Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-13

805 Az országgyűlés 13. ülése, 1982. március 25-én, csütörtökön 806 nagyon eltérő — mint ahogy azt Üjvári Sándor képviselőtársunk is megfogalmazta. A törvény elfogadása óta nagy volt hazánkban a társadalmi mozgás. Ezt a nagymérvű társadalmi mozgást sok helyen nem követte kellő ütemben a közművelődés fejlesztése, s ezt is felvetették képviselőtársaim. A lakótelepek jelentős hányadában például jelenleg sincs biztosítva a közművelődés feltételrendszere. Az ellátottság az ország különböző területein és a közművelődés különböző hálózataiban egyenetlen. Több községben és városban nem tudjuk megteremteni az alapvető feltételeket» Ugyanakkor vannak esetenként kihasználatlan lehetőségek is. Például elhagyott tanyasi és kisközségi iskolák, amelyek üresen állnak, illetve vannak lakótelepeken is közművelődésre átalakítható helyiségek. Mindezeket azonban késve, vagy egyáltalán nem találjuk meg a közművelődés érdekében. Sok helyen nem élünk eléggé bátran az olyan szervezési, irányítási megoldásokkal, mint az intézmények együttműködése, divatos idegen kifejezéssel az integráció. Ezek is nehezítik a közművelődési törvény gyorsabb ütemű és szélesebb körű érvényesülését. A tömegkommunikációs eszközök hatása látványos mértékben nőtt az elmúlt évek során. A közművelődési szerepük kiszélesedett. Van azonban két gond, amelynek a csökkentése további feladatot jelent számunkra. Az egyik az, hogy a rádió és a tévé adásai határainkon belül sem kellően élvezhetők mindenütt. Ezen túlmenően a környező országokban élő magyar nemzetiségek ellátása műsorokkal, részünkről hiányos, esetenként szegényes. A technikai továbbfejlesztés mindkét gondot csökkenthetné, vagy megoldhatná. A másik gond a kulturális bizottság tagjai szerint: a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységében a tartalmi munka, a műsorpolitika nem mindig tükrözi a közművelődési elhivatottságot. Bizottságunk tagjai szenvedélyesen szóltak az értelmiség kultúraközvetítő szerepéről. így Palásti Józsefné képviselőtársunk is. Elmondta, hogy a közművelődés hatókörének bővítésében meghatározó a fiatal értelmiségiek alkalmassá tétele a közművelődési feladatok ellátására. A közművelődési dolgozók és az értelmiség más rétegei szakmai felkészültségük alapján különleges küldetéssel bírnak a közművelődés fejlesztésében. Sokan kritikai észrevételeket tettek. Kevés a fiatal értelmiségi a művelődési házakban, a könyvtárakban és klubokban. Ez tájanként és településenként változik. Az viszont szinte általános tapasztalat, hogy ahol hívják, várják, aktivizálják és megbecsülik őket, ott szívesen vesznek részt ebben a munkában. Egyébként is az a véleményünk, hogy nem kell mindig függetlenített dolgozókra gondolni, amikor a jobb munkáról beszélünk a közművelődésben. Nagyon sokan társadalmi munkában is szívesen ellátják, és ellátnák a közművelődési munka segítését. Nem segítik kellően a fiatal értelmiségiek felkészítését azok a tankönyvek sem, amelyek túlságosan szárazak, mellőzik az érzelemre való hatást azoknál a tantárgyaknál is, amelyek pedig kellene, hogy az érzelmekre is hassanak. Ilyen megítélésünk szerint az irodalom, a történelem. Az idegen nyelvek tanulása és tanítása korszerű módszerekkel szükséges. Egy olyan nyitott gazdaságú országban, mint a mi hazánk, ahol a nemzeti jövedelemnek több mint 50 százaléka a külkereskedelem áttételeiben valósul meg, közművelődési és gazdaságpolitikai kérdés egyben a nyelvtudás minősége. Ehhez a felismeréshez dr. Guba Sándor képviselőtársunk véleménye szerint is el kell jutnunk a beszámoló tárgyalása kapcsán. Többen felvetették a termelés és a művelődés, a helyi közművelődési intézmények és gazdasági egységek kapcsolatának alakulását. Káli Ferenc képviselőtársunk is arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvény elfogadása után országosan 3 évig fokozatosan és folyamatosan nőtt a gazdasági egységek művelődést segítő támogatása. Egyre több anyagi és szellemi segítséget nyújtottak a közművelődési intézményeknek, követelményeket is támasztottak a kulturális ellátás iránt. Mindez ösztönzőleg hatott a törvény végrehajtására. Jó lenne, ha ez a folyamat tovább folytatódhatna. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Pest megyei képviselőcsoport nevében, mint Pest megye 29. választókerületének képviselője néhány megyei témát is felvessek. A megyében egymillió lakos él, többségük a fővárost körülvevő agglomerációs övezetben. A lakosság az országos átlagot meghaladó mértékben növekszik, még mindig évi 10—12 ezer fővel a bevándorlásból is. Naponta az egymillió lakosból összesen 250 ezer ember ingázik a megye települései között, illetve döntő többségük Budapestre jár dolgozni. Ezek a megyei sajátosságok, sokszor a szorító kényszer arra ösztönzi a megyei és helyi szerveket, hogy a szükségből erényt kovácsoljanak. Pest megyében a közművelődési párthatározat és a közművelődési törvény új lendületet adott ezeknek a már meglevő törekvéseknek. Az 1970es években általánossá vált a közművelődési intézmények közös létrehozása és közös fenntartása. Kialakultak a táj centrumok, amelyek a helyi hagyományokra épülve a megye közművelődési koncepcióját adaptálták az adott területre. Ennek során erősödött meg Szentendre kulturális szerepe, nőtt Zebegény és Vác, Dél-Pest megye, Cegléd, Nagykőrös, Gödöllő és a Galga völgyének kulturális kisugárzó hatása. A megyei, városi járási és helyi erőfeszítések eredményeként megyénk közművelődése több területen dinamikusan fejlődött. Ezen az úton kívánunk a továbbiakban is járni. Tudjuk azt is, hogy a következő években a közművelődésre fordítható anyagiak jelentősebb növekedésére nem számíthatunk. Ezért keressük azokat a tartalékokat, amelyek a jelenlegi adottságok mellett is biztosítják a továbbfejlődés feltételeit, a közművelődés mennyiségi és minőségi javítását. Ilyen tartaléknak tartjuk a többi között a kádermunka javítását. Jelenlegi gazdasági, politikai helyzetünk nagyobb követelményeket támaszt az ideológiai, így a kulturális területen dolgozó káderekkel szemben is. Ugyanakkor a kulturális