Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

835 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 836 művelődési intézményeknek egyaránt. Ennek érdekében kell összefogni a falu politikai, állami, társadalmi és nem utolsósorban gazdasági vezetőinek. A falun élő, de iparban dolgozó munkásság művelődését segíti a szocialista brigádmozgalom. E mozgalom a művelődés ösztönzésének, segítésének és szervezésének új politikai erőit, szervezeti kereteit hozta létre. A szocialista brigádok képesek arra a feladatra, hogy beleszóljanak a termelési folyamat, az üzemi élet fejlődésének kérdéseibe. Tekintélyük, közösségformáló erejük van, ezért a munkásművelődést nélkülük előbbre vinni nem lehet. Fontos, hogy a szocialista brigádok tagjai rendszeresen művelődjenek, hogy a művelődés a brigádtagok személyes és állandó szükségletévé váljék. Jo példa erre a megyénkben is meghirdetett „Útközben" közművelődési akció, melyben több mint 5 ezer brigádtag vesz részt. A jelentősebb munkáslakta településen szocialista brigádklubok alakultak. Az önmagukkal szemben támasztott magasabb művelődési igény segíti a brigádtagokat közösségi, közéleti emberré válásukban. Ebben a munkában fontos szerep hárul a művelődési intézményekre, a munkahelyi kulturális bizottságokra. Ha jó együttműködés alakul ki az üzemek, a kulturális intézmények és a lakóhelyek között, ha ez a szerződés nem szűkül le csak anyagi támogatásra, a munkahelyek tudatosabb igényt támasztanak elsősorban a művelődési házak felé, akkor az intézmények még több lehetőséget kínálnak a munkásművelődésnek. Tisztelt Országgyűlés! A közművelődés továbbfejlesztésének nemcsak emberi, hanem tárgyi feltételei is vannak. Biztos vagyok abban, hogy most mindannyian egyre gondolunk : a községekben levő művelődési intézmények állapotára, a közművelődésben betöltendő szerepére. A választókörzetemhez tartozó községek rendelkeznek ugyan régi kultúrotthonokkal, de ezen épületek nem mindegyike alkalmas annak a feladatnak az ellátására, amire hivatott. Az épületek állagának megóvása, a felújítás egyre sürgetőbb feladatként jelentkezik. Mindaddig, míg ezek az épületek nem tudják feladataikat ellátni, a községek más létesítményeinek kell átvenniük ezt a szerepet. így válhat az iskola, a párthelyiség, a termelőszövetkezetek székháza a falun élő emberek művelődési igényeinek kiszolgálójává. Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs írásbeli tájékoztatóját és szóbeli kiegészítését a Tolna megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom. Ezért a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szabó Mária képviselőtársunk felszólalása következik. SZABÓ MÁRIA: Tisztelt Országgyűlés! A művelődési miniszter elvtárs előterjesztésének a munkások művelődésével foglalkozó részéhez kívánok hozzászólni, mivel munkásvárosban élek, gyárban dolgozom, s magam is munkás vagyok. József Attila figyelmeztet: a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol. Fölfeslik, mert az élet mindig gazdagabb a törvénynél, új meg új jelenségeivel folyton új helyzeteket teremt, az újra szövés szükségességét felismertetve a gyakorlati cselekvésben. A közművelődési törvény megalkotása, valóságos pezsgést indított el, növelte a felelősséget, fellendítette a különböző mozgalmakat, javította a feltételeket. Üzemünkben például, az Ajkai Tímföldgyár és Alumíniumkohóban függetlenített közművelői állást szerveztek, oktatási központot alakítottak ki, kapcsolatot teremtettek a bejárók lakóhelyével, s hozzáláttak az üzemi művelődési ház bővítéséhez is, amely az idén befejeződik. 1976 óta kétszázötvenen végezték el esti tagozaton az általános iskola nyolc osztályát, ennél többen iratkoztak be a szakmunkások szakközépiskolájába; számos cél- és átképző tanfolyam indult, mert közben bővült s korszerűsödött maga az üzem is. Sikerült úgy felszínre hozni az üzemi érdekeket, hogy abban sokan felismerték saját egyéni érdekeiket is, s ezért hajlandók voltak személyes áldozatvállalásra, munkatöbbletre. Az ösztönzők is segítettek ezekben a vállalkozásokban, még akkor is, ha erről viták is támadtak, s akik közvetlenül nem voltak érdekeltek benne, nem tapsoltak az anyagi áldozatoknak. A közművelődési sikerek közé sorolom azt is, hogy sok százan vesznek részt évről évre a társadalmi szervek tömegpolitikai rendezvényein, oktatásán, amely az egyik legjobb eszköze az üzemi értelmiség aktivizálásának, felelőssége növelésének politikánk megvalósításában, beosztottjaik nevelésében, a kultúra életmódot befolyásoló szerepének érvényesítésében. Ehhez kapcsolódik szorosan a szakmai továbbképzések, tanfolyamok vezetése, amely tömegeket fog át, s közvetlen gyakorlati hasznán túl ébren tartja azt az igényt is, hogy lépést kell tartani a szakmai követelményekkel. Rendkívül sokszínű és sokrétű kulturális tevékenységrendszer ez, amit vázoltam, s ha most a gyengeségeit kellene megjelölnöm, első helyen említeném, hogy nem érvényesül megfelelő koordináció, sok a párhuzamosság, s meglehetősen kevés az olyan kapcsolódás, amely az általános műveltség erősítését szolgálja. E végből nagyobb szerepet kellene vállalniuk az üzemi közművelődési bizottságoknak, amelyek még ma sem találták meg igazi helyüket. Problematikusnak látom azt is, hogy a különböző programokra küldés előtt nem tájékozódnak a felelősök megfelelően az érdekeltek képzettségéről, fejlettségéről, aminek az eredménye gyakran sikertelenség vagy lemorzsolódás. A szakmunkások szakközépiskolájában például, nálunk a hallgatók 80 százaléka lemorzsolódik az érettségiig. Pazarlás ez idővel, emberrel, energiával. Az előbb elmondottakhoz fűződik az a hiányérzet is, hogy a szocialista brigádok művelődési vállalásaiban is háttérbe szorulnak azok a szempontok, amelyek az általános, a szakmai és a politikai kultúra elemeinek összekapcsolását eredményezhetnék, s így a vállalások hatékonyságát is fokozhatnák. Ennek hiányában a vállalások ma is rendezvény-, programcentrikusak, kevésbé differenciáltak, teljesítésük még sokszor adminisztratív jellegű vagy igényű.