Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.
Ülésnapok - 1980-14
865 Az országgyűlés 14. ülése, 1982. március 26-án, pénteken 866 Az eredmények mordatják ki velem: népünk nem engedheti meg magának, hogy a kultúra demokratizálódásának, fejlődésének ürügyén az annyira kívánatos szellemi földosztásnak bármilyen elientendenciája is felerősödjék. Egyre kevésbé engedheti meg magának például azt, hogy az alapvető iskolák el nem végzése következtében újratermelődjön a relatív analfabetizmus, hogy nemzeti, kulturális, művészeti, zenei értékeink elkallódjanak, hogy közművelődési tevékenységünlk nélkülözze az átgondoltságot, az elkötelezettséget, a rátermettséget és a folyamatosságot. Jóleső érzéssel találtam utalást az eredmények között arra is, hogy sem az iskolára alapított közművelődési munka, sem az iskolán kívüli közművelődési tevékenység nem nélkülözheti a szülőföldhöz való kötődést, a szocialista hazafiság erősítését segítő kulturális értékek, hagyományok ápolását és terjesztését, de aligha nélkülözheti az önművelési igények kielégítésének lehetőségét sem. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor elismerem és azonosulok az elért eredményekkel, ugyanaíkkor foglalkoztat több olyan gond és ellentmondás is, amelyet ismételten, és az eddigieknél — úgy érzem — alaposabban át kell gondolná, újra kell értékelnünk, és talán a korábbi elképzelésektől eltérően más következtetéseket kell, és lehet is levonnunk. Gondnak és ellentmondásnak tartom, hogy nem sikerült a kívánt és szükséges ütemben előrehaladnunk a művelődési egyenlőtlenségek csökkentésében, sőt, bizonyos területelken azt tapasztalom, hogy több helyen ezek tovább élnek, megmaradtak, konzerválódtak. Meggyőződésem, hogy a művelődési hátrányok csökkentése különösképpen ott nehéz, ahol azoik egyéb kedvezőtlen körülményekihez kapcsolódnak. Ilyen kedvezőtlen körülménynek tartom az aprófalvas településeknek helyzetét. A kulturális mérlegkészítéskor nem közömbös, hogy ki hol, milyen településen él, és a közművelődési alapellátás milyen lehetőségei adottak számára. Az a véleményem, hogy a lakóhelyi hátrány — természetesen van számtalan kivétel is ez alól — egyúttal bizonyos értelemben művelődési hátrányt is jelent. E véleményem ellenpontjaként szinte hallom a minisztérium csendes megjegyzését, a tanácsok tisztelt vezetőinek észrevételét, miszerint e kérdésben több életrevaló kezdeményezés, útmutatás született az elmúlt években, hát miért nem éltek vele? Hangos gondolkodással válaszolóik rá: igen, történteik kezdeményezések, tudom és ismerem ezeket. Például a művelődési otthonokról szóló minisztertanácsi határozat után megkezdődött az igényekhez alkalmazkodó szervezeti korszerűsítés, volt kezdeményezés az egységes, közös, (komplex intézményi feltétélek biztosítására, az Országos Közművelődési Tanács a kistelepülések programellátásához támogatást biztosított. Fellelhetők már némely helyen a mozgóellátás bizonyos formáinak a csírái, a hagyományőrző művészeti csoportok többségükben megmaradtak, és folytathatnám a sort. De nem teszem. Ügy érzem, hogy az elmondottak ellenére az összkép sokkal összetettebb és differenciáltabb. A kistelepülések helyzetéről, jövőjéről gyakran változó értékeléseik nehezítették az egységes, összehangolt cselekvést. Voltak és vannak, akik a gazdasági településfejlesztési, közigazgatási intézkedés nyomán megállíthatatlannak, vissza nem fordíthatónalk tartották a kistelepüléseken tapasztalt életfeltételek romlását, és könnyen lemondtak az itt élők kulturális igényeinek kielégítéséről. Mások elodázhatónak vélték az e témával való foglalkozást. Az sem ritka, hogy a leggyakrabban kulturális kérdésiként megfogalmazott, összetett problémát a művelődési ágazathoz utalták át egyértelműen. A kistelepülés fogalmát is túl általános kategóriáiként kezeltük, nem elemeztük konkrétan a kistelepülések életét befolyásoló gazdasági, földrajzi, intézményi tényezőket, az ott kialakult szokásokat, kulturális hagyományokat. Ezért a települések kulturális felemelését célzó jó szándékú művelődési programok sok helyen nem találtak és nem is találhattak megfelelő fogadtatásra. Nem kétlem, volt és van racionális magja annak az elképzelésnek is, hogy a kis települések kulturális életét a központi községekből szervezzük úgy, hogy ezzel a kulturális alapellátást is biztosítsák. De többségükben a közlekedés, a szakember- és anyagi ellátás hiánya miatt ezt ma még megoldatlannak látom. A másik gond, amit tapasztalok — és ezt a miniszteri beszámoló is említi —, hogy a közművelődés nem része a településfejlesztési terveknek, elképzeléseknek. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy míg a kistelepülések részesülnek az infrastruktúra fejlesztésében, s ehhez a lakosság komoly anyagi erővel és társadalmi munkával hozzájárul, addig a kultúrát közvetítő intézmények létesítményét nem tartják ebbe a témakörbe beletartozónak. Következésképpen a lakosság érdekeltsége sem nyilvánul meg sem közvetlenül, sem közvetve. Ezáltal a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségeik szinte kihasználatlanul maradnaík. Ügy látom, hogy a kistelepülések sorsát a jövőben is a termelésiben való részvételük fogja meghatározni. A mezőgazdasági termelés, a háztáji és kisegítő gazdaságok fontossága, az itt élők kulturális ellátásának szükségessége megköveteli, hogy újra összetetten gondoljuk át a kistelepülések sorsát, fejlesztésűiket, a feltételek megteremtését, a köziművelődési munka megjavításának módszereit. Üjra kell gondolni, hogy ezeken a helyeken milyen lesyen a közművelődési, közösségi életre alkalmas helyiség. Ügy látom, első lépcsőként a könyvtár már adott. Fokozottabban kellene élni és megkezdeni az egyébként más okból megüresedett iskolaépületek, több feladatot is ellátó közösségi intézmények szervezését. Kétségtelen az is, hogy ezeken a helyek en a fő nehézséget az értelmiség hiánya okozza. Hiba lenne, az innét eltávozó értelmiségiek .,kivonulását" elsietett, rossz intézkedések következményeképDen felfogni. Azt hiszem ez a gazdasági, társadalmi feilődéssel együttjáró jelenség. At kellene gondolni azonban — nem kisebbítve az értelmiség jelenlétének fontosságát —, hogy mellettük bátrabban támaszkodjunk ezeken a helyeken az értelmes szakmunkásokra, az érett-