Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

837 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 838 A brigád szerepét mégis nagyon fontosnak tartom, mert azt a meghatározottságot biztosítja, amely nélkül nincs igazi művelődés, a közösségi jelleget. Megfigyeltem: kis közösségi keretben sokkal jobban megvalósul a különböző kulturális értékek válogatásában az igényesebb, nehezebb fajsúlyúakkal való találkozás. Például közösségi kirándulásokon szó nélkül megyünk nem mindennapi és nem szórakoztató értékek megtekintésére, míg egyéni, autós kirándulásokon könnyűszerrel elporoszkálunk mellettük. A brigádon belüli viták is egymás nevelése irányába hatnak, s igen nagy eredménynek tartom — nők között dolgozom —, hogy a pletykaízű, felszínes témák felvetői egyre inkább magukra maradnak, s életük valódi, igazi kérdéseivel egyre többet foglalkozunk. Ezért érzem igen lényegesnek a miniszteri beszámolónak azt a részét, amely kiemeli a munkahelyi művelődés és kapcsolatok szerepét, fontosságát, az életmódra gyakorolt hatását. Tisztelt Országgyűlés! A bevezetőben említett József Attila-gondolat, mely szerint a törvény szövete gyakran felfeslik, mai helyzetünkre is érvényes. 1976-ban, amikor a törvényt az Országgyűlés elfogadta, senki sem gondolt arra, hogy ma divatosan mondjuk: a mostanihoz hasonló közgazdasági környezetben kell megvalósítani. Üjra kell szülni tehát a gyakorlatot, sok még a fehér folt. Nálunk 6 ezer bejáró művelődésének gondja, 3 ezer munkásszállón lakó, magányos ember művelődése, számos kistelepülésen élő dolgozó ellátása utal erre. Sok még persze a tartalékunk is, a különböző fenntartók által működtetett intézmények együttműködésében, a személyi feltételek javításában, a személyes érdekeltségen alapuló közművelődés biztosításában. Üj feladat az ötnapos munkahét által adott keretek kitöltésének megoldása is, amellyel ma még nem tudunk jól gazdálkodni. Nem valósult meg igazán még a szellemi és anyagi erőforrások koncentrációja sem, sőt, úgy tűnik nekem, mintha a partnerek együttműködése jobban akadozna, mint korábban. Mindezek ellenére bizakodóan ítélem meg helyzetünket, s jóllehet, „ha dadog is a lét, a törvény tiszta beszéd marad"; ezért ajánlom elfogadásra optimizmussal a művelődési miniszter beszámolóját. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Következik Pál József képviselőtársunk felszólalása. PÁL JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter elvtárs szóbeli kiegészítésében örömmel vettem megyénk egyik patinás városáról, Sopronról mondott megjegyzéseit. De én mondanivalómat leszűkítem a megye ipari fellegvárának nemcsak az ipar területén, hanem ma már a kultúra terén is elért nagyszerű eredményeire, dolgaira. Tisztelt Országgyűlés! A most március végén ülésező Országgyűlés két eseményt juttat eszembe. Az egyik 1598. március 28-a, amikor a több éves török pusztítás alól, majd 350 évvel később, amikor a német rabságból szabadult fel a város. Mi az utóbbira különös tisztelettel emlékszünk, hisz az azóta eltelt időben nőtte ki magát a város. Mondják Győrre, hogy a vizek városa, hogy a kerékpárok városa, sőt nem büszkélkedhetünk vele, de így volt, 1933-ban Nagy Lajos író kalmárvárosnak nevezte. Arra viszont ma büszke vagyok, hogy mindenütt ipari jellegűnek és munkás városnak tartják Győrt. Munkásként kértem szót a közművelődési törvény napirendjénél. Ezzel is szeretném bizonyítani, hogy Győr ma már művelődő munkásváros. A győri jelzőnek ma jobb a csengése, mint a történelem során bármikor. A győri csatánál már közismertebb a győri Rába, de a város határain túl is ismerik a színházat, a balettet vagy a stadiont. Az utóbbi 3 az elmúlt 6 év szülötte, de ebben az időszakban indult meg a műszaki főiskola, épült fel a sportcsarnok, elkészült az új városi könyvtár, megtörtént a megyei könyvtár rekonstrukciója. A műpártolás biztató kibontakozásban van. Méltó helyet kapott a Borsos Miklós állandó kiállítás és Kovács Margit hagyatéka is. A város kulturális életének egyre erőteljesebb kibontakozása egybeesett a közművelődési törvény elfogadásával és érvényre juttatásával. Jót tett a törvény megjelenése Győrött is. A kulturális kérdésekkel való foglalkozás várospolitikai rangra emelkedett. A közművelődésre fordított energiákat olyan beruházási tényezőként kezelik egyre inkább, amely visszatérül az élet minőségében. A vezetői példamutatásnak e területen is van ereje a közművelődési törvény megjelenése óta. A kulturális életért érzett felelősség növekedett. A szellemi termékek fokozatosan közelítik a valós társadalmi értéküket. Városunkban is közügy ma már egy-egy művészeti érték sorsa. A belvárosi rekonstrukciók során például több történelmi és művészeti alkotás került elő. Például a Liszt Ferenc út 20. szám alatt 430 négyzetméter freskót találtak a felújítás során. Egyértelmű, hogy annak feltárása, megmentése és közkinccsé tétele parancsoló kötelességünk. Természetesen az ilyen váratlan ritkaságokra a költségvetés előre nem számít. Ezért kérjük az ebben az illetékeseket, hogy ilyen különös esetekben megkülönböztetett segítséget adjanak a városnak, hogy a nemzeti értékeink valóban ismert értékeink lehessenek. Annál is inkább kérjük ezt, mivel városunk az ország harmadik műemlékekben leggazdagabb város. Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési törvény végrehajtásával kapcsolatban legtöbbször a szemléletváltozást emlegetjük. Mit is takar ez az előbbieken túl? Például azt a fontos tényt, hogy a munkásművelődést nem azonosítják, nem korlátozzák a munkahelyi művelődésre. Az állami irányítás megerősítése a törvény által azt a jótékony eredményt is elérte, hogy a városi, a lakóterületi közművelődés és az üzemi egymást kiegészítve érvényesülnek. A vállalatok többsége igényli és fogadja a tanácsok irányító, koordináló munkáját. Egyesek azonban még beavatkozásnak tekintik, s így a rosszul értelmezett önállóság elszigeteltséghez és kisebb eredményhez vezet. A tartalékok kihasználása, az ésszerű megoldások keresése a közművelődés területén is megmutatkozik. Az intézmények több célú hasznosítása körültekintő, gondosabb szervezést követel,