Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

709 Az országgyűlés 11. ülése, 191 DR. ÁBRAHÁM KÁLMÁN építésügyi és városfejlesztési miniszter: Igen. Tisztelt Országgyűlés! Szálai Géza képviselő elvtárs tőlem azt kérdezte, hogy a tárca milyen módon kívánja segíteni a nagy tömegben jelentkező lakásfelújítást. Ezért azt mondom, hogy én erre a kérdésre válaszolok. Elmaradt a kérdésnek az a nehezebb része, mely a pénzzel és a VIII. kerülettel összefügg, mert gondolom, hogy akkor Szépvölgyi elvtárs is és Hetényi elvtárs is szóba jött volna. Értem én a kérdést, és egyet is értek azzal, hogy itt a kapacitás biztosításával el kell végezni azt a munkát, ami a VIII. kerületi tervünkben benne van. Ügy éreztem, ez a nagy kérdés, hogy ennek tegyünk eleget. Azt kérdezte tehát, hogy milyen erőátcsoportosítások jöhetnek szóba. Szeretném a tisztelt Országgyűlést is tájékoztatni, hogy a kormányzati munkában ez kiemelt feladatunk, és néhány intézkedésre szeretnék kitérni. Az egyik az, hogy a szervezetek közötti munkamegosztással segítettük elő ezt a feladatot. Mentesítettük a felújítás-fenntartásra létrehozott szerveket, elsősorban a tanácsi építőipari szerveket új munkák végzése alól. Szerencsére ma abban a helyzetben vagyunk, hogy új óvodák, iskolák, lakások építése az állami építő szervezeten belül lebonyolítható. Az eredményről is tudok szólni. Az 1981. évben a tanácsi vállalatok 8—10 százalékban növelték ezt a felújítási munkát, és azt is hozzátehetem örömmel, hogy az előzetes jelentések szerint az országos felújítási munka teljesül, a budapesti 5 milliárdos nagyságrendű feladat is, ahogy itt elhangzott, és amiért nagy köszönet mindazoknak, akik erre a nagy, új típusú feladatra átálltak. Még egy olyan intézkedésről szólok, amelynek sok részlete van, de a lényege az, hogy az előmunkálatokat és a kivitelezést közelebb hozza. A főváros intézkedéseire a Fővárosi 1. és 2. számú Vállalat azt jelentette, hogy a jelenlegi munkáinak 50—60 százalékát már egyedül végzi, tehát a tervezést is beleértve, és a kivitelezést is. Ezekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy az ilyen típusú kapacitásnövelő intézkedéseket érvényesíteni tudjuk. Tulajdonképpen a kérdés folytatható a második konkrét kérdéssel, hogy milyen ösztönzésekről lehet itt szó. A kormány rendelkezésének megfelelően az Állami Tervbizottsági előterjesztés alapján kiemelem azt, hogy a bérszabályozásban preferálás történt erre a munkára vonatkozólag. Most, amikor az 1982. évi tervvel kapcsolatban mindenhol a bérszabályozásban szigorítás van, itt változatlan helyzet maradt, ami azt jelenti, hogy itt a teljesítménynövekedés esetében más területekhez képest a bérfejlesztés lehetősége duplája. Ez is egy nagyon fontos lépés. A bérezéssel összefüggésben egy másikat is megemlítek. Az építőiparon belül háromféle bérszabályozási rendszert lehet választani január 1-től, és ez lehetővé teszi azt is, hogy aki tudja létszámnövekedéssel, vagy átcsoportosítással és relatív bérrendszerrel, ahol létszámnövelésre nincs lehetőség — tudjuk, hogy ez milyen nehéz —. ott a hatékonyság fokozásával az átlagbérkötöttségek feloldásával meg tudja oldani a ka. december 17-én, csütörtökön 710 pacitásbővítést. Vállalataink — köztük öt budapesti vállalat is —, nagy ambícióval fogadták ezt : 120 ezer embert érintő vállalkozás futott be, tehát 120 ezer azok száma, akik ebben az új bérrendszerben fognak dolgozni. A harmadik konkrét kérdése az volt Szálai elvtársnak, hogy a kivitelezés feltételeit, hogyan lehet elősegíteni. Teljesen jogos ez a kérdés. Nem megyek bele a részletekbe: az a lényege, hogy tömbrendszerű munkára kell rátérni. Nemzetközi viszonylatban ezek ismertek. Itthon is már megnéztem, a VI., a VII. kerületben, a IX. kerületben ez a munka folyik, véletlenül pont a VIII.-ban még nem. Ennek az a lényege, hogy egy-egy városrészt, egy-egy tömböt kell egyszerre megfogni, azt komplexen, az összes hozzá tartozó környezeti, víz-, csatornázási és egyéb kérdésekkel együtt. Valószínű, hogy az ideális megoldás az lesz, hogy egy-egy ilyen épületet és városrészt kiürítünk, és később az oda beköltözők üresen maradt tömbjét adjuk át új munkaterületnek; itt is egy új utat kell járni. Erre szeretném Szálai elvtárs figyelmét is felhívni. Nem sorolom tovább, hogy milyen intézkedéseket teszünk ennek érdekében, de megjegyzem azt is, hogy nagyon nehéz a helyzet, munkaerőoldalról különösen: annak a különböző oldalára sem térek ki, de mindenesetre az oktatás, az emberek szervezettsége és sok minden még megoldandó kérdés. Ezek az előbb említett tömbösítési elképzeléssel kapcsolatos intézkedésekkel biztosíthatók. Eddig, amikor nekünk tömegesen jelentkező nagy feladatot kellett megoldani — nem sorolom ezt sem, hogy mikor; az ipari létesítményeknél, lakóházaknál ezt, hogyan oldottuk meg —, de az biztos, hogy csak az iparosított rendszerű munkával lehetett megfogni. E területen is a tömegesen végzendő munka iparosítását kell megoldani. Hadd tegyem hozzá, hogy erre vonatkozóan részkoncepciónk — úgy nevezzük ezt —, a tudományos szervekkel együtt elkészült, az Állami Tervbizottság tudomásul vette az ezzel kapcsolatos VI. ötéves tervi intézkedéseket, amely kormányelőírás alapján kötelezettségünk volt. És azt kell mondanom: itt nemcsak intézkedések vannak a kezünkben, hanem ehhez a pénzügyi feltételek is. Mivel a VIII. kerületről volt szó Budapesten, megemlítem, hogy ez központi támogatás formájában 590 millió forint többletet jelent a kapacitások növelésére, sőt egy újabb határozattal a felújítási-fenntartási munkák keretéből még 550 millió forintot lehetett kérni ilyen célra tanácsi vállalatoknak is, ha ők erre a célra át akarnak állni, és a kapacitásukat növelni akarják. Az elbírálás ilyen nagyságrendben meg is történt. Ezzel kívántam volna jelezni, hogy milyen intézkedéseket teszünk. Ki akartam emelni, hogy ez egy rendkívül nehéz átállás, és azt is kérném, Szálai elvtárs, hogy úgy fogjuk fel, hogy mi ezt kezdetnek tartjuk, amelynek az igazi hatása 1982-től érvényesül. Amikről beszéltem, azok teljesen új feladatok az ágazatban, és az emberek, a szervezetek számára is. Nem szóltam arról sem — mert már szóba jött, mindennap beszélünk erről —, hogy ezt a munkát is segítik a kis egységek. Mi örülünk annak, hogy építővállalataink — úgy, ahogy Marjai elvtárs mondta —, már ösztönzik a saját