Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

819 Az országgyűlés 13. ülése, 19&2. március 25-én, csütörtökön 820 megépült művelődési és ifjúsági központ működése és bővülő hatóköre — természetesen fejlődést eredményezett —, de ez a községek közművelődési intézményeinek tartalmi munkáját nem helyettesítheti. Művelődés szempontjából mindez hátrányos helyzetet eredményez a megyeszékhely és a városok hatókörén kívül levő települések lakosai számára. A közművelődés hatékonyságára ma még kedvezőtlenül hat az is, hogy az azonos feladatokat ellátó intézmények egy része különböző felügyelet alatt áll, és különböző mértékű pénzügyi forrásokkal rendelkezik. Ez tapasztalható például a tanácsi, szakszervezeti, vállalati könyvtárak, művelődési házak esetében. Egységes irányítás mellett működésük hatékonyabb és mindenképpen gazdaságosabb lenne. Ennek biztosítása érdekében javaslom a különböző felügyelet alatt álló, de azonos feladatokat ellátó közművelődési intézmények területi, illetve településen belüli összevonását. Az anyagi feltételek a vállalati, termelőszövetkezeti támogatás mellett is sajnos, fokozatosan szűkülnek és fékező hatást gyakorolnak az intézmények tartalmi munkájára. Az 1979 óta érvényesülő szabályozó rendszer hatására a közösen fenntartott közművelődési intézmények aránya csaknem változatlan. Az anyagi támogatás mértékére kedvezőtlenül hat a vállalati és a termelőszövetkezeti kulturális alap képzésének és felhasználásának eltérő módja. Termelőszövetkezetek esetében az évenként külön meghatározott, de együttesen képződő szociális és kulturális alapból a közművelődési célokra felhasználható kiadások aránya alacsonyabb. Az együttes alap felhasználása ugyanis, tekintettel a jelentős mértékű szociális támogatásra, szociális irányba tolódik el. Ez a gyakorlat az egyébként is hátrányosabb helyzetben levő községek és a termelőszövetkezetek dolgozóinak esetében csökkenti a közművelődési lehetőségek anyagi feltételeit. Ezek megszüntetése és a közösen fenntartott közművelődési intézmények arányának növelése érdekében javaslom a termelőszövetkezeti támogatás mértékét meghatározó képzési szabályok felülvizsgálatát és módosítását. Javaslom a szociális és kulturális alap szétválasztását, a külön képzendő kulturális alap összegének növelését és abból a fejlesztési, felújítási célú felhasználás lehetőségének biztosítását is. Kedvezőtlen jelenség, hogy a vállalati, szövetkezeti és intézményi pénzeszközök koordináció nélküli felhasználása miatt gyakori a párhuzamosság, esetenként a célszerűtlen felhasználás. Az intézmények több célú hasznosítása esetén pedig feszültséget okoz, hogy az újonnan jelentkező dologi kiadások fedezete a költségvetésekben nem biztosított. E feszültség megszüntetésére javaslom a több célú hasznosítással működő közművelődési és oktatási intézmények esetében a költségvetési előirányzatok meghatározásánál a dologi előirányzatok növelését. Ezt azért is szükségesnek tartom, mert a közművelődési intézmények működését a költségvetési előirányzat-csökkenések és szigorító megkötések nehezítik. Ez egyre inkább kedvezőtlenül hat a tartalmi munkára. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül én is annak hangsúlyozását tartom szükségesnek, hogy a közművelődés eredményei, gondjai és további feladatai nem választhatók el a közművelődés előfeltételét megteremtő oktatási intézmények és a pedagógusok munkájától, az értelmiség egészének tevékenységétől sem. A törvény további végrehajtása igényli a pedagógusok eddiginél nagyobb mértékű bekapcsolódását, a közművelődési és oktatási intézmények még hatékonyabb együttműködését. Meggyőződésem, hogy az iskolákra, a pedagógusokra a továbbiakban is alapozni lehet. Erre biztosítékot jelent az, hogy a nevelő-oktató munkával szemben támasztott társadalmi követelmények a pedagógusközösségek munkájában eddig is meghatározóan érvényesültek. A közművelődés társadalmi ügyként kezelése azonban nemcsak az iskolák és a közművelődési intézmények együttműködését, a pedagógusok közművelődésben való részt vállalását, hanem az értelmiség egészének aktív, cselekvő részvételét igényli. Ennek gyakorlatban történő érvényesüléséért a jövőben mindannyiunknak többet kell tennie. Abban a biztos tudatban, hogy a közművelődési törvény végrehajtásában, a közművelődés nemzeti ügyként való kezelésében a továbbiakban is alapozhatunk a társadalom támogatására és aktivitására, a törvény végrehajtásáról szóló miniszteri beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Várkonyi Imre képviselőtársunk. DR. VÁRKONYI IMRE: Tisztelt Országgyűlés ! Bács-Kiskun megye már 1974. június 25-én, majd 1975. április 29-én értékelte a megye közművelődését. Mint ismeretes, a közművelődésről szóló törvény 1976-ban született meg. A törvényre és annak végrehajtására a megye minden vonatkozásiban felkészült. A törvény megerősített bennünket abban, hogy nagy társadalmi összefogással, gazdasági intézményeink javításával lehet csak ilyen törvényt alkotni. Megyénkben az ipari bázis nagyarányú növekedése a megye ihat városában és az ipartelepítésére kijelölt nagyközségekben kiemelt formában jelentkezett. Megyénk munkássága nem tekinthető egységesnek. Jelentős az eltérés műveltségi szinten, iskolai végzettségben és szakképzettségiben. Aránylag szűk réteget 'képeznek a nem első generációs munkások és nagyon jelentős a más társadalmi rétegekiből beáramló munkások aránya. Közművelődési szempontból a legtöbb és sajnos ma is megoldatlan feladat az ingázó és a munkásszálláson lakó dolgozók között jelentkezik. Itt azonnal meg kell mondani, hogy sokat tesz a köziművelődési intézmények mellett a munkásság művelődéséért a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a TIT és a MTESZ. A közösen megszervezett munkásakadémiák közül igényességével és sokoldalúságával a bajai munkásakadémia tűnik ki. A TIT-előadások ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ