Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

821 Az országgyűlés 13. ülése, 1982 mintegy felét a fizikai dolgozóknak, mindenek­előtt a munkásoknak tartották. Mi tudjuk, hogy a tudás hatalom, és azt is tudjuk, hogy a tudást a jó könyveken keresztül lehet elsősorban elsa­játítani. Ez Bács-Kiskun megyében kétféle mó­don valósulhat meg, a szakszervezeti hálózat a munkahelyi, a tanácsi pedig a területi ellátásról gondoskodott. Meg kell mondani azonban, hogy az elválasztás nem merev. Hiszen Kiskőrösön, Kiskunmajsán és Kalocsán a tanácsi könyvtárak helyeztek ki az üzemekbe úgynevezett könyvtá­ri letéteket. Az ipari munkásság művelődése mel­lett megyénk a lehetőségek között sokat tett dol­gozó parasztságunk művelődéséért is. Több helyen szép, mozgalmas kulturális éle­tet találunk. Így például Rémen és Vaskúton. De az igazságnak tartozunk azzal, ha megmondjuk, hogy bizonyos helyeken semmiféle kezdeménye­zést nem találunk. Nagyon őszintén és sajnálat­tal állapítjuk meg, hogy nem növekedett a szö­vetkezeti fenntartású művelődési otthonaink száma. Azt is meg kell mondani, hogy nem a me­gyei vezetés vagy a községi vezetés hibája, hogy bizonyos helyeken semmiféle komoly erőfeszítés nem hozott eredményt. Nagyon érdekes, de rá kell mutatni, hogy az iskolák körzetesítése jó dolog, különösen az len­ne, ha több tanyai kollégium állna rendelkezésre, de az iskolák körzetesítése következtében rom­lott a külterületi lakosság kulturális ellátása. Megyénk értelmiségi lakossága nagy erőfe­szítéseket tesz azért, hogy munkahelyén megte­remtse az értelmiségi életformát, amelybe bele­tartozik, hogy létrehozója és terjesztője legyen a kulturális és művészeti értékeknek. A helyes utat mutatja, hogy az elmúlt években növeke­dett a TIT-értekniségi tagok száma. Nem szeret­ném a tisztelt Országgyűlést számokkal agyon­terhelni, de jó érzés, hogy míg megyénkben 1976­ban 1287 TIT-értelmiségi tag volt, most, 1981­ben 1518. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a MTESZ tagjainak évente 1000—1100 rendezvényt szerve­zett. Mindenki tudja, hogy bizonyos iskolák el­végzése önmagában még nem jelent igazi mű­veltséget, De azt is tudjuk, hogy az iskola min­den műveltség alapja. Ezért megyénkben arra irányul a megye vezetőinek törekvése, hogy mindenki legalább az általános iskola nyolc osz­tályát végezze el. Ezen a téren 1949-ben még csak 13,7 százalék volt azoknak a számaránya, akik a nyolc osztály elvégzésével a legalapvetőbb ismereti formákat megszerezték. Ez az arány 1980-ra 58,9 százalékra emelkedett. A nagy ja­vulás ellenére sem vagyunk elégedettek, mert az országos átlagtól 7,2 százalékkal vagyunk el­maradva. Majdnem hasonló a helyzet a középiskolák­ban. 1980-ban megyénkben 15,9 százalék volt a középiskolai végzettség, és a lemaradás 7,5 szá­zalék az országos átlaggal szemben. Érdékes mó­don a felsőfokú képzettségnél már közel sem ilyen nagy az eltérés. Mert 4,1 százalék megyénk­ben, szemben a 6,5 százalékos országos átlaggal. Külön szeretnék szólni az analfabétákról. Ezeknek száma megyénkben 11580. Meg kell azonban jegyezni, hogy az analfabéták inkább az idősebb nemzedék sorai közül kerülnék ki. Az lehetséges, hogy egy fiatal 16 éves koráig nem . március 25-én, csütörtökön 822 végzi el a nyolc általános osztályt, de mégsem nevezhető analfabétának, mert ha három-négy osztályt végzett, írni, olvasni tud és az alapvető számtani műveleteket is megtanulta. Ez nem akar mentség lenni azokra a hiányosságokra, amelyeket sajnos a mi megyénkben is meg le­het találni. Sokkal súlyosabb, amit a követke­zőkben szeretnék elmondani. A fiataloknak több mint száz klub áll ren­delkezésűikre. Sajnos, nem mindenki él a közmű­velődésnek ezzel a lehetőségével. Nem élnek a könyvtárak teljes kihasználásával. Márpedig mindnyájan tudjuk, hogy az élet nemcsak rock­vagy pop^muzsika. Azt is tudni kell, hogy ko­runkban az ismeretanyag szinte hihetetlen gyor­sasággal növekszik. Még a legjobbaknak sem könnyű lépést tartani vele. Megyénkben is min­dent elkövetünk, hogy az ötnapos munkahét be­vezetésével növekedjék megyénk lakosságának a műveltsége. Minden lehetőséget megragadnak a tanácsi szervek, hogy helyesen töltsék ki az egymás után rendelkezésre álló két szünnapot. A mi megyénk­ben többféle nemzetiség lakik. De az anyanyelvi ismereteken kívül arra is törekszünk, hogy saját nemzeti hagyományaikat megőrizzék és tudásu­kat a magyar nemzetiségű lakossággal együtt és ugyanilyen szinten gyarapíthassák. Most me­gyénkben is demográfiai hullám van. Ennek kö­vetkeztében 325 tanterem hiányzik. Nyilvánvaló, mindent elkövetünk, hogy ezeket a tantermeket felépítsük, de úgy, hogy a demográfiai hullám levonulása után más közművelődési célra ezek a tantermék igénybe vehetők legyenek. Természe­tes, hogy a legjobb vezetés mellett is a feladatok egyik napról a .másikra nem oldhatók meg. De vannak olyan jelenségek, amelyek már ma is kis büszkeséggel töltenek el bennünket. Például: a művelődési ház Kecskeméten, a Kodály-féle zenepedagógia rendszeres művelése és terjeszté­se, továbbá a Pannónia Rajzfilm Stúdió befoga­dása, amelyről köztudomású, hogy .egyre több és jobb színes rajzfilmmel örvendezteti meg az or­szágot és határainkon túl is, más országok gyer­mekeit. Sok mindent lehetne még mondani, lehetne bizonyos hiányosságok fölött siránkozni, de en­nek semmi értelme. A problémákat csak a dol­gozó emberek tudják megoldani. Én úgy hiszem, hogy megyénkben ezeknek a száma nem ala­csony. Erről meggyőződhettem, amikor nemré­gen Jakaibszálláson a szákszövetkezet zárszám­adásán részt vettem. Sok okos emberrel találkoz­tam. Idősekkel és fiatalokkal egyaránt. És ez a találkozás meggyőzött arról, hogy nekünk Vörös­marty Mihály szavai szerint, dolgunk van a vi­lágban. „Mi dolgunk a világban? Küzdeni és tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a Föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé vi­szen, és mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, unat­kozzunk hitvány madár gyanánt, posvány iszap­ját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világban? Küzdeni erőnk szerint a legnemesibekért. Előt­tünk egy nemzet sorsa áll. Ha azt kivittük a mély süllyedésből és a szellemharcok tiszta sugaránál oly magasra tettük, mint lehet, mondhatjuk, tér­vén őseink porához: köszönjük élet, áldomási­dat, ez jó mulatság, férfimunka volt."

Next

/
Oldalképek
Tartalom