Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

711 Az országgyűlés 11. ülése, 191 embereiket, és házon belül, a nagyvállalaton belül, a BULÁV-nál, egy sor vállalatnál jelentkeznek ilyen szándékkal, hogy munkaközösségekkel, kis egységekkel akarják ezt a munkát elősegíteni. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy a szervezési, a műszaki, a szabályozási, a pénzügyi kérdéseket úgy meg tudjuk oldani, hogy ezt a tömeges munkát kellően szolgálják, figyelembe véve — ismét arra hivatkozom, ami Marjai elvtárs beszédében elhangzott —, hogy érezzük: nem lesz tökéletes ez a szabályozás sem. Ezt mi úgy fogjuk fél, hogy 1983—84—85-ben is nagyon komolyan kézben kell tartani ezt a munkát. Annak a kérésnek igyekszem magam is eleget tenni, hogy a VIII. kerület ügyét nézzük meg és segítsük elő. Tisztelt Országgyűlés! Ha már egy ilyen új forma szóba került, akkor kérem elfogadni, hogy még egy dologra hadd reagáljak, hiszen úgy szoktunk elmenni mi is, hogy zavarja az embert, ha nem mindenre tud olyan módon visszagondolni, hogy de jó lett volna erre válaszolni. Én Peják elvtárs észrevételeiből az egyikre szeretnék reagálni. Nevezetesen, amikor azt mondta — ennek nagyon örülök és köszönöm az Ö felvetését is —, hogy nemcsak a várost kell építeni és nemcsak tömegesen kell a funkciót, az igényt kielégíteni, hanem a várost szépíteni is kell, és úgy kell építeni, hogy arra évszázadok múlva is örömmel tekintsenek. Szeretném jelenteni az országgyűlésnek, hogy a mi munkánkban ez is több mint másfél éve egy programmal folyamatban van, az építési munkáknál is már érvényesül ez a felfogás. A napokban tárgyaltunk egy nagy budapesti fejlesztési programot, a káposztásmegyeri új fejlesztést és ez is így készül, a főváros így hagyta jóvá. Nem megyek bele a részletekbe; ott ezt a nagyon fontos társadalmi igényt — a változatosságot, a színvonalat, az utca jelleget —, egyszóval azt, amiről beszélünk, ki akarjuk elégíteni. Azzal szeretném befejezni válaszadásomat, hogy még a minisztérium irányítási munkájában is január 1-től az úgynevezett épített környezetet előre soroltuk a legjelentősebb feladataink közé, azért, mert a vállalatok most már önállóan intézzék a vállalati dolgokat, mi csak a legfontosabb vállalati irányítási munkákat végezzük, és így ezeknek a nagy társadalmi ügyeknek a bonyolítására több figyelmet tudunk fordítani, ennek irányítása kötelezettségünk a kormány felé. Azzal szeretném befejezni, hogy köszönöm mind a két észrevételt és szeretném még azt hangsúlyozni, hogy mind a két munkában nagyon döntő a lakosság részvétele. Itt állami intézkedés, minisztériumi munka, tanácsi munka kevés; a lakosság reagálása, a kapcsolata ezekkel a munkákkal, a részvétele, a véleménye — ezek is döntő dolgok —, és ebben is kialakulnak a módszereink és terjednek. Azt a felfogást szeretné a kormány érvényesíteni, hogy ezeket az ügyeket teljesen a lakosság támogatásával és véleményének figyelembevételével végezzük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK : Megköszönöm Ábrahám Kálmán elvtársnak Szálai Géza képviselőtársunk kérdésére adott válaszát. Dr. Hetényi István pénzügyminiszter kíván szólni. . december 17-én, csütörtökön 712 DR. HETÉNYI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megköszönjem önöknek azokat az értékes felvetéseket, gondolatokat, amelyeket a költségvetés bizottsági vitáiban és a mai vitában hallottunk. Ügy érzem, hogy ezekben a gondolatokban nem egyszerűen a költségvetésről volt szó, hanem gazdaságunk aktuális problémáinak rendkívül konstruktív megközelítéséről. Mint pénzügyminisztert, különös örömmel tölt el az, hogy a költségvetést minden képviselő elfogadásra ajánlotta, és így úgy érzem, hogy az változtatás nélkül kerül elfogadásra. A hozzászólásokból ugyanakkor azt értem, hogy ez egyáltalán nem arra vonatkozik, hogy a munkánkban nem kell változtatni. Én minden olyan hozzászólást, amely problémát vetett fel, a munkánkkal szembeni követelménynek érzek. A kormány — mint általában szokás —, a képviselői felvetéseket külön meg szokta vizsgálni, azokat meg is fogjuk válaszolni. Igen sok érdekes probléma került itt megvilágításra és nagyon örültem, hogy igen jó példákat hallhattunk azokról a fő területekről, amelyeket mi is az előrehaladás súlypontjának tekintünk: a szocialista vállalkozás, a felelősség, a jó munka becsülete kérdésében, az energiatakarékosságról és hasonlókról. Engedjék meg, hogy néhány kérdésre kitérjek — nem a véglegesség igényével, mert a megfontolt válasz hosszabb időt igényelne, de úgy érzem, hogy miután a közösség előtt hangzottak el a javaslatok, egy-két gondolat vagy javaslat megválaszolása ide is kívánkozik. Nagyon egyetértek azzal, amit a művezetői tanácskozásról hallottunk Jávorkai elvtárstól, hogy tudniillik a gyakorlati problémákat gyakorlatiasan kell megoldani. Mi magunk is igyekszünk ebbe az irányba tevékenykedni, ami egyáltalán nem zárja ki azt, hogy elvi alapokon állunk. Éppen ezért itt nagy hangsúlyt kapott az az ügy, amit a beszámolóban is említettem, hogy az ésszerű takarékosság rugalmasabb és rögtön hozzáteszem: felelősebb gazdálkodást kíván. Mi ebben az ügyben szándékaink szerint mindent meg fogunk tenni. Sok képviselő elvtárs kritizálta — többek között — a költségvetési gazdálkodás rendszerét. Szeretném megemlíteni, hogy ebben az elmúlt években már több változás történt; van olyan is, amiről úgy éreztem, hogy már nem áll fönn a kötöttség, amiről itt még szó volt. Bizonyos kötöttségek természetesen fennállnak, fenn is fognak állni, de ezek mértékéről természetesen lehet tovább vitatkozni. Éppen ezért például nagy segítségnek tartanám a munkánkhoz, ha a parlamenti bizottságok 1982-ben vagy 1983-ban napirendre tűznék, hogy a saját területeken, hogyan áll ez a kérdés; mi ilyen irányú javaslatokon dolgozunk. Minden vita, észrevétel nagyon hasznos lesz a számunkra. Számomra igen tanulságos volt az, hogy az alapellátások ügyében — amit a költségvetésben alapellátásnak tekintünk —, itt gondokról nem hallottunk. Tudom, hogy gondok ennek ellenére vannak. De úgy érzem, ez azt fejezi ki, hogy a képviselők is úgy látják, hogy ezeken a területeken a megyékben, egyes szakterületeken igen intenzív munka folyik. Gondolok itt mindenek-