Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

807 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 808 életben tapasztalható ellentmondások, az ideológiai bizonytalanság, a népművelők nagy részének nem megfelelő felkészültsége is szükségszerűen sürgeti a káder- és személyzeti munka javítását. örülünk annak, hogy a beszámoló is megállapítja, hogy a továbbfejlődés kulcskérdése: a káderhelyzet javítása. A közelmúltban széles körű vizsgálatot folytattunk Pest megyében. Néhány tapasztalatról azért szólok, mert ismereteim szerint az ország több területén hasonló tendenciák tapasztalhatók. Olyan gondok ezek, amelyek megoldása mindenütt az országos, megyei és helyi szervek együttes munkáját igényli. Megyénkben az elmúlt öt évben 451-ről 666ra emelkedett a főfoglalkozású közművelődési dolgozók száma. A mennyiségi fejlődés azonban nem mindenütt járt együtt minőségi változással. Legkedvezőtlenebb a káderhelyzet a községekben, különösen az agglomerációs területen. A közművelődési dolgozók közel 40 százaléka képesítés nélküli. A helyzetet súlyosbítja, hogy a főiskolákon és az egyetemeken évek óta alacsony a felvételi keretszám. Sokszor a jelentkezők elégtelen felkészültsége is közrejátszik abban, hogy a továbbtanulók száma csekély. A tanárszakos népművelők főleg pedagógusként helyezkednek el. A népművelői szakma presztízse jelenleg alacsony. A közművelődési dolgozókkal szemben elengedhetetlen követelmény a politikai elkötelezettség, az ideológiai tisztánlátás növelése. Éppen ezért nem lehetünk elégedettek a politikai, ideológiai felkészültségükkel és politikai érzékenységükkel sem. Nem kielégítő a népművelők többségének ideológiai, politikai tájékoztatása. Az V. ötéves terv bérrendezési és bérfejlesztési intézkedései javították a közművelődési munka megbecsülését, összességében azonban, a jelenlegi alapbérek elsősorban a képesítetteknél nincsenek összhangban a megnövekedett követelményekkel. A képesített népművelők többségének jövedelme alatta marad a más értelmiségi rétegek jövedelmének. A folyamatos intézményi tevékenység miatt, különösen az egyszemélyes intézményeknél nehezen oldható meg az éves szabadság egyhuzamban való igénybevétele. Kevés a szabad idő, sok az ünnepés munkaszüneti napi elfoglaltság is. A megyei szervek a káderhelyzet javításáért több fontos erőfeszítést tettek. Megyei kezdeményezésre megindult a könyvtárosok középfokú szakmai, politikai tanfolyama és a vezetők kétéves speciális kollégiuma a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. A megyei tanács társadalmi szerződést kötött egyetemi, főiskolai hallgatókkal. Káderképzés indult Vácott és Cegléden a gimnáziumi fakultáció keretében, javult a jól dolgozók erkölcsi megbecsülése is. Ezek a megyei erőfeszítések és az országos intézkedések szükséges összhangja még nem mindenben valósult meg. Szeretnék egy kérést megfogalmazni: megyénk megoldotta a tanítóképzést akkor, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Zsámbékon létrehoztuk a minisztérium segítségével a tanítóképzés bázisát, ahol ma mintegy 700 hallgató tanul. A segítséget ezúton is köszönjük. Számításaink szerint azonban az évtized végéig évi 1000—1200 új pedagógusra lesz szükség, a demográfiai hullámból a képesítés nélküliek magas arányából és a nyugdíjba vonulásokból következően. Nemcsak tanítók százaira, hanem nagy számban tanárokra is szükség lesz. Ezt a jelenlegi felsőoktatási intézmények nem tudják biztosítani. Ezért is szükséges a tanárképzés megyei bázisának megteremtése is Zsámbékon. A megyében jól látjuk a kádergondokat. Dolgozni is akarunk a feladatok megoldása érdekében. Éppen ezért kérjük az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozatának önálló intézménnyé fejlesztését, tanárképző főiskolává szervezését és ott a népművelő és könyvtárosképzés megindítását. Jelenleg ugyanis a Pest megyéről népművelés-könyvtár szakon továbbtanulni kívánók távoli városokban kapnak beiskolázást, ilyen például Szombathely és Debrecen. Szeretjük Szombathelyt is, Debrecent is, mégis távolinak tartjuk a Pest megyei képesítetten közművelődési dolgozók továbbképzésére. A Művelődési Minisztériumnak megvizsgálásra javasoljuk továbbá: a felvételi követelmények között nagyobb súlya legyen a felvételizők gyakorlatban bizonyított rátermettségének, a szakma iránti elhivatottságnak, és a területi igényeknek. Kérjük a jelenlegi képzési rendszer felülvizsgálatát, továbbfejlesztését, a társadalmi szükségleteknek megfelelő mennyiségű és minőségi közművelődési szakemberképzés megteremtését. Kérjük a középfokú népművelő képesítést nyújtó szakközépiskola vagy más képzési forma bevezetésének lehetőségvizsgálatát. Az írásbeli és szóbeli beszámolót ezeknek a gondolatoknak a jegyében a kulturális bizottság és a magam nevében elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Medvetzky Antalné képviselőtársunk. MEDVETZKY ANTALNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A közművelődési törvény léte igen fontos az ország kulturális életében. Nagyon jó az, hogy újból napirendre került és ma az Országgyűlés tárgyalja. A törvény megjelenése után az értelmiség egy szűkebb köre kételkedett annak életképességében, korainak tartotta. Aki nem látja eredményeinket, az nem ismeri a mi valóságunkat. Aki ismeri, csak az értheti meg annak feszítő ellentmondásait, csak az keresheti érdemben a megoldásokat. A megoldások keresésében a meglevő eszközrendszerrel és az új létesítésével egyszerre kell számolni. A törvény létrejötte óta a közművelődés új értelmezést kapott, komplex tevékenységet jelent. Az új feladatkör oktatási, nevelési, közművelődési. Ez az igény teremtette meg az új típusú intézményeket, a nevelési központokat. Pécsett 1976-ban jött létre az első ilyen intézmény, a meglevő óvoda, iskola és művelődési ház összevonásával. Később községekben is megkezdték működésüket a nevelési központok. Ezeknek különös jelentőségük abban van, hogy vonzáskörzetük kiterjed a Baranyára jellemző aprófalvas területekre is. A nagyvárosi nevelési központ modellje Pé-