy hangsúllyal szerepeltek a parlament mezőgazdasági bizottságának vitájában, és a megyei képviselőcsoportok előkészületi ülésein. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A vízgazdálkodás a népgazdaság integráns részeként fejlődött, hordozva annak jellemző gondjait is, szolgálta társadalmunk érdekeit, kielégítette gazdaságunk vízszükségleteit. Az elmúlt években ágazatunkban is megindultak azok a folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a vízgazdálkodás nagyobb hatékonysággal teljesítse feladatait. A rendelkezésre bocsátott anyagi és szellemi erőforrások lehetővé tették, hogy összességében teljesítsük a népgazdasági előirányzatokat. Egyenletesebb a lakosság és a termelés vízellátása. A vízkárokat sikerült mérsékelni. Erősödött a vízzel való gazdálkodás, és a vízi környezet fokozott védelmének felismerése és gyakorlata. Államéletünk fejlődésével együtt formálódott a vízügyi államigazgatási tevékenység is. A tanácsok jelentős anyagi ráfordítással és sokoldalú szervezőmunkával dolgoznak a vízgazdálkodás szerteágazó céljainak megvalósításán. Az országos és helyi érdekek folyamatos egyeztetése elősegíti a súlyponti feladatok megoldását. Szervezettebb a vállalati munka, sikerült előrelépni a vízépítés iparosításában, kezdeti eredményeket hozott a tipizálás, a tipizált elemek alkalmazása. Javult a vízgazdálkodás technikai és technológiai színvonala. Legutóbbi országgyűlési beszámolónk óta — beleértve az V. ötéves terv egészét — a vízügyi szolgálat eddigi legnagyobb fejlesztését, állóeszköz-állományunk 39 százalékos bővítését hajthatta végre. Mindezek együtt lényegében zavartalanná tették a vízellátást, a népgazdaság mintegy négy és fél milliárdnyi vízhasználatát. Egymillió fővel nőtt az egészséges vízzel ellátottak száma, 300 községben épült vízmű, s olyan nagyvárosokban sikerült kiegyensúlyozottabbá tenni a vízellátást, mint Miskolc, Debrecen, Pécs és Kaposvár. Szeged és Győr belvárosainak védelmére nagy biztonságot nyújtó partfalak épülték. A vízgazdálkodási infrastruktúra relatív elmaradottságát azonban még nem tudtuk felszámolni, és a társadalmi-gazdasági fejlődés a víz és az ember viszonyában sok téren új igényeket és új feszültségeket is létrehozott. Ezek közül a leglényegesebbek : még mintegy kétmillió ember, az összlakosság egyötöde nem közműves vizet fogyaszt, közöttük sok településen olyat, amely közegészségügyileg kifogásolható. Jelentős aránytalanság van a vízfogyasztás és szennyvíztisztítás között, ez utóbbi hátrányára. A tisztítatlan szennyvíz mennyisége még tovább növekszik. A lakásállomány nagy hányada nincs bekapcsolva a csatornahálózatba, nehezen terjednek az egyedi szennyvízkezelő megoldások is, és ez gátolja a lakáskultúra fejlődését, gyorsítja a felszín alatti vízkészletek elszennyeződését. Árvízvédelmi műveink 40 százaléka ma még nem felel meg a műszakilag szükséges méretnek, és sajnos, most csak mérsékelt ütemű fejlesztés lehetséges. A belvízrendszerek kiépítettsége ugyan névlegesen 78 százalékos, de a rendszereken belül meglevő aránytalanságok számottevően csökkentik a művek hatékonyságát. Ebből következik, hogy erőinket továbbra is relatív elmaradásunk felszámolására összpontosítjuk, de oly módon, hogy a jelenleginél jobb belső arányokat érjünk el a vízgazdálkodás egymást kiegészítő elemei között. Különösen fontos a vízfogyasztás és a használtvíztisztítás aránytalanságainak fölszámolása. Nem kevésbé fontos, hogy a belvízrendszerek, főművek, üzemközi és üzemi művek összhangját létrehozzuk. Már a jelenlegi aránytalanságok is nehezen korrigálhatok, és kedvezőtlen folyamatokat indítottak el a környezetben. Nem vigasztaló és még kevésbé mentség, hogy gondjainkkal nem vagyunk egyedül, hogy nálunk fejlettebb országok is hasonló problémákkal küszködnek, sőt, sok jövőkutató az energiaválságnál is élesebb világméretű vízválság lehetőségét emlegeti. Ügy gondolom, hogy megoldható ez a feladat annál is inkább, mert itt megújuló erőforrásról van szó. A megoldás feltételét abban látom, ha a tudomány még gyakorlatiasabban járul hozzá munkánkhoz, mindenekelőtt olyan területeken, mint a vízkészletek és -szükségletek egyensúlyban tartása, a vizek minőségének védelmét segítő eljárások, a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás megjavításának lehetőségei, a vízellátás és szennyvíztisztítás takarékosabb építési, gépészeti és technológiai megoldásai. A népgazdaság általános folyamatai természetszerűen érintik a vízgazdálkodást is, a VI. ötéves terv eredeti elképzelései módosulhatnak. A vízgazdálkodás akkor illeszkedik jól ezekhez a folyamatokhoz, ha az érdekeltség arányában tovább szélesítjük az anyagi teherviselés rendszerét, fejlesztési eszközeinket még takarékosabban és csakis a halaszthatatlan feladatokra összpontosítjuk, meglevő termelő- és szolgáltató berendezéseinket hatékonyabban működtetjük, felhalmozódott szakmai ismereteinket külpiacon is kamatoztatjuk, kritikusabban értékeljük a gazdaság működéséhez szükséges új vízigényeket, amelyek egy részét továbbra sem lehet takarékosnak minősíteni, ugyanúgy nem, mint a jelenlegi vízhasználat egy részét, a vizet, mint ter-