Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-15

921 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 922 kedik a jelenlegi koncepcióba, fokozottabban figyelembe veszi a termelői és a fogyasztói érdekeket. A lakosságunk iparcikk-ellátása nemzetközi mércével mérve jó közepes színvonalú, számos termékcsoportban határozottan jó az ellátás, másokban azonban közepesnek mondható és sajnos még mindig visszatérően jelentkeznek hiánycikkek. A belkereskedelmi szervezeteknek a termelésre gyakorolt fokozódó befolyása, a forgalmazási tevékenység piacorientálásának fejlesztése, az ipari tárca részéről tett számos intézkedés, termelési szerkezetváltás, új vállalkozási formák, rekonstrukciók jól szolgálják hazai ellátásunk javítását. Igaz, hogy az iparcikkek terén van ma is a legtöbb bosszantó napicikk-hiány, de ez nem változtatja meg azt a általános megítélésünket, hogy az iparcikk-ellátás általános színvonalát kielégítőnek minősítjük. Az a megállapításunk, hogy az áruellátáshoz szervesen illeszkedő fogyasztói szolgáltatások színvonala a mi kereskedelmünknek még kevésbé fejlett területe, tehát dinamikusabb fejlesztést igényel. Bizottságunk megerősítette a miniszter elvtárs azon törekvését — és engedjék meg, hogy most is ezt tegyem —, amelyben jelentős feladatokat jelöl a belkereskedelem számára, az ipar termelési szerkezetének változása elősegítésében. Űgy értékeljük, hogy a kereskedelem ipart befolyásoló szerepének egyes területeit erősíteni kell azáltal is, hogy az ipar ismerje meg jobban a fogyasztói véleményeket, megtermelt termékeiről, elsősorban azok minőségéről és a fogyasztók által elismert vagy kifogásolt használati értékéről. Helyeseljük a belkereskedelem saját termelőtevékenységének bővítésére irányuló törekvései, amivel eredményesen járulhat hozzá egyes hiányzó árualapok pótlásához. A fogyasztói igények kielégítésében jelentős szerepe van és lesz az importnak. A miniszter elvtárs is említette, hogy ez jelenleg 16 százalékos arányt képvisel, amely tovább növelhető, ha jobban föltárjuk a szocialista országokból behozható árualapokat. Itt nemcsak a mennyiségi igények kielégítésére gondolunk, hanem azonos termékek választékcserével történő bővítésére is. Kívánatos, hogy kormányzatunk a maga részéről erőteljesen szorgalmazza a KGST-országok fogyasztói cikk-kereskedelmének gyorsabb fejlesztését. Az a véleményünk, hogy ezen a területen, különösen a kishatármenti árucsereforgalomban meglevő lehetőségeket még nem használtuk ki megfelelően. Bizottságunk helyesli a kormány idegenforgalmi politikájának gyakorlatát. Támogatjuk az elhatározott törekvéseket, amelyek bebizonyították életképességüket, nem utolsósorban népgazdasági hasznosságukat. Lakosságunk is egyre jobban megérti e folyamatok kedvező hatását. Úgy ítéljük meg, hogy a belkereskedelemnek jelenleg kialakított irányvonala megfelelő, összhangban van általános gazdaságpolitikánkkal, folytatni kell a kereskedelem rendszerének, munkájának korszerűsítését. Gyorsabb ütemű fejlődési lehetőséget látunk az áru útjának rövidítésében, a kis- és nagykereskedelmi tevékenység mai, még mindig túlságosan merev szétválasztásának megváltoztatásában. A kereskedelmi hálózat, figyelemmel a szűkös fejlesztési lehetőségekre, a jövőben csak úgy tud megfelelni a növekvő feladatoknak, ha keressük a lakossági erő fokozottabb bevitelének módjait úgy, hogy az egyének kockázatvállalása jól illeszkedjék a szocialista tulajdonformákhoz. Konkrétan fogalmazva: a kereskedelem szerződéses és bérleti rendszerének továbbfejlesztésére gondolunk. Bizottságunk jónak tartja ezt a módszert, de mindjárt meg is állapítjuk, hogy a tervszerűen megvalósuló ütem mellett sem tartjuk elegendőnek a fejlődés mértékét. Igen eltérő az egyes szektorok ós egyes területek között az áttérés üteme. E munkából a Belkereskedelmi Minisztérium mellett a területet irányító szerveknek, érdekképviseleteknek is hatékonyabban kell részt vállalniuk. Azt kérjük elsősorban a Belkereskedelmi Minisztériumtól és a SZÖVOSZ-tól, hogy a szerződéses ós bérleti rendszer mellett gyorsítsák azoknak az ösztönzőrendszereknek a kialakítását, amelyek a szoros elszámolásban is növelik a dolgozók önállóságát, mind a forgalomhoz, a fogyasztók szolgálatához, mind pedig a költségek alakulásához fűződő érdekeltséget. Tudjuk, hogy ez a hálózati rendszer változásának bizonyos mértékű átszervezését igényli, az ellátási feladatokat átcsoportosítja, funkcionális változásokat eredményez. Az új üzemelési formák elterjesztésével egyidőben különös figyelmet kell szentelni az ellátás szervezésével, fogyasztói érdekvédelemmel összefüggő új tanácsi feladatokra. A tanácsoknak jelentős része van abban és a jövőben még nagyobb lesz, hogyan találják meg a helyi lakosság ellátását szolgáló legjobb módszereket. Felelősségük megnő a fogyasztói érdekvédelemben. Célszerűnek látszik a tanácsok kereskedelmet irányító és ellenőrző tevékenységének korszerűsítése, igazodva a változó feltételekhez, esetleges személyi megerősítése is. A kereskedelmi munka igényli a személyi feltételek áttekintését. Úgy véljük, hogy a kereskedelmi dolgozók igen nagy feladatot oldanak meg a lakossági ellátásban, a gazdaságpolitikai célok megvalósításában. A folyamatos fejlődés ellenére jogosnak minősítjük a dolgozók érdekképviseleti szerveinek kritikáját, melyben a kereskedelmi dolgozók kereseti arányait, életkörülményeinek javítását teszik szóvá. Az a véleményünk, hogy a dolgozók életkörülményeinek javítása és bizonyos mértékű keresetjavítása a gazdálkodó szervek tudatosabb munkaerőgazdálkodásával már elérhető. Ez az átmeneti megoldás viszont nem mentesíti az ezzel foglalkozó szerveket, hogy munkálkodjanak a kereskedelmi dolgozók munka- és életkörülményeinek javításán. Amikor arra a gazdasági lehetőségeink módot adnak, konkrét javaslatokat terjesztenek elő a bérek javítására. A személyi feltételek áttekintése nem nélkülözheti a kereskedelem kulturáltságának emelésével kapcsolatos igények megfogalmazását sem. A szerényebb mértékű fejlesztési lehetőségek, az életszínvonal megőrzésére vonatkozó célkitűzések között jelöljük a vásárlási körülmények minden területen való javítását, illetve a környezeti kulturáltság színvonalának lényeges emelését. Bizottságunk hangsúlyozza, hogy a kereskedelemnek feladatát gazdaságosan kell megoldani. Úgy látjuk, hogy a kereskedelmi árrések számos területen jelenleg csak a folyamatos működéshez szükséges költségekre nyújtanak fedezetet. A keres-