Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-12

741 Az országgyűlés 12. ülése, ll Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti egység és nemzetközi tevékenységünk szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítunk az állam és az egyházak egymáshoz való viszonyának. Többször kifejtettük már, hogy az, ami ezen a téren hazánkban kialakult, történelmi jelentőségű. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nemcsak a mi helyes politikánk eredménye, hanem az egyházi vezetők realitásokkal számolni tudó magatartásának és népünk iránt érzett felelősségének is az érdeme. Nem lehet ezt éppen napjainkban eléggé hangsúlyozni. Az egyházak a jelenlegi nemzetközi helyzetben világszerte aktivizálódnak. Ám nem mindegy milyen alapon, milyen cél érdekében, kikkel, milyen erőkkel szövetségben. A magyar egyházak vezetői erre már régen világos választ adtak a szocializmus, a társadalmi haladás, a népek közötti béke és barátság mellett kötelezték el magukat. Az egyházak ilyetén állásfoglalásának napjainkban nemzetközi szempontból is nagy a jelentősége. És végül: teljesen egyetértek mindazzal, amit Púja elvtárs és Darvasi elvtárs a lengyelországi helyzettel kapcsolatban elmondott. Népünk egysége abban is kifejezésre jutott, hogy az elmúlt, közel másfél év alatt a lengyelországi események megítélésében mindvégig következetes elvi állásfoglalást tanúsított. Közvéleményünk egyetértését fejezi ki népköztársaságunk vezető testületeinek nyilatkozatával is. A magyar nép egyetértéssel fogadta a szükségállapot bevezetését, azt, hogy a lengyel kormány a néptől kapott megbízatása alapján az alkotmány előírásainak megfelelően a szocialista vívmányok, a nemzeti függetlenség és szabadság, a nemzeti lét biztosítása érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket, s a testvéri lengyel nép a válságot önerőből küzdje le. A szocialista erők határozott fellépése nyugaton sokaknak nem tetszik. Reagan elnök még külön munkabizottságot is küldött ki a helyzet folyamatos tanulmányozására. Nem is titkolják, hogy ellenintézkedésekre gondolnak. De milyen jogon. Milyen címen? A lengyel kormány maga akarja megoldani problémáit, incidensek, ellenforradalmi provokációk és véráldozatok nélkül. S ehhez elidegeníthetetlen joga van. Nem ő tehet róla, hogy tegnapelőtt mégis ilyen sajnálatos eseményekre került sor. Népünk e nehéz órákban is szolidáris a lengyel néppel, s bízik a szocialista kibontakozásért küzdő erők sikerében és győzelmében. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! A kormányzati politika akkor erős és eredményes, ha a tömegek támogatják. Vonatkozik ez a kormány nemzetközi tevékenységére is. A Hazafias Népfront és a többi társadalmi és tömegszervezet nemzetközi tevékenységét azzal a meggyőződéssel végzi, hogy a társadalmi erők mozgósításával a Magyar Népköztársaság általános és külpolitikai céljait segíti megvalósítani. Ezt teszik a jövőben is. Sok sikert kívánok mindazoknak, akik a Külügyminisztérium vezetőiként és dolgozóiként, a külképviseletek tagjaiként, a társadalmi szervezetek és mozgalmak aktivistáiként e nehéz és felelősségteljes munkában részt vesznek. A kormány külpolitikai tevé1. december 18-án, pénteken 742 kenységéről szóló miniszteri beszámolóval egyetértek és azt elfogadom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.26—11.47. Elnök: APRÓ ANTAL.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Bartha Tibor képviselőtársunk felszólalása következik. DR. BARTHA TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! A külügyminiszteri beszámoló természetszerűen a kormány külpolitikájáról adott képet, és nem foglalkozhatott társadalmi vagy tömegszervezetek nemzetközi kapcsolataival. Amikor felszólalásomban a társadalmi szervezetek egyik kategóriájának tekinthető egyházak külügyi tevékenységéről szeretnék néhány szót szólni, nem térek el a tárgytól, a kormány külügyi tevékenységének értékelésétől. Különben is előttem szólt igen tisztelt képviselőtársam szinte megindokolta felszólalásom szükségességét, amit ezúton is köszönök. Bár nem kértem, és nem nyertem felhatalmazást arra, hogy minden magyarországi vallási közösség nevében szóljak, mégis elmondhatom a keresztyén egyházakról és az izraelita hitközösségről — személyes tapasztalataim alapján —, kormányunk ismertetett külpolitikáját belső meggyőződéssel támogatják. A támogatás indokát a következőkben tudom összefoglalni: Először is külpolitikánk — amint az expozé meggyőzően bizonyítja —, úgy szolgálja hazánk érdekét, hogy ugyanakkor összhangban marad a szocialista közösség és az emberi együttélés vitális érdekeivel, a béke megőrzésének és a szociális igazságosság érvényesülésének a követelményeivel. E hármas igény hazaszeretetből és emberszeretetből fakadó koordinálása az adott nemzetközi helyzetben életfontosságú. Egyben a magyar külszolgálat politikai, erkölcsi értékjelzője is. Az adott nemzetközi helyzet az egyházak értékelése szerint is az emberiség történetében egyedülálló, precedens nélküli időszak — erre a tényre a beszámoló és az előttem szóló képviselőtársaim is utaltak, de én is utalok rá —, azért, mert nem lehet eléggé tudatosítani önmagunkban és környezetünkben, hogy az emberiség a nyolcvanas években történetének a legkritikusabb időszakát éli, amelyben ma már nemcsak a szembenálló felek jelentenek egymásra nézve veszélyt, hanem halálos fenyegetést jelent egész planétánkra nézve a felhalmozott tömegpusztító fegyverek mennyisége. A világ valós helyzetét mindenkinek ismernie kell. Eddig az egyensúly, a fegyveres erők egyensúlyának elve biztosította a békés egymás mellett élés lehetőségeit. A mi éveinkben jelent meg először az a gondolat, hogy a békés egymás mellett élésnek van alternatívája. Mi azt hiszszük és valljuk — teljes egytértésben az expozéval, előttem szólt képviselőtársammal —, és az egész társadalmunk vallja, hogy a békének nincs alternatívája, de ezekben az években jelent meg