Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

181. december 18-án, pénteken 740 739 Az országgyűlés 12. ülése, li het juttatni. A Szovjetunió kénytelen is volt erre a tényre figyelmeztetni az amerikai vezetést. Tisztelt Országgyűlés! Mi jól ismerjük az amerikai imperializmus természetét. Tudjuk, hogy ahol lehet, támad, provokál. Hogy céljait könnyebben elérhesse^ a politikai és társadalmi harcok történetéből jól ismert manőverekhez folyamodik. Ezt teszi most is. Igazi céljait leplezve, megpróbálja a tömegeket félrevezetni. Azt állítja, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország sérti meg az emberi jogokat. Hogy ők avatkoznak be más országok belügyeibe. Hogy ők folytatnak agresszív politikát. Ök bátorítják a terrorizmust. Arra törekszenek, hogy elfogadtassák saját közvéleményükkel, de nyugati szövetségeseikkel is az úgynevezett szovjet fenyegetést, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamaínak állítólagos katonai fölényéről szóió valótlan eszmefuttatásokat, s ezzel indokolják az új fegyverrendszerek telepítésére irányuló törekvéseiket. Teszik ezt akkor, amikor a Szovjetunió XXVI. kongresszusán kidolgozott újabb békeprogramja alapján a konstruktív javaslatok egész sorával a kölcsönös biztonság megteremtésén fáradozik. A nemzetközi életnek nincs ma olyan kérdése, amelyről a Szovjetunió az egyenjogúság és az egyenlő biztonság szellemében ne volna hajlandó tárgyalni, elsősorban az Egyesült Államok vezetőivel, de szövetségeseivel is, hogy párbeszédet folytasson minden javaslatról, hogy együttesen találják meg a legjobb, a mindkét fél és az emberiség érdekének megfelelő megoldást. Ezért is kíséri nagy érdeklődéssel a magyar közvélemény a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselőinek a napokban Genfben megkezdődött tárgyalásait. Tisztelt Országgyűlés ! A legutóbbi hetek, hónapok eseményei is bizonyítják, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződése közepette nem a békés egymás mellett élés politikája jutott válságba. Ellenkezőleg. Bizonyos szélsőséges agresszív erők a maguk és saját országuk belső válságát akarják a nemzetközi helyzet élezése útján levezetni. A békés egymás mellett élés, az enyhülés politikájának ma sincs alternatívája. Brezsnyev elvtárs legutóbbi nagy jelentőségű bonni látogatása. Erich Honecker és Helmut Schmidt találkozója is meggyőzően bizonyítják, hogy a problémák békés úton történő rendezését, a párbeszédet ma már nem lehet befagyasztani. Ezt a nézetet vallják a Német Szövetségi Köztársaságnak, s más tőkés országoknak a realitásokkal számolni tudó vezetői is. A nemzetközi politikában bizonyos tekintetben új és pozitív jelenség, hogy az elmúlt hónapokban Európa-szerte fellendült, megerősödött a békemozgalom. A Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium és Anglia országútjain, nagyobb városainak utcáin és terein száz- és százezrek menetelnek, hatalmas tömeggyűléseken ítélik el az esztelen fegyverkezést. Az imperialisták máris azt állítják, hogy ezek a tiltakozások a kommunisták aknamunkájának a következményei. Holott e hatalmas tömegmegmozdulások minden kapi-. talista országban az ottani belső politikai és társadalmi viszonyokból nőnek ki, s az emberek háborúellenességét, s kormányaik politikájával való elégedetlenségét jelzik. Korunkban a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom mellett, más haladó erők is tömegesen lépnek színre, hogy szembeszálljanak a fegyverkezési hajsza megszállottjaival, s megakadályozzák a fegyverek alkalmazását. Ezért is hiszünk abban, hogy a háború elkerülhető, a béke biztosítható. Ezeket a folyamatokat azonban az eddigieknél sokkal mélyebben és alaposabban kell vizsgálni, hogy az így szerzett tapasztalatokat munkánkban hasznosíthassuk, s ezzel elősegítsük a népek közös háborúellenes harcát. Reméljük, a békemozgalom meg is találja harcának ezeket az új formáit és módszereit. Tisztelt Országgyűlés! Púja elvtárs beszámolójával kapcsolatban még néhány kérdést akarok röviden érinteni. Először pártunk szövetségi politikájáról kívánok szólni. A demokratikus nemzeti egység, az osztályszövetség megteremtésére, a korábbi időszakokban is törekedtünk. Immár 45—50 éve, hogy ez a politika, ha az ismert hibák miatt hosszú ideig következetlenül is, az egyik meghatározója fejlődésünknek. Ám korábban a társadalmi osztályok és rétegek szövetsége az esetek többségében csak egy-egy, ha mégoly fontos politikai, társadalmi feladat megoldására is irányult. Ilyen volt a fölszabadulás időszakában a romok eltakarítása, a termelőmunka megindítása, a földreform végrehajtása, az ellenforradalom után a konszolidáció, majd a kollektív mezőgazdaság megteremtése, hogy csak néhány példát emeljek ki. Ezért volt az, hogy a Hazafias Népfrontot sokan hosszú ideig hol csupán falusi, hol csupán értelmiségi mozgalomnak, vagy egyszerűen választási manővernek minősítették. 1956 után azonban a társadalmi osztályok és rétegek közötti kapcsolat egyre inkább tartós, a szocialista érdekeken nyugvó, megbonthatatlan szövetségi viszonnyá fejlődött. így jutottunk el oda, hogy ez a szövetség nem alkalmi jellegű többé, hanem mindennapos politikai, gazdasági és társadalmi tevékenységünk nélkülözhetetlen formája. Átfogja és közös cselekvésre készteti az ország egész lakosságát. Nem kell külön hangsúlyoznom, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek is megvan a maga nagy nemzetközi jelentősége, hiszen a világ haladó erőinek összefogására és együttes föllépésére soha nem volt akkora szükség, mint éppen napjainkban. A nemzeti demokratikus egységfront megteremtésére nagy erőfeszítéseket tesznek mindenütt, ahol a tömegek, a társadalmi haladásért, a demokráciáért, a szocializmusért szállnak síkra. Tisztelt Országgyűlés! Nálunk a szocialista nemzeti egység fogalmába és tevékenységi körébe szervesen beletartoznak a hazánkban élő nemzetiségek. A beszámoló helyesen tárgyalja ezt a kérdést. Én egy dolgot szeretnék csupán megemlíteni. Mi a teljes egyenjogúság alapján megoldottuk ezt a kérdést, s továbbra is a helyes úton akarunk járni. Szerintünk ez teremti meg az erkölcsi, politikai alapot ahhoz, hogy a nemzetiségek a szomszédos népekkel való kapcsolatokban valóban a híd szerepét tölthessék be.