Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

625 Az országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 626 lang világviszonylatban is előkelő helyet foglal el. Évente százezrek látogatják. Említést érdemel a Béke-barlang, cseppkőképződményeiről híres, és gyógyászati jelentőségű is. Jósvafőn jelenleg is folyik az asztmás bányászok gyógyítása. A lázbérci tájvédelmi körzet középpontjában az 5,8 millió köbméteres térfogatú lázbérci víztároló áll, amely mintegy 100 ezer ember számára biztosít egészséges ivóvizet. A felsorolt, aránylag nagy kiterjedésű védett területeken túl széles körű társadalmi érdeklődés és aktivitás nyilvánul meg további olyan területek védetté nyilvánítása iránt, amely országosan is egyedülálló természeti értékek hordozója. Ez a vulkanikus eredetű Zempléni-hegység. A tokaji-bodrogzugi tájvédelmi körzetek, a hegyaljai tájat jelképező tokaji Kopaszhegy, amelyen a világhírű tokaji bort adó tokaji szőlő terem. A tokaji hegyhez közvetlenül kapcsolódó, páratlan vizű, élővilágot hordozó Tisza és Bodrog találkozását magában foglaló terület, a borsodi Mezőségnek szomszédos, a Hortobágytól eltérő szikes legelői és Tiszaluc kesztényei, ligetes ártéréi. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a hozzáértés és a jószándék mellett értékeink megóvásához, főleg a lakosság számára való hozzáférhetővé, megismerhetővé tételéhez anyagiak is szükségesek. De ne akarjunk mindent egy csapásra megoldani. Első lépcsőben a jogi védelem kimondásával vegyük elejét a megoldandó károsodásoknak. Törekedjünk arra, hogy a növekvő szabadidő, a gépkocsi révén megnövekedett társadalmi mobilitás ne rombolója, hanem pihentetője, regenerálója, építője, gyarapítója legyen környezetünk értékeinek. Ezeknek a törekvéseknek a gyakorlatba való átültetése végett nagyon indokolt azoknak a jogszabályoknak a korszerűsítése, amelyek hatékonyan biztosítják a természeti környezet megjavítására irányuló társadalmi akarat érvényre jutását. Az ember legyen a természet- és a környezetvédelem középpontjában, legyen az ember a természettel és a környezetével szoros kapcsolatban, annál emberibb lesz az ember környezete. Az államtitkár elvtárs által előterjesztett anyagot és a szóbeli kiegészítést elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Koltai Imre képviselőtársunk. KOLTAI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő előrehaladottsága ellenére azért nem léptem vissza a felszólalásomtól, mert vállalatunk az előterjesztett anyagban és a szóbeli kiegészítésben, ha nem is mindig megnevezetten, de szerepel. Nem szeretnék abba a helyzetbe kerülni, mintha a cementipar egyik vezetője a kérdéssel talán nem akar szembenézni. Nem akarok itt az országgyűlés előtt mentegetőzni, nem akarok semmiféle félrevezető adatot és egyebet mondani, csupán arról szeretném a tisztelt országgyűlést tájékoztatni, ami valóban a vállalatunk helyzetével kapcsolatos, elsősorban környezetvédelmi szempontból, hiszen a vállalatnak az ország több területén, városában, községében, illetve megyéjében vannak gyárai. A másik, ami miatt mégis a szólás mellett maradtam, az az, hogy választókerületemben még akkor, mint a DCM igazgatóját, kimondva vagy kimondatlanul is azért választottak meg, mert várják tőlem, hogy a Duna-kanyarban, Vác városában ezt az immár összesen húsz éve tartó, nehéz és komoly kérdést — nyilván nem egyedül, hanem segítséggel — megoldjam. Röviden szeretnék néhány szót szólni ezen túlmenően a vállalat gyáraival kapcsolatosan fölvetett kérdésekre és ígérem, hogy csak egy-egy vagy két mondatban, nagyon röviden. Az eredményekről, — és ezzel különösebben nem akarok dicsekedni, — de egy számot kénytelen vagyok mondani, hogy a képviselőtársak egyértelműen lássák, hogy 1970-hez képest a poremisszió a gyáraink összességét tekintve 7,1 százalékról 1980-ra 1,7 százalékra csökkent. Nyilvánvaló, ahol ez maradt, ott ez különösebb örömet nem okoz, de ahol alapvető változás következett be, ott ezt a környék vezetői, lakossága megnyugvással fogadták. Ez elsősorban két gyárunkra, a hejőcsabai és a beremendi gyárra vonatkozik, — az utóbbinál — jóllehet az anyag még emelkedésről beszél, de a régi üzem leállításával 1981 közepétől kezdve — azt hiszem, hogy ez a kérdés megnyugtatóan rendeződött. Az aposztrofált egyik gyárunk Bélapátfalva. Különböző problémáink vannak, ezekre nem akarok kitérni. A minisztérium és a vállalat vezetése ma már tudja, hogy mit kell tenni, az anyagiak is rendelkezésünkre állnak, a műszakilag lehetséges legrövidebb idő alatt ezt a kérdést megoldjuk. A tatabányai gyárunkkal kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy a Gazdasági Bizottság ez év júliusi határozata szerint 1983. december 31-ig ezt a gyárunkat le kell állítani, már ami a klinkertermelést illeti, és ezzel mint fő környezetszennyező ott ez megszűnik. Nekünk ez különböző feladatot jelent, hiszen néhány tevékenység megmarad, néhány új kerül be a tatabányai gyár tevékenységébe, ezzel a helyi párt- és tanácsi szervekkel együtt intenzíven foglalkozunk. Két gyárunk, amely előtérben marad a jövőt illetően: Lábatlan és Vác. Mind a két gyárunk környezetvédelmi problémáinak megoldása nagyon komoly feladatot jelent számunkra. Nehezíti a helyzetünket az, hogy nemcsak alapvetően portalanítási probléma megoldásáról van szó, hanem technológiai rekonstrukció is szükséges, mert a mai állapotában ezen két gyárunk maradéktalan portalanítása meg sem oldható. Különösképpen vonatkozik ez Vácra, amely elhelyezkedésénél fogva is egyébként — mint a Duna-kanyar egyik gyára, — alapvető Budapest cementellátását illetően. Meg kell oldanunk ezt a kérdést. Mi tisztában vagyunk egyébként azzal, hogy a vállalatnak számtalan erőfeszítést kell tenni, néhány egyéb fejlesztésről le kell mondani, de ettől függetlenül komoly segítség nélkül a vállalat ezt a két fő problémát nem tudja megoldani. Nem túl régen dr. Ábrahám Kálmán miniszter elvtárs kint a helyszínen — Vácott — tartott miniszteri értekezletet. Ott megkaptuk a feladatot a beruházási javaslat előterjesztésére. Anélkül, hogy részletezném, kérném az illetékeseket, hogy ennek az akut problémának a megoldásához a vállalatnak nyújtsanak segítséget.