Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-15
923 Az országgyűlés 15. ülése, 1982. június 17-én, csütörtökön 924 kedelem kulturáltságának javításához, a kereskedelem fogyasztókat befolyásoló szerepének erősítéséhez és a kereskedelmi dolgozók munkakörülményeinek javításához szükséges lesz a jövőben a kereskedelmi árrések hozzáigazítása ezekhez a kívánalmakhoz, különösen az élelmiszerkereskedelemben. A kereskedelmi bizottság nevében e gondolatokkal kívántunk hozzájárulni a tárgyalt napirendi pont vitájához. A bizottság nevében a miniszteri beszámoló elfogadását javaslom, a magam nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Radnóti László képviselőtársunk. RADNÓTI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelmi miniszter elvtárs írásban és szóban egy olyan beszámolót terjesztett elénk, amely meggyőzően, hitelt érdemlő módon tanúsítja, bizonyítja, hogy országszerte spontán módon miért terjedt el és vált szállóigévé a „csak ennél rosszabb ne legyen" kívánság. Áruellátásunk színvonala, nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó eredményt ért el, ami a külföldi sajtó számos elismerő, elemző írásából is egyértelműen megállapítható. A megismert miniszteri tájékoztatók azonban önkritikusan és reálisan feltárják a gondokat is. A felszólalás megszokott, szűkre szabott időtartama keretében természetesen csak egy-két problémakörrel foglalkozom. Ezek közül elsőnek a kistelepülések ellátásával kapcsolatos helyzetről szólnék. Az utóbbi években az országgyűlés plénumán is egyre gyakrabban, különböző nézőpontokból merülnek fel a lakóterület gondjai, ahol az ország lakosságából milliók élnek ma is; a mai ülésünkön Horváth Lajos elvtárs is és a pénzügyminiszter elvtárs is foglalkozott ezzel bőven. Előtérbe került e települések lakosságmegtartó képességének erősítése. Áz itt élő emberek közérzetére, hangulatára nagymértékben hatást gyakorolt az ellátás színvonala. Nem kétséges, hogy a maradás vagy elköltözés elhatározásának egyik nem elhanyagolható befolyásolója az a helyzet, amit az ellátásban tapasztalnak. Itt még van tennivaló bőven. Alapprobléma e települések alapellátást szolgáló boltjainak, egyéb kereskedelmi egységeinek gazdaságos működtetése. A boltokban forgalomba hozott fogyasztási cikkek nagyrészének rögzített vagy maximált ára van igen alacsony árréssel. Az egy-két százalékos forgalomarányos állami támogatás közelről sem elégséges a probléma megoldására. Még a központi árintézkedésekből eredő fenntartási költségek emelkedését sem fedezi. Az állami támogatás arányainak emelésére mostanában köztudottan nem lesz mód. Tehát a rentábilis működés a jelenlegi körülmények között nem biztosítható. Emiatt is nehéz a kereskedelmi egységekhez szakképzett személyzetet beállítani, különösen megfelelő boltvezetőt. Jövedelmük, jutalékuk alacsony, és nemigen vállalkoznak az új üzemelési formákban való működésre sem, mivel a gazdaságos működésre lehetőséget nemigen látnak. Megítélésem szerint elkerülhetetlenné válik, ahogy az előző fölszólaló képviselőtársam is mondta, jónéhány árucsoport haszonkulcsának a fölülvizsgálata még abban az esetben is, ha ez a fogyasztói árakra is hatással lenne, amit viszont a következő időszak központi árintézkedései között kellene figyelembe venni. Nem tartható az az ellentmondás, hogy az üzemelési költségek évek óta emelkednek, az árrés pedig marad. Másik megoldási alternatívaként pedig javasolnám, hogy a nem alapvető fogyasztási cikkek körében ismét lehetővé kellene tenni az úgynevezett áreltérítések alkalmazását, amit a múlt év végéig az árképzési irányelvek megengedtek. Az áreltérítések összegéből alapot lehetne képeztetni, elsősorban e kis egységeket üzemeltető központokkal, amiből hozzájárulhatnának e falusi boltok és egyéb kereskedelmi egységek működési feltételeinek a megjavításához. A beszámoló tág teret szentel az idegenforgalom alakulásával összefüggő kérdéseknek is. Az idegenforgalommal kapcsolatos néhány alapvető számszerűsített adat ismeretében az a meggyőződés alakult ki az emberben, hogy itt egy olyan népgazdasági ággal állunk szemben, amelyet következetesen, kiemelten fejleszteni célszerű és szükségszerű. Amikor e területen a dollárbevételünk 1978 és 1981 között több mint kétszeresére emelhető volt, amikor az idegenforgalomból származó dolláraktívum ugyanez idő alatt csaknem négyszeresére növekedhetett, vagyis a kétszeresre emelkedett bevételen belül a dolláraktívum növekedése is megduplázódhatott, amihez hozzájött még egy olyan kategorikus megállapítás is, hogy az idegenforgalmi devizakitermelés gazdaságosabb, mint az áruexporté, akkor e területen mindent el kell követni, hogy a fejlődés iránya egyenes ívben fölfelé haladjon tovább. Ehhez hazánk adottságai kedvezőek, adottak, még számottevő kihasználatlan tartalékaink vannak. Somogy megyei képviselő vagyok. Megyénk az ország legexponáltabb idegenforgalmi körzetei közé tartozik, sok termálforrása, számottevő hoszszúságú határszakasza és főleg a Balaton miatt. Ezért fokozottabban irányul érdeklődésem e fontos téma felé. Gond, hogy e területen a fejlesztési lehetőség nagy része erősen tőkeigényes. Ehhez csak idegen források igénybevételével juthatunk. Amikor ilyen nagy mértékben megnehezültek és megdrágultak a hitelfelvételi lehetőségek, talán nagyobb erőfeszítéseket lehetne tenni a közös érdekeltségű, közös vállalatszerű fejlesztések irányában. Az egyik kulcskérdés meglévő létesítményeink gazdaságosabb kihasználtsága érdekében az üdülési szezon meghosszabbításának ügye. Ez is tőkeigényes, mivel többek között uszodák építésével, termálkutak bekötésével és egyéb infrastruktúra kiépítésével jár, viszont megéri, mivel a lényegesen nagyobb értéket képviselő, már meglévő objektumok kihasználását segítené elő. Természetesen az invesztíción kívül sok egyéb tényező javításával is segíthetnők a fejlődést és javíthatnék tovább az idegenforgalom elsősorban minőségi mutatóit, ésszerűbb vendéglátóipari árpolitikával, a nagyobb forgalom, kisebb haszon elv alkalmazásával, a környezeti kulturáltság alapvető javításával, ezen belül is a sokirányú és jogosan kifogásolt mellékhelyiségek tisztasága tekintetében. Sokat segítene, ha olyan intenzív propagandát folytatnánk, hogy a lakosság legszéle-