Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

12. március 25-én, csütörtökön 844 843 Az országgyűlés 13. ülése, li százalékot az intézmények bevételeikből pótolják. A községekben, kisebb településeken működő művelődési otthonokban éppen fordított az arány. Az állami támogatás a költségvetésnek csak töredékét teszi 'ki. A bevételi terv teljesítése ezekben az intézményekben bizony megkérdőjelezi a művelődéspolitikai célkitűzések megvalósítását. A jelenleg érvényben levő pénzügyi szabályzók iá művelődési otthonok területén nem serkentik arra a dolgozókat, hogy tartalmi munkájukat szélesítsék. Bevételeiket — amelyekkel általában szabadon rendelkeznek azok felhasználását illetően, a tiszteletdíjakra fordítható költségkeret kibővítésére, megnövelésére nem fordíthatják. Emiatt nem kerülhet sor arra, hogy az intézmények népszerű, keresett, bevételi forrást is jelentő szórakoztató rendezvényeinek, tanfolyamainak nyereségét a tartalmi munka, a művelődési kínálat bővítésére használják fel. Időszerű lenne a pénzügyi szabályozásban is kifejezni, hogy a művelődési intézmény specifikus jellemzője a művelődési kínálat bővítése, ami komoly szellemi hátteret kíván meg. Egy intézmény akkor dolozik korszerűen, ha a változó igényeket művelődési kínálatával követi, vagy éppen ezeket az igényeket jó irányban fejleszti, befolyásolja. A minőségileg fejlesztendő kínálat nyújtásához pedig mozgósítható és rugalmasan felhasználható anyagiak is kellenek. Biztosítani kellene, hogy a művelődési intézmények bevételük jelentős hányadát, legalább 50 százalékát a tartalmai munkájuk, művelődési szolgáltatásaik biztosításához szükséges szellemi munkavégzés ellenértékeként használhassák fel, tehát a tiszteletdíjkeretük szükség szerinti, a bevétel mértékétől függő megnövelésére, illetve alkalmi foglalkoztatású, részfoglalkoztatású dolgozóik — szakkörvezetők, tanfolyamvezetők díjazására. Több megyei példa mutatja, hogy a nem tanácsi fenntartású, üzemi, szakszervezeti intézményekben a kötetlenebb gazdálkodás rendje nagyobb lehetőséget biztosít a közművelődés fejlesztésére. A közművelődési törvény elérte célját: nagyon sok intézmény, szervezet munkálkodik megvalósításán. Az eredményt ma még nem könnyű lemérni, de az is megállapítható, hogy a továbblépéshez néhány igen fontos intézkedésre lenne még szükség. A miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom, köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Gárdái Zoltánné képviselőtársunk felszólalása következik. GÁRDAI ZOLTÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési törvény a szocialista társa- I dalmát építő, alkotó emberért született. Mind- . ebből fakadóan nem lehet érdektelen, hogy a szükséges területeken rendelkezünk-e olyan emberi tulajdonságokkal, amelyek képesek tudatformáló, művelődési igényt ébresztő hatásokat kiváltani. Közvetlen környezetemben szép példáit tapasztaltam az odaadó, önzetlen fáradozásoknak, az ügyszeretetnek, amely mozgásba lendített és tartalmas együttműködésre késztetett közművelődési intézményeket, iskolákat, üzemeket. A törvény szelleme betű szerinti értelmezése egyre szélesebb körben hat, ezt szeretném néhány önkényesen kiragadott példával alátámasztani. Elsőnek a Komárom megyei Levéltárról szólnék. Jelentős hatósugarú tevékenységet folytat a honismereti mozgalomban a városok, s egyre több község helytörténetének feldolgozásával. Ipartörténeti kutatásokhoz nyújtanak segítő kezet. Nemcsak a történelemórák szemléltetéséhez vagy helyszínen történő tartásához, hanem az iskola, üzemi KlSZ-rendezvények, alapszervezetek, szocialista brigádok névadó ünnepségeihez, évfordulókhoz állítanak össze hatásos dokumentumokat, s az első hívó, kérő szóra szívesen tartanak érdekes, figyelmet ébresztő előadásokat. A múzeumok szakembereiről ugyanez mondható el. Sokszor a késő délutánokba nyúló szakköri foglalkozásokon is szívesen kalauzolnak, fáradhatatlanul válaszolnak a feltett kérdésekre. Iskolai, üzemi, esetenként éppen közösen lefolytatott vetélkedőkhöz állítanak össze anyagot, segítenek az értékelésben. Magam is tanúja voltam olyan üzemi szocialista brigádvetélkedőnek, amelynek csapataiban középiskolás tanulók is részt vettek, együttesen oldottak meg különböző feladatokat, többek között múzeumi tárgyakról vetített képek alapján. A városi könyvtár is lelkesen tart könyvtárhasználati órákat, irodalomórákat, azok teljes körű koncentrációit kihasználva zenei, képi hatásokkal önálló feldolgozásokra késztetéssel járulnak hozzá írók, korok bemutatásához. Az életkori sajátosságoknak megfelelő differenciált módszerekkel segítik az olvasóvá nevelést. De említhetném ünnepeink színesedését, mint például a Forradalmi Ifjúsági Napok 80, Esztergomban rendezett megyei megnyitóját, melyen az említett intézmények az 1848—49-es évek megyei emlékeinek szabadtéri tárlatával, a város irodalmi színpadának korhű jelmezes előadásával, zeneiskolások, népitáncosok közreműködésével járult ahhoz, hogy több mint kétezer fiatal számára elevenedjen meg nemzeti múltunk, a történelem, mindvégig lekötve a figyelmet érzelmi, hazafias kötődést ébresztve az együttes hatással. Ezeket bővítik az egyre színesebbé váló diáknapok, KISZ-napok, sokoldalúan összeállított, lehetőleg mindenkinek feladatot adó programjai, amelyben egyaránt helyet kapnak a sportjátékok, irodalmi, zenei műveltségi feladatok, könyvtárhasználatra épülő kérdések. Szakmai szeretetet ébresztő vagy elmélyítő feladatok ugyanúgy szerepelnek. Üzemi riportkészítések, gyártmányok bemutatása, régi bányászruhák felkutatása, hogy csak néhányat említsek. Találkozások, beszélgetések, gazdag élettapasztalata közéleti személyiségekkel, kommunista szülőkkel, volt diákokkal, írókkal. Mindezek, ha nem is egyforma mértékben és mélységben, de hatással kell, hogy legyen tanítványainkra, főképp, ha aktív részvételükre épül. De visszajelzésnek többek között elfogadhatjuk a társadalmi munkában való részvételüket, az időskorúak gondozásában való részvételüket, iskolai ünnepeinken ünnepélyes öltözékű megjelenésüket, önállóan összeállított műsoraikat, megyei diákművészeti seregszemlén való