Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

867 Az országgyűlés 14. ülése, 1982. március 26-án, pénteken 868 ségizett fiatalokra, a tapasztalt termelőszövetkezeti tagokra. A közművelődés új vagy régi, egyszerűsített változatának alkalmazását országosan is jobban figyelembe kellene venni, és a jó tapasztalatokat terjeszteni. A közművelődés irányítóinak, szak embereinek, nekünk közösen, elmélyültebben kellene foglalkoznunk azzal, hogy a központi településeik értelmiségi dolgozóit hogyan lehetne az eddigieknél jobban bevonni a közművelődésbe. A kistelepülések művelődéséhez ugyanis nekünk azokban is partnert kell keresni és találni, akiket csupán az olvasás szeretete, a közös éneklés öröme, a hagyomány őrzése képesít erre. Véleményem szerint fel kell számolnunk azt a felfogást és gyakorlatot, amely mereven aszerint osztja két táborra az embereket, hogy vannak, akik „közműveinek" és mások, akik csak művelődnék. Ügy érzem, hogy az aprófalvas és a tanyasi települések helyzetére a közművelődési törvény végrehajtása és értékelése során több figyelmet kell és illik fordítanunk. A feladatok sokkal nagyobb irányítási, tágabb cselekvési egységet tételeznek fel akár a helyi pártszervezetéktől és tanácsoktól, akár a tárcaszintű vagy a tárcák közötti feladatikijelölésekről van szó. E településeink is véleményem szerint emberközpontúak. Lakói sem gazdasági, sem művelődési értelemben nem érezhetik azt, hogy csak határaikon túl tágult a világ. Helyük, szerepük és jövőjük fejlődő világunkban nékik is van. Meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben valahol az utolsó 24 órában járunk. Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetem a Balaton-parton van, ezért hadd mondjak pár gondolatot a közművelődés néhány eredményéről és problémájáról. Meggyőződésem, hogy a Balaton-parti közművelődési munkának magas igényűnek és magas szintűnek kell lennie, olyannak, amely nemcsak a hazai fürdővendégeknek, hanem a külföldieknek is felhívja a figyelmét kulturális értékeinkre. A Balaton partján hosszú ideig a kulturális szolgáltatás hiányáról beszéltünk. Még meg is .ideologizáltuk" ezt a tényt és hangoztattuk, hogy az emberek tíz- és százezrei pihenni, kikapcsolódni, pénzt költeni jönnék a Balatonra, ne zavarjuk hát őket a kultúra áldásaival. Az elmúlt 5 évben, ha nem is gyökeresen, de változott ez a kép. Nyári színházi sorozatok, tárlatok, koncertek, folklór-prograimok teszik vonzóbbá, érdekesebbé és értékesebbé a nyári üdülést. A Balatoni Intéző Bizottság kulturális szakbizottságának segítségével sokkal összefogottaibb, koordináltabb lett a programellátás. Gyarapodtak a művelődési alkalmak, vonzóbbak, színesebbek, sokrétűbbek lettek a művészeti események. De szó sincs arról, hogy minden próbálkozást mi telitalálatnak tekintünk. De ma már senkinek sincs oka lekicsinyelni a boglárlellei nyári színházat és kápolnatárlatot, a kőröshegyi koncerteket, a balatonföldvári folklórtalálkozókat, vagy a siófoki művelődési központ sokrétű tevékenységét. Szerencsére ma már egyre kevésbé érezzük úgy, hogy a gond országos, a megoldásuk pedis csak helyi feladat. Sok segítséget és támogatást kaptunk a kulturális tárcától és — még egyszer ismétlem — a Balatoni Intéző Bizottságtól. Mégis úgy látom, hogy azok az új rendelkezések, amelyek talán okkal, talán ok nélkül a rendezvények radikális csökkentését írják elő, ezek feszültséget teremtenek és a jó irányú kibontakozást fékezik. Mit jelentenek ezek az intézkedések? Mindenekelőtt azt, hogy kevesebb anyagi eszköz fordítható a balatoni program ellátására. Ha e feladat csupán megyei érdekű lenne, az erőteljes csökkentést, talán még természetesnek is tartanám. De szeretném kérni és a figyelmet is ráirányítani: jó lenne, ha nemcsak megyei, hanem országos szinten is következetesebb, orientálóbb, integráló tevékenység kísérné a balatoni feladat meghatározást. El kell dönteni — a tények alapján —, hogy a kényszerű és jogos csökkentés mellett melyek azok a területek — az ésszerű takarékosságot természetesen figyelembe véve —, amelyeken érdemes és tartani kell a már elért szintet. A szintentartást természetesen úgy értem, hogy ez nemcsak megyei érdeket szolgál — és úgy is értem, hogy ez természetszerűleg nem mehet a megye belső településeinek a rovására. Ez nem jelentheti azt, hogy mi megyeiek nem kutatjuk a kulturális programszervezés belső tartalékait, a bevétel növelésének lehetőségeit. De azt hiszem, csak erre hagyatkozni nem lehet célravezető. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni : nemcsak a növekvő állandó lakossági közművelődésről, hanem több százezer üdülővendég közművelődéseiről is szó van. Kérem, hogy a művelődési tárca figyeljen erre az észrevételre és hathatósabban segítse az együttgondolkodást és a cselekvést. Befejezésül: vallom, hogy a közművelődési törvény végrehajtásának áttekintése, a következtetések további lendületet adhatnak a közösen végzendő munkánkhoz. A miniszteri beszámolót elfogadom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Káli Ferenc képviselőtársunk. DR. KÁLI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy magam is részt vehettem a közniűvelődésről szóló törvény előkészítésében és megszavazásában. Még emlékszem arra a nagy érdeklődést kiváltó társadalmi vitára, amelyet Dunaújvárosban tartottunk a tervezetről, és emlékszem a kulturális bizottság üléseire, ahol már a parlament elé kerülő törvényjavaslatról mondhattunk véleményt. Nagyon örülök annak, hogy sok más képviselőtársammal együtt néhány észrevétellei és javaslattal magam is hozzájárulhattam e fontos törvény végleges szövegének kidolgozásához. Ez a mostani parlamenti vita ad majd választ arra, hogy elég alapos volt-e az előkészítő munka, ió törvényt szavazott-e meg az Országgyűlés 1976 októberében, érvényesülnek-e a törvényben megfogalmazott elvek, jól szolgálják-e a célt az egyes paragrafusok. Mikor én e felszólalásra készültem, sok jelentést áttanulmányoztam, személyes tapasztalatokat gyűjtöttem. Ezek alapján azt állapíthattam