Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

693 . Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 694 ségesnek tartok elmondani, illetve javasolni a terv végrehajtásával és a későbbi tervezéssel kapcsolatban. A téma nem új keletű, hiszen a korábbi ülésszakokon már több képviselőtársam szólt róla, jóllehet, más megközelítéssel. Én az aprófalvas települések elnéptelenedésével, elöregedésével, és ennek kapcsán a mezőgazdasági kisárutermelés várható problematikáival kívánok foglalkozni. A bevezetőben el kell hogy mondjam: nem véletlenül választottam e témát, hiszen választókerületem is, de ami köztudott, egész Somogy is, aprófalvas településszerkezetű. Pár számadattal érzékeltetném ezt. Somogy 241 települése közül 228 település népessége nem éri el a 3000 főt. Míg 1970-ben 65 település népessége volt 500 főnél kevesebb, addig 1980-ban már nyolcvanegyé. Ezt bizonyítják a Somogy településhálózatának felmérése során feltárt adatok is. A községek létszáma 1970—1979-ben a megelőző évtizedhez képest bár mérsékeltebben csökkent, de népességük 7,6 százalékos fogyása az országos átlagnak még így is közel kétszerese. A községek népességvesztésének 87 százaléka az elvándorlásból, 13 százaléka pedig a természetes szaporodás visszaeséséből ered. E kedvezőtlen tendencia a fiatalabb korosztály elköltözésével és az apró falvak lakosságának nagyfokú elöregedésével függ öszsze. Az elmúlt tíz év során a megye 241 települése közül 22-ben nőtt, 42-ben stagnált, és 177ben fogyott a népesség száma. A települések közel háromnegyedét érintő népességfogyás tovább erősítette a megye aprófalvas jellegét, és csak megjegyezném: az arány még rosszabb, ha a Balaton-parti településeket leszámítjuk. Éppen ezért hadd emlékeztessek dr. Nagy József képviselőtársam nyári ülésszakon tett felszólalásának egy részletére, amellyel teljes mértékben egyetértettam. ö ezt mondta: ne tűnjék közhelynek, de meggyőződéssel állítom, hogy a VI. ötéves terv indokoltan, és szinte a 24. órában tűzte ki célul a községek népességmegtartó képességének erősítését. Bár e problémakört a kormány jól látja, és az utóbbi években számos kedvező intézkedést hozott, mégis fontosnak tartom, hogy e terv tárgyalása kapcsán is szóljak erről, és azért is, mert meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági kisárutermelés, amit kapcsolni szeretnék e problémakörhöz, elválaszthatatlan a falutól, az aprófalvas településektől, ezek lététől, s nem utolsósorban a termőföld kihasználtságától. Űgy gondolom, hogy ezt nem kell különösképpen bizonyítanom, hogy a mezőgazdasági kisárutermelés bázisa a falu és az ott élő, dolgozó emberek. A számadatokból az is világosan kitűnik, hogy a háztáji termelés komoly súllyal bír hazánkban, népgazdasági jelentősége nem lebecsülendő, és különösen az ellátás vonatkozásában számottevő. Álljon itt ezért ennek érzékeltetésére egynéhány megyei számadat. Somogyban a sertésállománynak közel a felét, a szarvasmarha-állománynak több mint egyötödét, a zöldség- és gyümölcstermesztés döntő többségét a háztáji termelés szolgáltatja, összességében megyénkben — az országoshoz hasonlóan — a mezőgazdasági árutermelés egyhatodát a kisárutermelők állítják elő. Ennek ismeretében felmerül a kérdés: vajon nem félő-e, ha falvaink lélekszáma ilyen rohamosan csökken, hogy a háztáji termelés, e népgazdaság számára oly fontos tevékenység is csökkenni fog? Annyi bizonyos, hogy Somogyban a termelőszövetkezetek által integrált kisárutermelők száma 1976-hoz viszonyítva 2400 fővel csökkent. Ki-ki érdeklődése és vérmérséklete szerint keresi a jelenlegi, ha aggodalomra nem is, de fokozottabb figyelemre mindenképpen okot adó, a háztáji termelés problémáit előidéző tényezőket. A háztáji termelés egyik alapvető feltétele az, hogy megéri-e azt csinálni, avagy nem. Ezért, bár alapvetően nem rosszak a különböző ösztönzési formák, de ezek rendszeres vizsgálata, továbbfejlesztése napi feladat kell hogy legyen. A felvásárlási problémák kapcsán megjegyezném, hogy bár célszerű a több csatornás felvásárlási, értékesítési rendszert fenntartani, éppen a monopolhelyzet megakadályozása végett, mégis, e vonatkozásban is meglehetősen sok a probléma és az ellentmondás, amit rendezni kellene. Például: ez évben Somogyban a rekord meggy- és szilvatermés általános felvásárlási gondokat okozott, ami érthetően nemtetszést váltott ki a kistermelők körében, és sorolhatnám még a problémákat. Annak érdekében, hogy a háztáji termelés jelenlegi színvonala hosszabb távon tartható legyen vagy ne csökkenjen számottevően, mindenképpen a népességfogyás, ha nem is megállítása, mert azt, véleményem szerint, még hosszú távon sem lehetséges, de további, a jelenleginél erőteljesebb és hathatósabb mérséklése az alapvető cél. Sokan és sokszor beszéltek arról, hogy mik azok az okok, melyek kiváltották falvaink elnéptelenedését, elöregedését. Az okok mindig egyértelműen az alapellátás színvonalára, milyenségére vezethetők vissza. Úthálózat, víz, közlekedés, kereskedelmi ellátás stb. Nem egyedi eset, hogy az ivóvíz nitráttartalma egyes falvakban a megengedett érték negyvenszerese, hogy téli időszakban a közlekedés, a betegszállítás vagy éppen egy temetkezés szilárd út hiányában megoldhatatlan nehézségeket okoz. Sok példát említhetnék még e vonatkozásban választókerületem életéből, de nem az a célom, hogy panaszkodjak, sem az, hogy ily módon dramatizáljam a helyzetet. A községekből a városokba áramlás csökkentésének mérséklése csak úgy lehetséges, ha a tanácsok az eddigieknél többet törődnek a falusi lakosság alapellátásának fejlesztésével, ha a megyék költségvetéséből a korábbinál több pénz jut a községek alapellátására. Különösen az önálló tanács nélkül maradt települések, a társközségek ellátásának fejlesztése igényel megkülönböztetett gondoskodást. Somogy megyében az V. ötéves terv során az összelőirányzat 12,5 százaléka jutott az aprófalvas települések fejlesztésére. Ez a szám a VI. ötéves tervben 18,5 százalékra emelkedett. Bár a 6 százalékos növekmény dicséretes erőfeszí-