Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

2. március 25-én, csütörtökön 842 841 Az országgyűlés 13. ülése, 19 sal nem pótolható tényezője lett társadalmunk életének. Az írásos előterjesztést, a miniszter elvtárs szóbeli kiegészítését elfogadom, a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Vallyon Aladárné képviselőtársunk. VALLYON ALADÁRNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési törvény végrehajtása Csongrád megyében is az állami irányítás alapját jelenti. A törvény szellemében készült el az V. és a VI. ötéves terv közművelődési feladatainak meghatározása, az irányítás tartalmi, formai rendszerének kialakítása, figyelembe véve a megyénk közművelődésére ható legfontosabb gazdasági, társadalmi tényezőket és az intézményi ellátottságot. A közművelődési tevékenység nálunk is más közegben, magasabb szinten folyik, mint másfélkét évtizeddel ezelőtt. Emelkedett a lakosság iskolázottsági szintje. A nyolc általánost végzettek aránya ma 64,7 százalék, 1974-ben 59,1 százalék volt. A munkásság műveltségi szintje főleg a szakmai műveltség tekintetében emelkedett. Viszont a kívánatosnál kisebb mértékben javult az általános műveltség mértéke. így az aktív keresők 19,7 százaléka nem végezte el az általános iskolát. Kétségkívül Csongrád megye ipari, gazdasági szerkezete olyan, hogy az igen nagy létszámú betanított és segédmunkásoknak a köre nagy, így a munkafeladataik nem teszik érdekeltté az alapműveltség megszerzésében. Lakosságunk valamennyi rétegének emelkedett a tanulásra, a művelődésre fordítható szabadideje, azonban ezzel egyidejűleg nem növekedett arányosan az önműveléssel eltöltött idő. Megyénkben végzett felmérés szerint a szabadidő mintegy két-három százalékát fordítják könyv- és folyóiratolvasásra, ám 16—20 százalékát televíziónézésre. Tehát feltétlenül figyelembe kell venni a szabadidő jelentős megnövekedése miatt a művelődési szokásokban mutatkozó tendenciákat, az általános műveltség megszerzésének lassuló igényét, és ezzel szemben inkább a szakmai ismeretek fejlesztésének kívánalmát, ugyanakkor az individuális művelődési formák igen lassú fejlődését, a televízió ismeretközlő, ízlésformáló hatásának jelentőségét. A közművelődési törvény szelleme ma már gyakorlattá vált. A gazdasági egységek, üzemek, termelőszövetkezetek vezetői nemcsak a termelékenységi mutatókért, hanem a dolgozók kulturálódásáért is felelősséget vállalnak. Felismerték, hogy a munkahelyi művelődés szorosan kapcsolódik a termelési, gazdasági folyamatokhoz, amelynek része lett a szaktudás, a sokoldalú munkakultúra, az általános és a politikai műveltség, a munkahelyi demokrácia fejlesztése. A munka-közösség-kultúra egysége növekvő mértékben valósul meg a szocialista brigádok tevékenységében. Megyénkben a hagyományos „Munka és műveltség" kulturális brigádmozgalomban évente több mint 12 ezer szocialista brigádtag vesz részt. A mozgalom célja: erősíteni az egységes közművelődési szemlélet kibontakozását, tartalmasabbá tenni a brigádok kulturális vállalásait. Sok jogos bírálat, ellenvetés hangzik el a közművelődés szakemberei részéről az ilyen jellegű mozgalmakkal kapcsolatban. Ám ilyenkor azt hagyják figyelmen kívül, hogy a komolyabb művelődéshez, ismeretszerzéshez voltaképpen mindig kell valamiféle külső motivációs erő, még akkor is, ha ez bizonyos szinteken már belső késztetésnek tűnik. A Csongrád megyei üzemi dolgozók kulturális brigádmozgalmával párhuzamosan, és hasonló céllal a „Vándorserleg a kultúráért" megyei alapítvány a szövetkezeti dolgozók művelődési tevékenységét fogja át. Ebben részt vesz az ÁFÉSZ, a MÉSZÖV valamennyi egysége, és a termelőszövetkezetek mintegy fele. A közművelődés sokszektorúsága érvényesül a két nagy mozgalom irányításában, lebonyolításában. A megyei tanács a szakszervezetekkel, a szövetkezet megyei érdekképviseleti szerveivel, valamint a Hazafias Népfronttal és a KISZ bizottsággal együtt szervezi ezeket a nagy kulturális tömegmozgalmakat. A' munkahelyi művelődés alakulásában megyénkben is jelentős volt a gazdasági egységeknél a művelődési bizottságok létrejötte. Kritikusan meg kell állapítanunk, hogy a művelődési bizottságok létrejöttek ugyan, de funkcionálásuk nagyon különböző. Több bizottsági titkár véleménye szerint nem mindenütt szerencsés az összetétel. A gazdasági vezetők — sajnos — nagyfokú elfoglaltságukra hivatkozva az üléseken nem tudnak részt venni, a határozat pedig nagy felelősséget kíván tőlük. Ahol a bizottság jól működik, lényegében javul a munkahelyi művelődés helyzete, egységesebb az oktatási, képzési terv, kevesebb az átfedés, a párhuzamosság. Itt a szakszervezet, a KISZ felismerte, hogy megfelelő bizalom esetén a művelődési bizottság több gondot át tud vállalni, s így a szervezés egységesebb lesz. A jól dolgozó művelődési bizottságok szélesebb kapcsolatot építenek ki a közművelődési, közoktatási intézményekkel, jobban oda tudnak figyelni a csoport-, vagy egyéni művelődésre. Példák igazolják, hogy a jó kapcsolat kétoldalú: a közművelődési intézmények társadalmi vezetőségében ott vannak a művelődési bizottságokból is, így aktívan tudják képviselni a gazdasági egység kulturális érdekeit, a művelődési intézmény viszont a programok szervezéséhez kap segíteéget. Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési intézmények tartalmi munkája is színesedett, gazdagodott. Az irányításban itt is előtérbe került a tervszerűség, a koordináció. A művelődési otthon- és a könyvtári hálózatban azonban igen nagy gondot okoz megyénkben is a képesítéssel rendelkező szakemberek hiánya. A közművelődés társadalmasításának kibontakoztatása pedig feltétlenül szükségessé teszi az elméletileg és gyakorlatilag jól felkészült népművelő jelenlétét, hiszen kell egy hozzáértő szakember, aki szervezi, irányítja, összehangolja a feladatokat. Az intézmények anyagi ellátottsága különböző. A városokban működő intézmények költségvetésében az állami támogatás mértéke átlag 75—80 százalék között mozog, a többit, a 20—25