Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

823 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 824 Ezekkel a gondolatokkal, tisztelt Országgyűlés, a művelődésügyi miniszter úr beszámolóját az 1976-os V. törvénnyel kapcsolatban elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Fabryné Dobai Ilona képviselőtársunk felszólalása következik. FÁBRYNÉ DOBAI ILONA : Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim! Az előterjesztett írásos anyagot, amely a közművelődési törvény végrehajtásáról ad képet, a magam nevében elfogadom. Teszem ezt azzal az őszinte meggyőződéssel, hogy a benne foglalt eredmények, gondok reálisak, élőek és szellemi valóságunkat tükrözik. Az 1974. évi párthatározatot követően a tisztelt ház által meghozott közművelődési törvény időszerű és nagy jelentőségű volt, — ahogy azt miniszter elvtárs és az előttem felszólaló képviselőtársak is megállapították. Szűkebb hazámban, a történelemben, természeti szépségekben olyan gazdag Heves megyében is vannak eredményeink. Az egykori summások, kubikosok, favágók kései unokái ráébredtek a munka értelmére, a szépre és a jóra. Ezt mutatják gyarapodó falvaink, terebélyesedő városaink, szocáalista mezőgazdasági és ipari üzemeink. Változott környezetünk, és változott benne maga az ember is. Űj iskolák, könyvtárak, a 'közművelődésnek új otthonai jelezték, mutatták a mozdulást, a változást. A besenyőtelki iskola és közművelődési komplex együttes az új és jó példa erejével hatott, amit országos figyelem is kísér. A hatvani galéria új kiállítóhelyisége a megmutatkozás lehetőségével és igényével ország-világra nyit ablakot. A gyöngyösi Vidrócki Néptáncegyüttes, vagy az egri szimfonikusok helyet és rangot vívtak ki maguknak megyénk határain túl is. Az újrapezsdült falusi néptánc- és népdal-csoportjaink a népi kultúra ápolásán túl az új, a szocialista közösség formálóivá is váltak. A hazai és a nemzetközi érdeklődés .mellett évek óta sikerrel zajló filmművészeti és műemlékvédelmi nyári egyetemeink a szocialista kultúra propagálásának jó lehetőségei. A Dobó István Vármúzeum látogatottsága vetekszik az országos kiállítóhelyekével. A közművelődési törvény megszületése óta Heves megyében is sokat költöttünk a közművelődésre, egyetértve azzal a megfogalmazással, hogy a kultúra sokba kerül, de a műveletlenség még többe. Aki most azért nem tanul, mert dolgozik, vagy kényelmes, később nem tud dolgozni, ha tanulatlan. Ha lassan is, de megyénkben is változott a szemlélet. Párt-, állami szerveink, tömegszervezeteink munkájuk részévé, mindennapi gyakorlatává igyekeztek tenni a közművelődést. Nagyobb vállalatainknál, mint az egri Finomszerelvénygyár, Mátravidéki Fémmüvek, Egyesült Izzó félvezetőgépgyár, Gagarin Hőerőmű, és említhetném még a példákat, a közművelődési tevékenység tervezettebb, átgondoltabb és konkrétabb lett. Nem „csodabogárként" fogadják nagyüzemeinkben a függetlenített közművelődési felelősöket. A törvény születése után üzemeinkben a függetlenített népművelők száma többszörösére nőtt. A munkahelyi közművelődési bizottságoknak azonban a formai elemeket mellőzve egyre tartalmasabb munkát kell végezniük a jövőben. Korszakunkban, amikor az alkotó ember a világmindenség kapuját döngeti, a mindennapok szürkeségében újra meg újra igényt, elhatározást kell kelteni a szépért, a tudásért. Meg kellett, és meg kell érteni azt, hogy holnapunk a jelenben fogan. Ezért is fordult figyelmünk Heves megyében a munkásművelődésen túl fokozottabban az ifjúság felé, amelynek egyik képviselője magam is vagyok. Tudjuk, hogy jövőt formál az, aki ifjúságot nevel. Egyre inkább természetessé válik a megyében, hogy az általános iskolát végzett fiatalok csaknem száz százaléka középfokú tanintézetben továbbtanul. Erősödött az iskolák és a közművelődési intézmények együttműködése. Ennek eredményeként valósult meg megyénkben a múzeumi és könyvtári órák rendszere, létesült a hatvani, a tarnamérai olvasótábor, a felsőtárkányi zenei tábor. 1976-tól 4-ről 14-re nőtt a komplex intézmények száma, amelyek az alapellátás szintjén megteremtik a községekben a különböző korosztályok, társadalmi rétegek számára a közművelődés lehetőségeit. Tisztelt Országgyűlés! A törvény óta eltelt hat esztendő komoly, szemmel is látható, érzékelhető változást hozott, elsősorban a szemléletben, de a kultúra tárgyiasult formáiban is. Azt is tudom, hogy a törvény végrehajtása még hoszszú távon további erőfeszítéseket követel, és nem tudjuk lezártnak, megvalósítottnak venni ezzel az ülésszakkal. Továbbra is hiszem és vallom, hogyha valamikor szükség volt a kiművelt emberfők sokaságára, akkor most igen. A nagyobb tudás, a több eredmény lehet az újabb és újabb ismeretek megszerzésének záloga. Ezért dolgozunk Heves megyében is. Azt is látjuk, hogy óhajokból élni nem lehet, csodákra várni nem szabad. Szellemi életünk gyarapodásáért jobban, szervezettebben, összefogottabban kell dolgoznunk, mert gondjaink is jelentősek. Visszahúz még bennünket a múltból magunkkal cipelt ezernyi gond és a magunk teremtette szellemi restség, a közömbösség, néha az anyagiasság is. A közművelődés hivatásos művelői több mint félezren vannak megyénkben. Annak ellenére, hogy a népművelőképzés egyik országos bázisa az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, a közművelődési dolgozók mintegy fele nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, nincs megfelelő szakmai, politikai képzettsége. Némi változás érzékelhető, de ez még nem elegendő. A megye szakember-ellátottságának hiányosságai mellett gond az is, hogy településeink egy részében nincs közművelődési intézmény, vagy a meglevők nem felelnek meg a követelményeknek. Párt- és állami szerveink erőfeszítései e téren még mindig nem jártak kellő eredménnyel. A nagy gyermeklétszám miatt az iskolák döntő többsége zsúfolt, nagy részük a közművelődés céljaira alkalmatlan, korszerűtlen, ahogyan ezt az írásos előterjesztés is megállapította. Fal-