Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

871 Az országgyűlés 14. ülése, 1982. március 26-án, pénteken 872 amit ebbe az ágazatba fektetünk. Ha viszont hozzáértő és hivatástudattal élő emberek csinálják, akkor sokszorosan megtérül minden befektetés." A személyi feltételek biztosítása még ma is igen nagy gond, főleg a kistelepüléséken. Ide nem nagyon, tolonganak a jól képzett szakemberek, és ha akad is nagy nehezen egy-egy rátermett népművelő, vagy könyvtáros, az sem marad sokáig. És sokszor meg kell elégedni azzal, aki vállalja ezt a munkát. Ezért is szükséges lenne alaposan elemezni, vizsgálni az okokat, hogy miért nincs jelentkező elsősorban az úgynevezett egyszemélyes intézmények álláshelyének betöltésére. Az elmúlt évben Fejér megyében meghirdetett 18 álláshelyre mindössze egy jelentkező akadt. Van olyan tapasztalatunk, hogy a fiatalok azért nem szívesen pályáznak az ilyen állásokra, mert félnek az elszürküléstől, az elszigetelődéstől, a magukrahagyatottságtól, és sokszor nem ok nélkül. A közművelődés dolgozója ugyanis nem tartozik egy állandó közösséghez, munkahelyi kollektívához. így nincsenek kollégái, munkatársai, akikkel gondjait, problémáit, elképzeléseit megbeszélhesse. Pedig az ilyen kisebb közösség nélkülözhetetlen az olyan ember számára, akinek hivatása egy nagyobb közösségért való munkálkodás. Sokszor fogalmazzák meg a pályázók azt a kívánságot, hogy tegyék lehetővé számukra, hogy a településen működő iskola tantestületéhez tartozzanak. Azok pedig, akik pedagógiai képesítéssel rendelkeznek, és egyre többen vannak ilyenek, szívesen vállalnának szakjuknak megfelelő tanítást az adott oktatási intézményben. Mint ismeretes, a szakmunkásképző iskolában kulturális-oievelő tanárok alkalmazására került sor a közdmúltban. Hasonló funkcióval nem lehetne-e a kistelepüléseken működő általános iskoláknak is ilyen státuszt adni? Ez a gyakorlatban nem új állásihely szervezését jelentené, aminek — tudjuk — anyagi, pénzügyi konzekvenciái vannak, hanem csupán a közművelődési álláshelynek az iskolához való átcsoportosítását. Ezen álláshelyen alkalmazott közművelődési tanár feladata lenne elsősorban az adott település kulturális munkájának szervezése, irányítása, beleértve természetesen az adott oktatási intézmény közművelődési feladataiban való közreműködést is. Ezzel az átszervezéssel szorosabbá válna az iskola és a közművelődés kapcsolata, megoldható lenne a két terület összehangolt, egységes irányítása, és a személyi feltételéket (ugyancsak javítani tudnánk. A törvény parlamenti vitája során 1976-ban több képviselőtársam is tolmácsolta a közművelődésben dolgozók azon kívánságát, hogy kapják meg ők is a pedagógusokat megillető kedvezményeket: Letelepedési segélyt, lakásépítési kölcsönt stb. Ha a népművelő az előbbi javaslat szerint a tantestület tagja lesz, ezek a problémák könnyebben megoldhatók. Magam is tudom, a tapasztalatok pedig megerősítik, hogy az integráció nem csodaszer, amitől minden probléma egyszerre megoldódik. Ezért nem lehet és nem szabad sablonosán alkalmazni. Nagyon alaposan kell vizsgálni külön-külön az egyes települések helyzetét és a körülmények ismeretében kell dönteni a továbblépésről. Nemcsak akkor kell az összevonást szorgalmazni, ha gyengén megy a munka, mert lehet, hogy közösen sem lesz jobb, de ugyanígy előfordulhat, hogy a jól dolgozó intézmények összevonása még tovább javítja a munka színvonalát. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy befejezésül még a törvény 21. §-ának (4) bekezdéséről szóljak, amely szerint az oktatási, nevelési intézmények a szülők bevonásával közreműködnék a családi nevelés és a művelődés színvonalának fejlesztésében, a szülők pedagógiai műveltségének, nevelési készségének gyarapításában. Kevés szó esett erről az eddigi vitában, s az írásos anyagban is keveset olvastam erről. Nem tudom, milyen lehet az országos helyzet, de saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy vannak szerény eredmények ezen a téren is. Az óvodák többségében rendszeressé váltak a bemutató foglalkozások, az általános iskolákban pedig a bemutató órák. Az úgynevezett nyílt napoknak nagy a népszerűsége. Voltam olyan bemutató alsótagozatos matematikaórán, ahol a szülők 80 százaléka megjelent. A szülői értekezleteken a szülők iskolája tanfolyamokon ugyancsak sok segítséget kapnak a szülők, akik ezt igénylik. Sajnos, általában azok a szülők maradnak távol, akiknek a legnagyobb szükségük lenne hasznos ismeretekre, tanácsokra. Szerepe van a szülők általános műveltségének .emelésében az új korszerű tananyagnak is, amit főleg az idősebb szülők olykor kénytelenek gyerekükkel együtt tanulni vagy feleleveníteni, ha ellenőrizni kívánják a házi feladatokat vagy a másnapra való felkészülést. A szülők nevelése a tanulókon keresztül is folyik. Amit a gyerek az iskolából magával visz a családba, az soha nem marad hatás nélkül a családi közösségre sem. És ez újra aláhúzza az iskola meghatározó szerepét, hiszen a most iskolába járó gyerekekkel 15—20 év múlva, mint szülőkkel kerül újra kapcsolatba az iskola. Fontosnak tartom e kérdéssel való foglalkozást, mert van egy bizonyos fokú egymásra mutogatás. A szülő az iskolát, az iskola a szülőt hibáztatja. Pedig az ifjúsági törvény elég világosan fogalmazta meg a feladatokat és nem a másikra várva, hanem egymást segítve kell ezeket megoldani. Meggyőződésem, hogy még sokkal több segítséget képes adni az iskola a szülőknek, mint amennyit eddig adott. Különösen sok még a tennivaló a középfokú oktatási, nevelési intézmény ékben, mivel a 14— 18 éves fiatalok nevelése jelenti a legtöbb gondot a szülőknek, iskolának egyaránt. A Hazafias Népfront múlt évben tartott VII. kongresszusán volt alkalmam erről a témáról is szólni. Az ott megvitatott és elfogadott dokumentumok bizonyítják, hogy ebben a munkában az oktatási, nevelési intézmények nincsenek egyedül. Mindenkor számíthatnak a helyi népfrontbizottságok segítségére. Tisztelt Országgyűlés! összegezésül elmondhatom, hogy én és a Fejér megyei képviselőcsoport álláspontja szerint a közművelődésről szóló törvény az elmúlt években jól vizsgázott. És még hosszú időre jó feltételéket biztosít az előttünk álló feladatok eredményesebb megoldásához. A törvény módosítására nincs szükség. Van azonban a közművelődésnek néhány olyan részterülete, amely jogi szabályozást vagy újraszabályozást igényel. Ugyanakkor néhány területen túl-