Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

873 Az országgyűlés 14. ülése, 1 szabályozás van, amit meg kell szüntetni. A köz­művelődési törvény végrehajtásáról szóló jelen­tést elfogadom, az abban megfogalmazott, to­vábbfejlesztésről szóló feladatokkal is egyetértek és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámo­lóhoz több hozzászóló nincs, ezért a vitát lezá­rom. Pozsgay Imre művelődési miniszter elvtárs kíván szólni. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ügy hiszem, hogy a napiren­den levő ügyhöz méltó vitának, aktivitásnak voltunk tanúi ebben a másfél napban, örömmel állapíthatom meg, hogy a 21 felszólaló mindegyi­ke egyetértését fejezte iki a beszámolóval, támo­gatásáról biztosította a törvény végrehajtóit, né­hány ponton fontos kritikai észrevételekkel hív­ta fel a figyelmet azokra a tennivalókra, ame­lyek nemcsak a művelődési tárcára, hanem az egész társadalomra is várnak a közművelődés fejlesztésében. örülök annak, hogy az Országgyűlés kultu­rális bizottsága nevében elhangzott felszólalás külön szakszerűen is méltatta az előterjesztést, és a bizottság állásfoglalását híven tolmácsolva támogatását bejelentette ebben az ügyben. A vi­ta minden részvevője elismerte, hogy jelentős szemléletváltozás ment végbe az 1974-es pártha­tározat és az 1976-os V. törvény meghozatala óta. Ennelk a szemléletváltozásnak érezhettük jeleit, megnyilvánulásait itt az ülésteremben ép­pen úgy, mint a beszámoló előkészítése idején. Szóba kerültek intézményeink, az intézményes és nem intézményesített munkafeltételek, a köz­művelődéshez szükséges eszközök kérdései. Nem kevés szó esett azokról a hiányosságokról, ame­lyeik az irányítás mulasztásai miatt fordulnak elő, és bőségesen esett szó azokról az ellentmon­dásokról és feszültségeikről, amelyek az ország jelenlegi helyzetéből adódnak, amely helyzetben a közművelődés minden mun'kása megértéssel fogalmazza meg saját gondját, a területén érez­hető nyomasztó feszültségeket. Meg kell mondanom, bogy külön is nagyon örültem azoknak a felszólalásoknak, és ezt ne tekintsék semmiféle (megkülönböztetésnek, ame­lyek közvetlenül a munkások nevében hangzot­tak el, élményeket, tapasztalatokat hoztak és egy kicsit korrigálták azt a gondolatunkat, nézetün­ket is, hogy a szemléletváltozás netalán megállt volna az intézmények, az értelmiség, a pártmun­kások, a pártszervezetek határainál. Ez a szem­léletváltozás kitűnt a munkások nevében közvet­lenül is szóló képviselők felszólalásaiból, elérte elsősorban a szakképzett és igényesen dolgozó, felelősséggel dolgozó munkások nagy részét is, és ezt örömmel állapíthatjuk meg éppen a vita tapasztalataira utalva. Azt is szeretném előrebocsátani válaszom­ban, hogy természetesen egy ilyen gazdag, sok­rétű vita minden javaslatára, tapasztalatára, minden kérésére egy rövid összefoglalóban nem válaszolhatok. Csak egyet tehetek én is, miként azt az Országgyűlés eddigi gyakorlata is jóvá­hagyta valóban, hogy megígérem, egyetlen észre­vétel, egyetlen javaslat, vagy kritikai megjegy­'2. március 26-án, pénteken 874 zés nem marad válasz nélkül. Erre a személyes ígéreten túl, a legfontosabb biztosíték, hogy a kormány ellenőrizni fogja a Művelődési Minisz­térium munkáját ebben a tekintetben is, és a képviselőknek javaslataikra tartozunk választ adni. Ezért a néhány kérdés, amire itt most még­is visszatérek, ez se nem a hozzászólások, se nem az ügyek rangsorolását jelenti, csupán néhány reflexiót, csupán néhány összefüggést, amelyre újra ki kellene térni, újra felhívni a figyelmet. Klenovics Imre az előbb azt mondta, hogy jó lenne, ha a szellemi földosztás nem lenne visz­szacsinalható. Talán nem pontosan idéztem a szavait, azt remélem, jól megértettem a gondola­tát. Egyetértek vele. A törvényből, a beszámoló­ból és ebből a vitából az sugárzott, hogy igazán tett, igazán cselekvés az lesz, hogy ha a művelő­dés demokratizálása továbbfolytatódik, olyan társadalmi rétegek, csoportok, osztályok kerül­nek be ebbe az áramlatba, amelyek eddig ilyen­olyan okokból, jól ismert, többnyire történelmi okokból még távolmaradtak attól. És hozzáte­szem, a vita azt is megmutatta, hogy elsőrendű társadalmi, politikai kérdésről van szó, a nyilvá­nosság előtt szólt ezekről a társadalmi, politikai kérdésekről, amelyek megmutatták a művelő­dési terület ellentmondásait, de egy kicsit az or­szág ellentmondásait is. Ha pedig elsőrendű társadalmi, politikai kérdésről van szó, akkor a társadalmi kötelesség és a társadalmi felelősség is közös. Ezt a közös felelősséget sem mulasztotta el a legtöbb felszó­laló megemlíteni, és ha én erre hivatkozom, ak­kor ezzel egyáltalán nem kibúvót keresek a mű­velődési tárca számára, mert a dolgaink ponto­san meghatározottak, a törvényből és más törvé­nyes szabályokból kötelezőek ránk nézve, ebben a társadalmi felelősségben a művelődésért az ál­lamnak különleges felelőssége, benne a művelő­dési kormányzatnak sajátos felelőssége van ter­mészetesen. A társadalmi kérdések közül szóba került itt néhány nagyon lényeges és éppen a művelő­dés-ügyet közvetlenül is érintő, például az ötna­pos munkahét, vele az ötnapos tanítási hét dol­ga. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit er­ről Király István akadémikus mondott, teljes mértékben osztom az aggodalmait is, azt a figye­lemkeltő, érzékletes, szemléletes gondolatot, amely úgy fogalmazódott meg, hogy szabadidő betegséggé válhat a rendelkezésünkre álló na­gyobb szabadidő. Itt ehhez csupán annyit szeret­nék hozzátenni, hogy mi azon dolgozunk és azt hiszem, az egész ország ezen dolgozik majd, hogy a szabadidő ne beteggé, hanem gazdagabbá tegyen bennünket, és erre nem tudok mást mon­dani, mint azt, hogy az emberek magatartása olyan a szabadidőben is, amilyen a munkaidő­ben. Tehát ha becsületes, tisztességes munka és rend van a munkahelyeken, akkor az már ön­magában olyan nevelöhatás és olyan környezet, amely a szabadidő eltöltésében is formálja a sze­mélyiséget és igényessé teszi, nem beteggé. Az egészséges, a társadalmat fenntartó ma­gyar családokra építjük közművelődési progra­munkat, a szabadidő eltöltésének programját is. Ez a meghatározó és ebből a (meghatározó pozí­cióból szeretnénk a bajokra is figyelni, ez ugyar­is jó alapállás számunkra, hogy a bajokat is fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom