Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

709 Az országgyűlés 11. ülése, 191 DR. ÁBRAHÁM KÁLMÁN építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter: Igen. Tisztelt Országgyűlés! Szálai Géza képviselő elvtárs tőlem azt kérdezte, hogy a tárca milyen módon kívánja segíteni a nagy tömegben jelent­kező lakásfelújítást. Ezért azt mondom, hogy én erre a kérdésre válaszolok. Elmaradt a kérdés­nek az a nehezebb része, mely a pénzzel és a VIII. kerülettel összefügg, mert gondolom, hogy akkor Szépvölgyi elvtárs is és Hetényi elvtárs is szóba jött volna. Értem én a kérdést, és egyet is értek azzal, hogy itt a kapacitás biztosításával el kell végezni azt a munkát, ami a VIII. kerü­leti tervünkben benne van. Ügy éreztem, ez a nagy kérdés, hogy ennek tegyünk eleget. Azt kérdezte tehát, hogy milyen erőátcsoportosítá­sok jöhetnek szóba. Szeretném a tisztelt Országgyűlést is tájé­koztatni, hogy a kormányzati munkában ez ki­emelt feladatunk, és néhány intézkedésre szeret­nék kitérni. Az egyik az, hogy a szervezetek közötti mun­kamegosztással segítettük elő ezt a feladatot. Mentesítettük a felújítás-fenntartásra létreho­zott szerveket, elsősorban a tanácsi építőipari szerveket új munkák végzése alól. Szerencsére ma abban a helyzetben vagyunk, hogy új óvo­dák, iskolák, lakások építése az állami építő szer­vezeten belül lebonyolítható. Az eredményről is tudok szólni. Az 1981. év­ben a tanácsi vállalatok 8—10 százalékban nö­velték ezt a felújítási munkát, és azt is hozzáte­hetem örömmel, hogy az előzetes jelentések sze­rint az országos felújítási munka teljesül, a bu­dapesti 5 milliárdos nagyságrendű feladat is, ahogy itt elhangzott, és amiért nagy köszönet mindazoknak, akik erre a nagy, új típusú fel­adatra átálltak. Még egy olyan intézkedésről szólok, amely­nek sok részlete van, de a lényege az, hogy az előmunkálatokat és a kivitelezést közelebb hoz­za. A főváros intézkedéseire a Fővárosi 1. és 2. számú Vállalat azt jelentette, hogy a jelenlegi munkáinak 50—60 százalékát már egyedül végzi, tehát a tervezést is beleértve, és a kivitelezést is. Ezekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy az ilyen típusú kapacitásnövelő intézkedéseket érvénye­síteni tudjuk. Tulajdonképpen a kérdés folytatható a má­sodik konkrét kérdéssel, hogy milyen ösztönzé­sekről lehet itt szó. A kormány rendelkezésének megfelelően az Állami Tervbizottsági előterjesz­tés alapján kiemelem azt, hogy a bérszabályo­zásban preferálás történt erre a munkára vonat­kozólag. Most, amikor az 1982. évi tervvel kap­csolatban mindenhol a bérszabályozásban szigo­rítás van, itt változatlan helyzet maradt, ami azt jelenti, hogy itt a teljesítménynövekedés esetében más területekhez képest a bérfejlesztés lehető­sége duplája. Ez is egy nagyon fontos lépés. A bérezéssel összefüggésben egy másikat is megemlítek. Az építőiparon belül háromféle bér­szabályozási rendszert lehet választani január 1-től, és ez lehetővé teszi azt is, hogy aki tudja létszámnövekedéssel, vagy átcsoportosítással és relatív bérrendszerrel, ahol létszámnövelésre nincs lehetőség — tudjuk, hogy ez milyen nehéz —. ott a hatékonyság fokozásával az átlagbér­kötöttségek feloldásával meg tudja oldani a ka­. december 17-én, csütörtökön 710 pacitásbővítést. Vállalataink — köztük öt buda­pesti vállalat is —, nagy ambícióval fogadták ezt : 120 ezer embert érintő vállalkozás futott be, te­hát 120 ezer azok száma, akik ebben az új bér­rendszerben fognak dolgozni. A harmadik konkrét kérdése az volt Szálai elvtársnak, hogy a kivitelezés feltételeit, hogyan lehet elősegíteni. Teljesen jogos ez a kérdés. Nem megyek bele a részletekbe: az a lényege, hogy tömbrendszerű munkára kell rátérni. Nemzet­közi viszonylatban ezek ismertek. Itthon is már megnéztem, a VI., a VII. kerületben, a IX. kerü­letben ez a munka folyik, véletlenül pont a VIII.-­ban még nem. Ennek az a lényege, hogy egy-egy városrészt, egy-egy tömböt kell egyszerre meg­fogni, azt komplexen, az összes hozzá tartozó környezeti, víz-, csatornázási és egyéb kérdések­kel együtt. Valószínű, hogy az ideális megoldás az lesz, hogy egy-egy ilyen épületet és városrészt kiürítünk, és később az oda beköltözők üresen maradt tömbjét adjuk át új munkaterületnek; itt is egy új utat kell járni. Erre szeretném Szá­lai elvtárs figyelmét is felhívni. Nem sorolom to­vább, hogy milyen intézkedéseket teszünk ennek érdekében, de megjegyzem azt is, hogy nagyon nehéz a helyzet, munkaerőoldalról különösen: annak a különböző oldalára sem térek ki, de mindenesetre az oktatás, az emberek szervezett­sége és sok minden még megoldandó kérdés. Ezek az előbb említett tömbösítési elképzeléssel kapcsolatos intézkedésekkel biztosíthatók. Eddig, amikor nekünk tömegesen jelentkező nagy feladatot kellett megoldani — nem sorolom ezt sem, hogy mikor; az ipari létesítményeknél, lakóházaknál ezt, hogyan oldottuk meg —, de az biztos, hogy csak az iparosított rendszerű mun­kával lehetett megfogni. E területen is a töme­gesen végzendő munka iparosítását kell megol­dani. Hadd tegyem hozzá, hogy erre vonatko­zóan részkoncepciónk — úgy nevezzük ezt —, a tudományos szervekkel együtt elkészült, az Álla­mi Tervbizottság tudomásul vette az ezzel kap­csolatos VI. ötéves tervi intézkedéseket, amely kormányelőírás alapján kötelezettségünk volt. És azt kell mondanom: itt nemcsak intézkedések vannak a kezünkben, hanem ehhez a pénzügyi feltételek is. Mivel a VIII. kerületről volt szó Bu­dapesten, megemlítem, hogy ez központi támo­gatás formájában 590 millió forint többletet je­lent a kapacitások növelésére, sőt egy újabb ha­tározattal a felújítási-fenntartási munkák kere­téből még 550 millió forintot lehetett kérni ilyen célra tanácsi vállalatoknak is, ha ők erre a célra át akarnak állni, és a kapacitásukat nö­velni akarják. Az elbírálás ilyen nagyságrendben meg is történt. Ezzel kívántam volna jelezni, hogy milyen intézkedéseket teszünk. Ki akartam emelni, hogy ez egy rendkívül nehéz átállás, és azt is kérném, Szálai elvtárs, hogy úgy fogjuk fel, hogy mi ezt kezdetnek tartjuk, amelynek az igazi hatása 1982-től érvényesül. Amikről beszéltem, azok teljesen új felada­tok az ágazatban, és az emberek, a szervezetek számára is. Nem szóltam arról sem — mert már szóba jött, mindennap beszélünk erről —, hogy ezt a munkát is segítik a kis egységek. Mi örü­lünk annak, hogy építővállalataink — úgy, ahogy Marjai elvtárs mondta —, már ösztönzik a saját

Next

/
Oldalképek
Tartalom