Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-17

1041 Az országgyűlés 17. ülése, 1 982. október 8-án, pénteken 1042 hiányzik egy televízió vagy egy permetezőgép, s akkor szalad a rendőrségre — hát bizony, ember legyen a talpán az a rendőr, amelyik valamennyi ilyen esetben eredményt tud elérni. Ami a tanácsokat és az útmutatásokat illeti: nem lehet a feladatom az, hogy én most kapásból és rögtönözve valamennyit minősítsem. Annyit ugyanakkor mégis hozzátehetek, hogy nincs egyetlenegy, különösen olyan alapvető intelem a számunkra, amelyekkel szemben a legkisebb ellenvetésem is lenne. Sőt, hozzátehetem, hogy ezek megerősítették azokat az eddigi törekvéseket is, amelyek a kormány és a belügyi tárcával együttműködő többi minisztériumnak a munkájában már eddig is jelen voltak. Szóba hozták itt többen az alkoholizmus ügyét és az ebből fakadó gondokat. Jeleztem már, hogy a kormány koránt sincs megelégedve a dolgok jelenlegi, ez idő szerinti állapotával, és az alkoholizmus elleni küzdelemben eddig elért eredményekkel. Az elhangzottakat még szeretném kiegészíteni azzal is, hogy az országgyűlés igazságügyi és egészségügyi bizottsága e hónap 27-én tárgyalja a két illetékes miniszter előterjesztését az alkoholisták kényszergyógykezelését újraszabályozó törvényerejű rendelet tervezetéről, és általában e küzdelem helyzetéről. Többen felvetették a munkakerülő életmód és a bűnözés összefüggését. Ügy tűnik, hogy bizony nagyon indokolt lesz nemcsak elgondolkozni, hanem az észrevételekben tett irányban valamit változtatni azon a jelenlegi ellentmondáson, azon az eltérésen, amely a jogi megítélés és az ezzel kapcsolatos normális erkölcsi felfogás között jelenleg van. Ha kell, akkor talán valamit a jogszabályban — lehet, hogy azon nem is kell, akkor pedig a jogalkalmazásban — kell igazítani annak érdekében, hogy az ilyen, a társadalom egészséges életvitelétől idegen magatartás ellen eredményesebben küzdjünk. Ugyanilyen ügyként említem meg például a nyilvános szórakozóhelyek nyitva tartási idejének a felülvizsgálatával kapcsolatos kérdést is. A többi felszólaló elvtárs nézze el nekem, ha valamennyi felvetésre nem reagálok. Csak annyit hadd mondjak összefoglalóan, hogy — szokás szerint — a kormány kötelezi a Belügyminisztériumot, és engem, arra, hogy valamennyi elhangzott észrevételt nagyon alaposan, körültekintően vizsgáljuk meg, tegyünk kezdeményezéseket abban, amiben kell, és ezekről korrekt módon tájékoztassuk az észrevételt tett képviselő elvtársakat. Talán egyetlen gondolathoz legyen szabad némi kis megjegyzést fűzni, nagyon röviden. Sok képviselő elvtárs — az én beszámolómban is használt kifejezéshez hasonlóan — gyakran emlegette itt, hogy szigorúbban, keményebben, következetesebben és határozottabban intézkedjünk. Szeretnék utalni csak először arra, hogy ezek a kifejezések a politikai szóhasználatunkban is időről időre, különösen akkor, amikor a politikában is a gondokból kicsit több összegyűlik, akkor előtérbe kerülnek. Ott a politikában ezzel kapcsolatban mindig azt szokták-szoktuk hangsúlyozni, hogy a politika fő vonala nálunk 25 esztendeje stabil, a módszereink is ennek megfelelőek, stabilak is, változnak is, de a fő vonal az nem lesz se keményebb, se puhább. Azt hiszem, hogy ez a politikában érvényes és ott jó, ha így marad a továbbiakban is. Érvényes a rendőri munka fő vonalára is, és a bűnüldözésre is annyiban, amennyiben a jogpolitikai elvek itt a bűnüldöző, igazságszolgáltató szervek számára stabil támpontot adnak a tekintetben, hogy az ítélkezés, a felelősségre vonás, a bűnüldözés legyen differenciált a cselekmény és az elkövető társadalmi veszélyességének a súlya szerint. Mégis, én azt hiszem, hogy minden, a dolgainkat most reálisan és józanul megítélő ember számára és a felelős intézmények számára egyértelműen ki kell tűnni annak, hogy kétségtelenül vannak a közterületeinken, a közlekedésben, bizonyos durva módon elkövetett bűncselekményekben és így tovább — ezekre itt nagyon sokan hivatkoztak — olyan területek, amelyek üldözésében határozottabbnak, következetesebbnek, és ha úgy tetszik, akkor szigorúbbnak is kell lenni. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előkészítése során is és itt is valamennyi, a belügyi apparátusban dolgozó munkatársammal együtt is nagyon jóleső érzéssel tapasztaltam nemcsak a téma, hanem az állományunk és az apparátusunk munkája iránti érdeklődést, figyelmet, és az együttgondolkodás és -cselekvés talajáról táplálkozó támogatási készséget. Végezetül csak annyit szeretnék itt mondani, hogy nemcsak a képviselő elvtársak figyelme fordult a mostani időszakban a belügyi szervek iránt, hanem a belügyi apparátusban is, bizonyos vagyok benne, hogy sok ezren, a televízió-, a rádiókészülékek előtt figyelik a képviselő elvtársak, az országgyűlés véleményalkotását, és fogják majd nagy figyelemmel olvasni a sajtóban azt, hogy miként vélekedett az országgyűlés a belügyi szervekről. Megnyugvással veszem azt tudomásul, hogy ez az értékelés számunkra most egy elfogadható és megfelelő bizonyítványt állított ki. Ezen megjegyzések felsorolásával szeretném megköszönni a Tisztelt Országgyűlés figyelmét. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. Kérdem az országgyűlést, hogy a belügyminiszter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés a belügyminiszter beszámolóját a közrend és a közbiztonság helyzetéről, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 14 óra 45 percig, háromnegyed háromig felfüggesztem. (Szünet után — 14.45-től) Elnök: CSERVENKA FERENCNÉ. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Napirend szerint következik az Országos Vízügyi Hivatal el-