Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

695 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 696 tés, és jelentősnek látszik, de valljuk be, hogy ez alig valamivel többre elég, mint az V. ötéves tervi szinten tartás, s ez napjainkban már kevés. S ha most itt utalok a VI. ötéves terv rugalmas voltára, javasolhatom, hogy bár a jelen szűkösebb gazdasági körülményeink nem teszik lehetővé, hogy az ország erején felül áldozzon e probléma megoldására, de a meglevő pénzeszközök helyes, szükségletek szerinti átcsoportosításával minden bizonnyal enyhíteni lehetne a jelenlegi helyzeten. Az tény, hogy a székhely községek tanácsa magasabb színvonalon tud gondoskodni a környezetében levő települések lakosságának ellátásáról, azonban a körzetesítések nyomán létrejött településkapcsolatok esetenként sok feszültség hordozói is lehetnek. A kisközségek elnéptelenedésének egyik oka éppen az, hogy ezek gyakran óhatatlanul is hátrányos helyzetbe kerülnek a székhely községekkel szemben. A társközségi közélet kárát látja annak is, hogy a pedagógusok és a mezőgazdasági szakemberek, tehát a falusi értelmiség döntő része a székhely községekbe költözött, így az ottmaradottaknak nemigen akad tekintéllyel rendelkező befolyásos szószólója. E települések lakói joggal várják el, hogy sajátos gondjaik megoldásához több segítséget kapjanak a tanácsoktól, de a központi szervektől is. A falugyűléseken szerzett tapasztalataim azt igazolják, hogy a falvak lakossága megértő, és belátja, hogy a lényeges ellátó és kereskedelmi egységeket a székhely községekben kell létrehozni. Ök lényegében azt kérik, ami elviselhetővé teszi számukra a helyben lakást. A járdák, az utak járhatóvá tételét, az ivóvíz és a belvíz rendezését, a szükségletüknek megfelelő kereskedelmi ellátást és közlekedést. S állíthatom, hogy szinte csak azok az igények vetődnek fel, amelyek elkerülhetetlenül jogosak. Ma már általános jelenség a családi közösségek azon sajátos szétbomlása is, ami falvainkra jellemző. Hiszen a gyermek kora ifjúságától elkerül a faluból, mert városban van az óvoda, iskola, és ott talál munkaalkalmat. így a fiatal, miután nem részese a falusi életformának, nem is kívánkozik oda vissza. Ezért további cél kell hogy legyen a munkaalkalmak számának növelése, a falun letelepedni szándékozó fiatalok további támogatása, segítése, az olyan építkezési formák támogatása, amelyhez gazdasági épület is társul. A falvakban jelentkező gondokat azonban nemcsak tanácsi, illetve egyéb központi pénzeszközökből kell és lehet megoldani. Ebbe erőteljesebben be kell vonni az adott településkörzeteken működő termelő, mezőgazdasági és ipari üzemeket. Legyenek ők is gazdái a falvaknak, patronálják, támogassák lehetőség szerint anyagilag és egyéb vonatkozásokban is a vonzáskörzetükbe tartozó településeket. De a falvak lakossága is sokat tehet, és tapasztalataim alapján akar is tenni, környezetének vonzóvá tétele érdekében. Számtalan esetben tanúja vagyok az önzetlen társadalmi munkafelajánlásoknak. Éppen ezért a tanácsok okos célmegjelöléssel, anyagköltség vagy építési anyag biztosításával, és ami a legfontosabb, jó szervezéssel komoly eredményeket érhetnének el. E vonatkozásban még nagyok a tartalékok. Az nem vitatható, hogy az országos és a megyei településfejlesztési koncepció jó, és határozott irányt mutat az említett problémák megoldására. Meggyőződésem az is, hogy ezen az úton lehet és kell haladni, de ezt a folyamatot mindenképpen gyorsítani szükséges. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert tudom, hogy ez nemcsak a választott területem és Somogy problémája, hanem ez országos jelenség is. Mert egy a lényeg: a kisközségeknek még hosszú távon fontos funkciója van, s ennek hasznát az egész társadalom élvezi. A lakosság jobb, magasabb színvonalon történő ellátása közügy, s ha ehhez bármely ember önerőből, főfoglalkozásként vagy munkaidő után a saját és a társadalom hasznára hozzá tud járulni, az nem lehet közömbös számunkra. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslattal egyetértek, azt elfogadom, és képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szálai Géza képviselőtársunk következik szólásra. SZÁLAI GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az 1982. évi költségvetést elolvastam, megismertem. Az anyagban lehetőségeinkhez képest nagy súllyal szerepel a lakásfelújítás, Budapesten 5 milliárd forint az erre a célra fordítható összeg a terv minden évében. Az előző ötéves népgazdasági tervekhez képest tehát nagy az előrelépés. A költségvetésben szereplő összeg adta a bátorítást ahhoz, hogy választókerületem, a Józsefváros ilyen jellegű eredményeiről, valamint gondjairól szóljak, és a gondok megoldásához segítséget kérjek. Kerületemben nagyon komoly gondok vannak a lakásfelújításokkal. Az előző ötéves terv tette lehetővé először, hogy országosan 30 milliárd forintot fordíthattunk erre a fontos tevékenységre. Ennek eredménye csökkentette a rossz állapotban levő lakások számát. Mindenkor a lehetőségek és az igények együttesen határozzák meg, hogy mit tehetünk és mit kell tennünk. A VIII. kerületben a századforduló táján épült a lakóházak 75 százaléka, és a mai helyzet azt mutatja, hogy csak a felújítás, a korszerűsítés az egyetlen járható út az előrelépésre. Az aládúcolt, elavult és korszerűtlen lakások számában Budapesten és országosan is, sajnos, az elsők közé tartozunk. Néhány adat ennek érzékeltetésére: 15 860 lakás felújítása szükséges a felmérések szerint, ami a kerületi összlakásszám 38 százaléka. 19 ezer négyzetméter aládúcolt lakóterület van, és még 28 ezer négyzetméter függőfolyosó szintén aládúcolva. Tisztelt Országgyűlés! Azt is el kell mondanom, hogy az ország vezetése tájékozott nehéz gondjainkról, így indulhatott meg a 60-as évek végén először Budapesten kerületünkben a rekonstrukció. Eddig 2588 régi, elavult, valamint életveszélyes lakást bontottak, és 3332 újat építettek. 1981-ben azért kellett nagy erőfeszítéseket ten-