Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-14

855 Az országgyűlés 14. ülése, 1982. március 26-án, pénteken művelődés a hatalom gyakorlásának egyik eszköze. Az MSZMP közművelődési határozata, a közművelődésről szóló törvény széles körben ismert. Sajnálatos, hogy az ezek végrehajtását szolgáló helyi határozatokat sok esetben még a népműveléssel foglalkozó szakemberek sem ismerik. Sok helyen többször is tapasztalható idegenkedés a közművelődés alanyai részéről a továbbtanulással, a továbbképzéssel szemben. Ennek az idegenkedésnek a legyőzése — úgy érzem — fontos feladat. Legkézenfekvőbb eszköz lenne, ha kimutathatnánk, hogy a tanultabb, képzettebb szakmunkás mit profitált nagyobb tudásából. Budapest III. kerületét egyre inkább a nagyarányú lakásépítés, a lakótelepek jellemzik. Nagy lakótelepeinken hatványozottabb jelentősége van a közművelődésnek. Kerületünkben modern, minden igényt kielégítő művelődési ház ninos. Reméljük, nem kell lemondanunk róla. Addig is, amíg építését a gazdasági körülmények lehetővé teszi, hiányát helyi erőfeszítésekkel, a lakosság összefogásával, kezdeményezéseivel igyekszünk pótolni. A III. kerületi népművelők és a Fővárosi Tanács segítségével a volt Zichy-kastély fővárosszerte ismertté lett. A további bővítésekkel kulturális centrummá fog fejlődni. A modern, tízemeletes házakban több olyan, viszonylag nagy alapterületű helyiség van, amelyeket a lakók klub célokra igénybe vehetnek. Sajnos, a szabadon futó közművezetékek és csövek ezt ma még lehetetlenné teszik. Érdemes lenne az új lakóépületek tervezésénél a holt területek jövőbeni jobb kihasználásával foglalkozni. A lakóterületi művelődés jelentősége a szabadidő növekedésével együtt emelkedik. A létesítményhiány korlátait a lakótelepeken a lakosság között dolgozó szakemberek beállításával lehetne enyhíteni, akik a kezdeményezések, az öntevékenység erejére támaszkodva, nagy eredményeket érhetnének el. A III. kerületben már gyakorlat, hogy az iskolák egyre inkább a lakóterületi közművelődés bázisává válnak. Együttműködnek e célból a körzeti pártszervezetekkel, a Hazafias Népfront körzeti bizottságaival. Hasznos lenne egykét kezdeményezést általánossá tenni. Az általános iskolákban sok öntevékeny művészeti csoport működik, például énekkar, tánccsoport, irodalmi színpad, színjátszókor stfo. Ezek hatáskörének kiterjesztése a lakóterületre biztosítja, hogy az érdeklődők folyamatosan a gyermekkortól a nyugdíjaskariig öntevékeny művészegyüttesben működjenek. Ebben segítséget nyújthatnának az üzemi együttesek is. Úgy gondolom, a felsoroltak igazolják, hogy elsősorban a lakótelepeken folyó közművelődési munka mennyire jelentős, és megfelelő erőátcsoportosítással, nem nagy anyagi ráfordítással a továbblépés lehetőségei is adottak. A művelődési miniszter elvtárs beszámolója is jelzi az iskolák, a pedagógusok növekvő szerepét. E feladat ellátásához szükségesnek érzem a pedagógusképzésben a közművelődési ismeretek súlyának növelését, a pedagógusok politikai műveltségének széles körű, rendszeres karbantartását. Több népművelővel beszélgetve, elmondták régi álmukat; szeszmentes irodalmi kávéház létesítését, újságokkal, könyvekkel felszerelve, rendszeres, nívós programokkal. A vendéglátóipar számára eddig ez nem bizonyult rentábilisnak. Nem ártana egy-két italboltot ilyen jellegű szórakozóhelynek átalakítani. Talán a kisvállalkozás meghozza a megoldást. A szabad szombatok bevezetésével sok gond és felelősség hárul a vállalatokra. Nálunk, a Budapesti Harisnyagyárban akadnak jó példák. Nagy anyagi és erkölcsi támogatást kapnak azok, akik szakmai felsőbb iskolákon képezik magukat. A vállalat gazdasági, politikai és társadalmi vezetői igyekeznék a vállalat kapuján behozni a brigádoknak és dolgozóknak a művelődés lehetőségét. Kiállításokat, irodalmi délutánokat, aktuális politikai előadásokat, kül- és belpolitikai vitakört rendeznek, kiváló előadókkal. Szeretném elmondani: azért a kultúrterem igazán akkor telik meg, ha például divatbemutató van, egy-két kedvenc táncdalénekessel. Most felmerülhetne az a gondolat, hogy ebből mit tanulnak a dolgozók? Ügy érzem semmit. De hozzáteszem, hogy nálunk a dolgozók 80 százaléka nő és ha az elkövetkezendő napokban és hetekben vita#sozás helyett divatról és arról beszélnék, hogyan kellene fogyókúrázni, hogy csinosak legyenek, mint a manökenek, akikor már. van eredmény, sőt megfigyeltem, hogy ilyen esetben a termelés mindig növekszik és ha egy műfaj a termelést emelni tudja, úgy gondolom, az sem utolsó. Ügy érzem, vállalatunk jó úton halad. Ezt az utat ápolni keli továbbra is, és szükséges továbbfejleszteni. Mivel a következő tanévtől kezdve az iskolákban is áttérnek az ötnapos tanítási hétre, ezért megnövekszik a felelősség a szülőkre és mindnyájunkra egyaránt, hogy gyermekeink milyen kulturális körülmények között töltik el szabad idejüket. Ügy gondolom, hogy a szabadidő kulturális eltöltéséhez hathatós segítséget adhatnak a jövő tanárai, népművelők és az ifivezetők, akik rendezvényekre, kirándulásokra, kiállításokra vihetnék azokat a gyermekeket, akikkel a szülők valamilyen oknál fogva nem tudnak foglalkozni. És végül szükségesnek érzem a közművelődés sokirányú feladatai között a fő irány időről időre történő meghatározását, az erők, az eszközök, a többi területre is magával húzó fő vonalra való csoportosítása a gyorsabb haladást tenné lehetővé. És egyúttal szeretném megkérni az újságírókat és a riportereket, hogy legyenek elöljárói annak, hogy azokon a területeken, ahol jó ötletek és tényleg tanulni valók vannak, menjenek ki a helyszínre és mutassák be nekünk. Mert valahogy az a tapasztalat, ha valami rossz van ebben az országban, akkor öt-hat riporter megjelenik. Minden oldalról megmutatva a problémát. Ügy érzem, ez nem baj, de ha ugyanúgy a szépet, az okosait és jót is bemutatják, akkor ez főképpen hasznukra fog válni. Előre is köszönöm a segítségüket. A beszámolót jónak tartom és elfogadásra ajánlom, köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Ibolya képviselőtársunk.