Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

982. március 26-án, pénteken 854 853 Az országgyűlés 14. ülése, 1 árnyoldala. A kialakult nagy művelődési központok — egyrészt megszokásból, másrészt közlekedési eszközök hiányában — nehezen vállalták fel a környék ellátásának gondját. A lakótelepen hiányoztak az intézmények is. A kulturális alközpontokban a székhelyi munka ugrásszerűen javult, de a társközségekbe alig jutottak el. A tanácsoknak a helyi községi intézmények kialakítására megvolt az erejük, de felszerelésre már kevés jutott, s a kis költségvetés mellett hiányosan működnek ezek az intézmények. E tényék vizsgálata azt az elhatározást érlelte meg, hogy a kialakult nagy potenciálokat vissza kell fordítani, ráirányítani a lakótelepekre és a kis falukra. Az élet kialakította azokat a formákat is, amelyek tudatos kihasználásával előbbre juthatunk. Az egyik megoldás a városi nagy művelődési intézmények vonzáskörzeti feladatainak kimondása, a térség községeiben kultúraközvetítési szerepük megszervezése. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ilyen értelemben határozott, és ennek megfelelően szabta meg a városi művelődési központok feladatait egész járásukra, a kulturális alközpontok kötelezettségeit két-tóram tanácsi körzetre vonatkozóan. Zala megyében így tudtuk legeredményesebben szervezni a művelődési otthoni hálózatot. A könyvtárszervezésben pedig a jövő járható útjának a tanácsok társulásával létrehozott városi-járási könyvtári ellátó rendszerek bizonyultak. Ennek keretében a társult tanácsok közös alapra fizetik be a könyvtárfejlesztési előirányzataikat, az ellátó rendszer pedig ennek arányában feldolgozott könyvállománnyal látja el őket. A megye két járásában e rendszer működik, egyben szervezzük, egyben előkészítése folyik. A legnagyobb — és bármilyen furcsának tűnik is, a legösszetettebb — feladatunk a kisközségek kulturális ellátásának megszervezése. Az 500 lélekszámon aluli települések száma Zalában messze meghaladja a százat. Jó részükben 40—50 család él, alig egy-kétszáz ember. A korösszetétel is eltér az átlagostól. Nagy az öregek aránya, a gyermekékből még osztatlan iskolára sem futja. A nagyobb diák városban tanul, a munkaképesek jó része is vidékre jár. Lehetetlenség itt bármilyen rétegmunkára a kultúra közvetítésében berendezkedni. Az is megerősíti ezt, hogy a hagyományos értelemben vett művelődéstervezés itt nem alkalmazható, hanem csak valami állandóan rugalmas alkalmazkodás a községeik sajátosságaihoz, a lakosság korához, az ottani hagyományokhoz és a kialakuló háztáji érdekekhez. Ezek gondos számbavételére, kihasználására megvan a lehetőség, és úgy látjuk, tervezhetünk is vele. A kisközségekben a közművelődés fő terei, lehetőségei az egész közösséget összefogó és megmozgató alkalmak lehetnek, amelyek a helyi hagyományok folytatásai, és bennük az egész közösség részt vehet. A hajdani búcsúk hangulatát idéző falunapok, a körzeti iskolák kiihelyezett szülői értekezletei, kultúrcsoportjainak szerepeltetése a községek népe által kialakított sajátos közösségi alkalmak, a háztáji termeléssel összefüggő előadások, amelyek köré könyvek ajánlása, filmvetítés, műsorok tájolása kapcsolódhat. A közművelődés munkásai és a faluk népe ezekkel a formákkal próbálkozik, hogy a széthullt falusi életforma helyére új hagyományt állítson. A vonzáskörzeti művelődési központok, alközpontok feladata, hogy a közművelődés szakszerű szolgáltatásaival ezeket az alkalmakat emlékeztesse és a művelődés fórumaivá tegye. Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési törvény és az új oktatási, nevelési tervek közös tendenciája az oktatás és a közművelődés közelítése. Ez a hozzánk hasonló aprófalvas országrészekben magától értetődő és sürgetőbb is, mint a nagy településekkel rendelkező tájakon. A kisebb zalai falukban mindenképpen az iskola a közművelődés meghatározó intézménye, épületben, költségvetésben, személyi állományban is. Ezért együttműködésük, együttszervezésük elemi művelődéspolitikai érdek. Egy másik tényező is az egységes oktatási, közművelődési felfogásra szorít bennünket. Valljuk: a közművelődési szokások kialakulásában sorsdöntő a 14—18 éves korosztály szerepe. A középfokú iskolák közművelődési munkája különösen fontossá vált, hisz általános iskolát végzett tanulóink szinte egésze folytatja tanulmányait középfokon. Az oktatás és közművelődés mélyebb kapcsolatainak megoldásában sokféle módon kísérletezünk. Ebbe az apró iskolai és közművelődési könyvtárak összevonása, a kultúrházak nagytermeinek hasznosítása éppúgy beletartozik, mint a kísérleti nevelési központok kialakítása. Egyre erőteljesebb a meggyőződésünk, hogy a jövő útja a zalai falvaikban a művelődési igazgatóságok létrehozása, amely magában foglalja az iskolára alapozva a közművelődési intézményeket is. A népművelőket az iskolák tantestületéhez kapcsolja, és a közművelődés az óvodától a felnőttekig ható gondjait az így kialakult tantestületek felelős vezetésiével oldják meg. A városokban pedig arra törekszünk, hogy a középfokú iskolákba bevonuljanak a közművelődési intézmények szakemberei és programjai, illetve a középfokú iskolásaink otthonosak legyenek a közművelődés intézményeiben. Azért dolgozunk, hogy valóban éljen és bővüljön az iskolák közművelődési programja, és munkánk eredményeként a törvény céljának megfelelően művelt, szocialista gondolkodású szülőföldet, hazát szerető ifjúság nevelődjön a zalai dombok között is. Kérem miniszter elvtársat megyénk közművelődési törekvéseinek támogatására. A miniszteri beszámolót elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dési Zoltánné képviselőtársunk felszólalása következik. DÉSI ZOLTÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A közművelődés a szocialista demokrácia nélkülözhetetlen része, alapja. Az ennek gyakorlásához oly szükséges információk befogadása egyre magasabb műveltséget igényel. Szocializmust építő társadalmunkat a szocialista demokrácia bővülése jellemzi. Ahhoz, hogy célkitűzéseinket egyre maradéktalainabbul teljesíthessük, népünk műveltségi szintjének állandó emelésére van szükség. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a köz-