Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

821 Az országgyűlés 13. ülése, 1982 mintegy felét a fizikai dolgozóknak, mindenekelőtt a munkásoknak tartották. Mi tudjuk, hogy a tudás hatalom, és azt is tudjuk, hogy a tudást a jó könyveken keresztül lehet elsősorban elsajátítani. Ez Bács-Kiskun megyében kétféle módon valósulhat meg, a szakszervezeti hálózat a munkahelyi, a tanácsi pedig a területi ellátásról gondoskodott. Meg kell mondani azonban, hogy az elválasztás nem merev. Hiszen Kiskőrösön, Kiskunmajsán és Kalocsán a tanácsi könyvtárak helyeztek ki az üzemekbe úgynevezett könyvtári letéteket. Az ipari munkásság művelődése mellett megyénk a lehetőségek között sokat tett dolgozó parasztságunk művelődéséért is. Több helyen szép, mozgalmas kulturális életet találunk. Így például Rémen és Vaskúton. De az igazságnak tartozunk azzal, ha megmondjuk, hogy bizonyos helyeken semmiféle kezdeményezést nem találunk. Nagyon őszintén és sajnálattal állapítjuk meg, hogy nem növekedett a szövetkezeti fenntartású művelődési otthonaink száma. Azt is meg kell mondani, hogy nem a megyei vezetés vagy a községi vezetés hibája, hogy bizonyos helyeken semmiféle komoly erőfeszítés nem hozott eredményt. Nagyon érdekes, de rá kell mutatni, hogy az iskolák körzetesítése jó dolog, különösen az lenne, ha több tanyai kollégium állna rendelkezésre, de az iskolák körzetesítése következtében romlott a külterületi lakosság kulturális ellátása. Megyénk értelmiségi lakossága nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy munkahelyén megteremtse az értelmiségi életformát, amelybe beletartozik, hogy létrehozója és terjesztője legyen a kulturális és művészeti értékeknek. A helyes utat mutatja, hogy az elmúlt években növekedett a TIT-értekniségi tagok száma. Nem szeretném a tisztelt Országgyűlést számokkal agyonterhelni, de jó érzés, hogy míg megyénkben 1976ban 1287 TIT-értelmiségi tag volt, most, 1981ben 1518. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a MTESZ tagjainak évente 1000—1100 rendezvényt szervezett. Mindenki tudja, hogy bizonyos iskolák elvégzése önmagában még nem jelent igazi műveltséget, De azt is tudjuk, hogy az iskola minden műveltség alapja. Ezért megyénkben arra irányul a megye vezetőinek törekvése, hogy mindenki legalább az általános iskola nyolc osztályát végezze el. Ezen a téren 1949-ben még csak 13,7 százalék volt azoknak a számaránya, akik a nyolc osztály elvégzésével a legalapvetőbb ismereti formákat megszerezték. Ez az arány 1980-ra 58,9 százalékra emelkedett. A nagy javulás ellenére sem vagyunk elégedettek, mert az országos átlagtól 7,2 százalékkal vagyunk elmaradva. Majdnem hasonló a helyzet a középiskolákban. 1980-ban megyénkben 15,9 százalék volt a középiskolai végzettség, és a lemaradás 7,5 százalék az országos átlaggal szemben. Érdékes módon a felsőfokú képzettségnél már közel sem ilyen nagy az eltérés. Mert 4,1 százalék megyénkben, szemben a 6,5 százalékos országos átlaggal. Külön szeretnék szólni az analfabétákról. Ezeknek száma megyénkben 11580. Meg kell azonban jegyezni, hogy az analfabéták inkább az idősebb nemzedék sorai közül kerülnék ki. Az lehetséges, hogy egy fiatal 16 éves koráig nem . március 25-én, csütörtökön 822 végzi el a nyolc általános osztályt, de mégsem nevezhető analfabétának, mert ha három-négy osztályt végzett, írni, olvasni tud és az alapvető számtani műveleteket is megtanulta. Ez nem akar mentség lenni azokra a hiányosságokra, amelyeket sajnos a mi megyénkben is meg lehet találni. Sokkal súlyosabb, amit a következőkben szeretnék elmondani. A fiataloknak több mint száz klub áll rendelkezésűikre. Sajnos, nem mindenki él a közművelődésnek ezzel a lehetőségével. Nem élnek a könyvtárak teljes kihasználásával. Márpedig mindnyájan tudjuk, hogy az élet nemcsak rockvagy pop^muzsika. Azt is tudni kell, hogy korunkban az ismeretanyag szinte hihetetlen gyorsasággal növekszik. Még a legjobbaknak sem könnyű lépést tartani vele. Megyénkben is mindent elkövetünk, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével növekedjék megyénk lakosságának a műveltsége. Minden lehetőséget megragadnak a tanácsi szervek, hogy helyesen töltsék ki az egymás után rendelkezésre álló két szünnapot. A mi megyénkben többféle nemzetiség lakik. De az anyanyelvi ismereteken kívül arra is törekszünk, hogy saját nemzeti hagyományaikat megőrizzék és tudásukat a magyar nemzetiségű lakossággal együtt és ugyanilyen szinten gyarapíthassák. Most megyénkben is demográfiai hullám van. Ennek következtében 325 tanterem hiányzik. Nyilvánvaló, mindent elkövetünk, hogy ezeket a tantermeket felépítsük, de úgy, hogy a demográfiai hullám levonulása után más közművelődési célra ezek a tantermék igénybe vehetők legyenek. Természetes, hogy a legjobb vezetés mellett is a feladatok egyik napról a .másikra nem oldhatók meg. De vannak olyan jelenségek, amelyek már ma is kis büszkeséggel töltenek el bennünket. Például: a művelődési ház Kecskeméten, a Kodály-féle zenepedagógia rendszeres művelése és terjesztése, továbbá a Pannónia Rajzfilm Stúdió befogadása, amelyről köztudomású, hogy .egyre több és jobb színes rajzfilmmel örvendezteti meg az országot és határainkon túl is, más országok gyermekeit. Sok mindent lehetne még mondani, lehetne bizonyos hiányosságok fölött siránkozni, de ennek semmi értelme. A problémákat csak a dolgozó emberek tudják megoldani. Én úgy hiszem, hogy megyénkben ezeknek a száma nem alacsony. Erről meggyőződhettem, amikor nemrégen Jakaibszálláson a szákszövetkezet zárszámadásán részt vettem. Sok okos emberrel találkoztam. Idősekkel és fiatalokkal egyaránt. És ez a találkozás meggyőzött arról, hogy nekünk Vörösmarty Mihály szavai szerint, dolgunk van a világban. „Mi dolgunk a világban? Küzdeni és tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a Föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, és mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, unatkozzunk hitvány madár gyanánt, posvány iszapját szopva éldegéljünk? Mi dolgunk a világban? Küzdeni erőnk szerint a legnemesibekért. Előttünk egy nemzet sorsa áll. Ha azt kivittük a mély süllyedésből és a szellemharcok tiszta sugaránál oly magasra tettük, mint lehet, mondhatjuk, térvén őseink porához: köszönjük élet, áldomásidat, ez jó mulatság, férfimunka volt."