Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-11

647 Az országgyűlés 11. ülése, 1981. december 17-én, csütörtökön 648 nyújtható ösztöndíj összegét. Kiterjedtebb lesz a kisiparosok és kiskereskedők társadalombiztosí­tása. A költségvetési szervek kiadásai 6 százalék­kal fognak nőni. Ez lehetővé teszi, hogy tovább­ra is megőrizzük társadalompolitikai vívmá­nyainkat, szerény mértékben tovább javítsuk az életkörülményeket. Mindez azonban csak akkor lesz lehetséges, ha rendkívül takarékos gazdál­kodást valósítunk meg. A lakosságot szolgáló intézmények nagyobb rásze tanácsi intézmény. 1982-ben a tanácsok kereken 110 milliárd forinttal gazdálkodnak. Ebből 75 milliárd forint jut az intézmények mű­ködtetésére és a tanácsi vállalatok támogatására, 35 milliárd forint pedig új létesítmények építé­sére. Tovább növekszik a felújítások előirányza­ta. A tanácsok rendelkezésére álló előirányzat kereken 70 százaléka a kiemelt fejlesztések meg­valósítását, illetve az alapellátást nyújtó intéz­mények fenntartását szolgálja. Az életkörülmények fejlesztésében továbbra is nagy szerepe van a kórházfejlesztésnek és az általános iskolai tanteremépítésnek. 1982-ben 1300 új általános iskolai tanterem létesül. Az általános iskolák fejlesztését az élet szorító gond­jai meggyorsították. így 1981—82-ben két év alatt teljesülni fog az ötéves tanteremépítési elő­irányzatnak legalább a fele. Ebben az ideiglenes átalakítások is szerepet játszanak. A tanulólét­szám gyors növekedése ellenére e két évben a tanulók számának növekedésével lényegében véve lépést tart a tantermek számának gyara­podása és emellett a napközi ellátásban részesülő tanulók aránya 40,5 százalékról 42,5 százalékra nő. Köszönetet kell mondani mindazoknak, akik ezt megszervezték, megépítették. Kérjük, hogy továbbra is viseljék szívükön az általános isko­lai oktatás ügyét. 1982-ben mintegy 1200 új kórházi ágy léte­sül. Jelentősebb fejlesztés valósul meg a szolnoki megyei kórházban, a fővárosban a Weil Emil Kórházban és a Péterff y Sándor utcai kórház­ban. Átszervezések révén mintegy 360-nal bővül a krónikus betegek ellátását szolgáló ágyak szá­ma. Az egészségügyi kiadások összességében jö­vőre 7,2%-kal, a kulturális kiadások a költség­vetésből 5 százalékkal haladják meg az ez évi ráfordításokat, mindkettőnek a részesedése vala­melyest növekszik a nemzeti jövedelemből. Tovább folytatjuk a lakásépítési program megvalósítását. 1982-ben 77 ezer lakás, ezen be­lül 19—20 ezer állami lakás fog épülni, és ezzel az ötéves terv időarányosan teljesítésre kerül. Folyamatosan gondoskodunk az ország védelmi erejének fenntartásáról, fejlesztéséről. Az e cél­ra fordított kiadások mintegy 4 százalékkal nö­vekednek 1932-ben. A gazdálkodás mai feltételei a közkiadások­ban ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodást kö­vetelnek. A kormány nemrég erre vonatkozó feladatokat szabott meg a minisztériumok és a tanácsok számára, amelyek a végrehajtásra cse­lekvési programokat dolgoznak ki. Ezekben az öntevékenység kiemelt szerepet kell, hogy kap­jon. Keressük a gazdálkodási kötöttségek to­vábbi enyhítésének, feloldásának, a bevételekben való érdekeltség erősítésének a lehetőségeit is. De eszünkbe kell vésnünk, hogy a költségvetés új, intézményes, tartós kötelezettséget terven felül csak kivételes esetben vállalhat és ezek pénzügyi fedezetéről is a terv keretei közt kell gondoskodnunk. A már meglevő intézmények színvonalának megőrzése alapvető feladatunk, és ezért a költségvetési szervek a felújítási for­rásokat nem csoportosíthatják át új intézmények létesítésére. El kell kerülnünk a ma még időnként ta­pasztalható párhuzamos fejlesztéseket és tovább kell haladni az intézmények ésszerű integrálá­sának útján, meg kell ragadni minden értelmes lehetőséget egyes tevékenységek közös, célsze­rűbb ellátásra. A takarékosságot úgy kell gyakorolni, hogy tudjuk: társadalmunkban ez nem keresztezheti társadalompolitikai céljainkat, de a racionális gazdálkodás ma mindenütt alapvető erkölcsi kö­telesség. Még akkor is, ha tudjuk és hangsúlyoz­zuk, hogy az egyensúlyi politika fő kérdése a népgazdaság jövedelmének gyarapítása. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés bevé­teleire döntő hatást a vállalatok és szövetkezetek jövedelmének alakulása gyakorol. A vállalatok nyeresége 1982-ben — a szabályozóktól közvetí­tett szigorú hatékonysági követelmények és a jobb gazdálkodás egyenlegeként — előrelátható­lag az idei szinten marad. Ez persze átlag. A jól gazdálkodó vállalatok nyeresége bizonyára nőni fog, a gyengébbeké csökken és lehetnek olyanok is, amelyek komolyan gondba kerülnek. A vál­lalatoknak alapjában saját erőfeszítésükkel kell úrrá lenni ezeken a problémákon. Csak így gaz­dagodhat az egész társadalom. A megtermelt nyereségnek az ez évivel azo­nos hányada, körülbelül 60 százaléka fog befoly­ni a költségvetésbe. Bár az összes bevételnek csak két százaléka, de társadalmilag figyelmet érdemlő a lakosságtól befolyó adó- és illetékbe­vétel. Ennek összege várhatóan kissé csökken, mivel egyes illetékeket megszüntettünk és né­hány területen mérsékeltük a jövedelemadó mértékét. A bevételeket és kiadásokat összegezve 1982-re a költségvetés 491,5 milliárd forint bevé­telre tesz szert, ami az ez évit 4,4 százalékkal ha­ladja meg, kiadásai ugyanakkor 506,5 milliárd forintot tesznek ki, az ideinél 5,5 százalékkal töb­bet. A költségvetés tervezett hiánya 15 milliárd forint. Ez a hiány az ideinél sajnos nagyobb. Nö­vekedésének fő oka az, hogy miközben a külgaz­dasági egyensúly javítását a népgazdaság jöve­delmének korábbinál jóval lassúbb növekedése mellett lehet csak megvalósítani, addig az élet­színvonal stabilitása a költségvetési kiadások nö­vekedésének csak az előzőnél kisebb arányú las­sítását teszi lehetővé. A bevételeket ugyan le­hetne adóemeléssel tovább növelni, de úgy ítél­jük, nem lenne ma célszerű a vállalati jövede­lemelvonást olyan mértékben fokozni, hogy csökkenjen érdekeltségük a nyereséges gazdál­kodásban. A hiány nem lebecsülendő, de fedezhető a népgazdaságban tartósan lekötött vállalati forrá­sok biztonságos átcsoportosítása révén. Azt ter­vezzük, hogy az Állami Biztosító, illetve a vál­lalatok kötelezően képzendő tartalékalapja nö­vekményének, mint tartósan lekötött pénzfor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom