Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

827 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 828 munkásai, termelőszövetkezeti tagjai egyre eredményesebben működtetik. Az eredményekkel egyidőben sok a tennivalónk is. Jelentős menynyiségi változás nem mindenütt jelentkezik megfelelően a minőségben. Nem elégedhetünk meg a művelődés iránt megnyilvánuló igényekkel és vannak tennivalóink a megszerzett műveltség hasznosításában. A mi tapasztalatunk is igazolja, hogy miniszter elvtárs helyesen ítéli meg, hogy a szocialista kultúra még nem jutott el a széles tömegekhez. Sokat kell dolgozni azért, hogy a közművelődési törvény szemléletét mindenki jól értse és a gyakorlatban jól valósítsa ezt meg. Gondjainkból hadd emlékeztessek még néhányra, amelyek megyénkben az átlagosnál is szorítóbban jelentkeznek. Nem tartjuk megoldottnak az ingázó munkások művelődésének lehetőségét. Ügy érezzük — és személyes meggyőződésem is —, hogy az a réteg, amely az ország távoli vidékeiről bolyba gyülekezve ereje és élete javát arra áldozza, hogy középületeink, gyáralink, hídjaink, kultúrlétesítményeink szebb országa felépüljön többet kellene, hogy kapjon művelődési lehetőségekben, ellátottságiban. Ugyanígy több ráfordítást érezhetünk szükségesnek a falu és a kistelepülések közművelődésére. Javaslom foglalkozni a gondolattal, hogy az állagukban még nem kielégítő falusi kultúrházak rendbehozatalát, felújítását társadalmi munkaakciókkal is segítsük. Tennivalónk van még az öntevékeny művészetek ápolásában is. Ezek elmélyítik a kulturális igények kielégítésén túl a szülőföld szeretetét, értékeink feldolgozását, továbbadását. Nagyob teret kell kapnia a közművelődés szervezésében az alkoholizmus elleni harcnak is. Személyiség- és társadalomromboló erejével nem kívánok részletesen foglalkozni. A gondok megoldása szükségessé teszi; hogy a kulturális nevelőmunka állami irányítása fokozódjék. Legyen jobb a koordináció, hogy minden szerv és intézmény tevékenységében kapjon nagyobb hangsúlyt a kultúra szocialista vonásainak erősítése. Lehetne hatékonyabban koordinálni a művelődés céljait szolgáló anyagi eszközöket is. Tisztelt Országgyűlés! A jövő egyik alappilléréről, iskolapolitikánk feladatairól hadd szóljak néhány szót. Az elmúlt időszak közművelődési gondolkodásának egyik legfontosabb eredménye annak felismerése volt, hogy az egész közművelődési tevékenység alapja az iskola — állapítja meg a beszámoló. A különböző iskolafokozatokból én elsősorban az általános iskolát emelném ki. Itt jelentős alapot kapnak a tanulók az önművelődés további felkeltéséhez. Kapnak, de úgy gondolom, nem eleget. Az igények további felkeltésének társadalmi és személyi feltételei vannak. Az általános iskola nem tud maradéktalanul megfelelni a követelményeknek és a hiányok megszüntetése fokozatosan és hosszú távon oldható meg. A hatodik ötéves tervben is csak a szinten tartásig jutunk el. Egyre gyakrabban hallható viszont, hogy nem tudnak, nem szeretnek olvasni, nem tudnak helyesen írni, nem tudnak jól számolni, nem tudnak megfelelően fogalmazni. Ezek a jelzések arra engednek következtetni, hogy célszerű lenne ismét áttekinteni a tantervi anyagokat és esetleg komoly korrekciós munkát végezni, a felszabadult időt pedig a művelődési igény felkeltésére fordítani. A középfokú oktatási intézményeinkben gondjaink a jövőben nem csupán a műveltség elsajátíttatása, a középiskolai képzés problémáiból adódnak. Ezeknek nagy részét ugyanis, már megoldotta a tantervi reformok egy része, vagy meg fogja oldani a tantervi korrekciók várható rendszere. Nehezebb kérdésnek tűnik a szabad idő eltöltésének és kihasználásának értelmes megvalósítása. A társadalomnak, felnőtteknek, családnak, szülőnek és felelős intézményeknek be kell látniuk, hogy e fontos program nem hárulhat csak az iskolára. A gimnáziumi szakközépiskolai képzés megmaradó rendszere feltételezi, hogy a nagy tömegek már az iskolában életre való, gyakorlatkész szakemberekké és kultúra befogadó bázissá váljanak A középiskolás korosztály életmódjának szellemileg és cselekvésekben frissebbé tételét nagymértékben segíti a nagyszerű vívmányunk, az ötnapos tanítási hét. Nem engedhetjük, hogy e jó kezdeményezés hozzá nem értők szavaitól rossz akusztikát kapjon. Mi, akik az oktatás területén dolgozunk jól tudjuk, hogy nem szabad a tanulók minden percét agyonszervezni. A tanulóknak szükségük van spontán közösségekben elsajátított viselkedési formákra, társadalmi szokásokra, cselekvési lehetőségekre. Tanulja meg a fiatal otthon a szüleitől a fizikai munka örömét, a kiskert gondozás gyakorlatát, a házimunkát, az egymásért hozott áldozat élményét. Bízzunk tehát jobban a szülőkben. Viszont a középfokú intézményeknek van többek között egy nagy kötelessége, felkelteni a tanulók igényét az önművelésre. Az legyen a jövőben a feladatunk, hogy a napjainkban dívó szórakozás és szórakoztatás központú ifjúsági kulturálódási eszményt váltsa fel az értelmes, tevékeny alkotó szabadidő-igény. Széchenyi mondta: „Kiművelt emberfőkben van a nemzet igazi hatalma." A kimunkálás főleg a pedagógusokra hárul, de legyen szalbad megjegyeznem, hogy csak komoly és tartalmas eszköztárral, csak olajozottan működő, jól kvalifikált oktatókkal és oktatási rendszerrel tudunk versenyképesek maradni a közművelődés folyamatában. Erre pedig, úgy gondolom, hogy kevés az az anyagi összeg, amely az amúgy is szűkös kulturális beruházásokból jut. További közművelődési és ezen belül iskolapolitikai feladataink szervezésénél, tehát alapkoncepcióként kell betartanunk a jelen pillanatban leszűrhető legfontosabb következtetést. A meglevő eszközeink birtokában, a jelenlegi ráfordítások függvényében, az objektív keretek megszabta lehetőségekben kell munkálkodnunk. Az eredmények növelésének legfőbb útja a lehetőségek jobb kihasználása, a személyi és tárgyi feltételek hatékonyabb igénybevétele. Tisztelt Országgyűlés! Még fülünkben cseng a XII. kongresszus egyik lényeges gondolata, az emberi tényező kihangsúlyozása, amely szerint az emberekhez sokoldalúan kell közeledni a kul-