Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

625 Az országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 626 lang világviszonylatban is előkelő helyet foglal el. Évente százezrek látogatják. Említést érdemel a Béke-barlang, cseppkőképződményeiről híres, és gyógyászati jelentőségű is. Jósvafőn jelenleg is fo­lyik az asztmás bányászok gyógyítása. A lázbérci tájvédelmi körzet középpontjában az 5,8 millió köbméteres térfogatú lázbérci víztároló áll, amely mintegy 100 ezer ember számára bizto­sít egészséges ivóvizet. A felsorolt, aránylag nagy kiterjedésű védett területeken túl széles körű társadalmi érdeklődés és aktivitás nyilvánul meg további olyan terüle­tek védetté nyilvánítása iránt, amely országosan is egyedülálló természeti értékek hordozója. Ez a vul­kanikus eredetű Zempléni-hegység. A tokaji-bod­rogzugi tájvédelmi körzetek, a hegyaljai tájat jel­képező tokaji Kopaszhegy, amelyen a világhírű tokaji bort adó tokaji szőlő terem. A tokaji hegyhez közvetlenül kapcsolódó, páratlan vizű, élővilágot hordozó Tisza és Bodrog találkozását magában foglaló terület, a borsodi Mezőségnek szomszédos, a Hortobágytól eltérő szikes legelői és Tiszaluc kesztényei, ligetes ártéréi. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a hozzá­értés és a jószándék mellett értékeink megóvásá­hoz, főleg a lakosság számára való hozzáférhetővé, megismerhetővé tételéhez anyagiak is szükségesek. De ne akarjunk mindent egy csapásra megoldani. Első lépcsőben a jogi védelem kimondásával vegyük elejét a megoldandó károsodásoknak. Törekedjünk arra, hogy a növekvő szabadidő, a gépkocsi révén megnövekedett társadalmi mobilitás ne rombolója, hanem pihentetője, regenerálója, építője, gyarapí­tója legyen környezetünk értékeinek. Ezeknek a törekvéseknek a gyakorlatba való átültetése végett nagyon indokolt azoknak a jog­szabályoknak a korszerűsítése, amelyek hatékonyan biztosítják a természeti környezet megjavítására irányuló társadalmi akarat érvényre jutását. Az ember legyen a természet- és a környezet­védelem középpontjában, legyen az ember a termé­szettel és a környezetével szoros kapcsolatban, an­nál emberibb lesz az ember környezete. Az államtitkár elvtárs által előterjesztett anya­got és a szóbeli kiegészítést elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Koltai Imre képviselőtársunk. KOLTAI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Tisz­telt Képviselőtársaim! Az idő előrehaladottsága ellenére azért nem léptem vissza a felszólalásom­tól, mert vállalatunk az előterjesztett anyagban és a szóbeli kiegészítésben, ha nem is mindig megne­vezetten, de szerepel. Nem szeretnék abba a helyzet­be kerülni, mintha a cementipar egyik vezetője a kérdéssel talán nem akar szembenézni. Nem akarok itt az országgyűlés előtt mente­getőzni, nem akarok semmiféle félrevezető adatot és egyebet mondani, csupán arról szeretném a tisztelt országgyűlést tájékoztatni, ami valóban a vállala­tunk helyzetével kapcsolatos, elsősorban környe­zetvédelmi szempontból, hiszen a vállalatnak az or­szág több területén, városában, községében, illet­ve megyéjében vannak gyárai. A másik, ami miatt mégis a szólás mellett maradtam, az az, hogy választókerületemben még akkor, mint a DCM igazgatóját, kimondva vagy kimondatlanul is azért választottak meg, mert vár­ják tőlem, hogy a Duna-kanyarban, Vác városában ezt az immár összesen húsz éve tartó, nehéz és komoly kérdést — nyilván nem egyedül, hanem segítséggel — megoldjam. Röviden szeretnék néhány szót szólni ezen túlmenően a vállalat gyáraival kapcsolatosan fölve­tett kérdésekre és ígérem, hogy csak egy-egy vagy két mondatban, nagyon röviden. Az eredmények­ről, — és ezzel különösebben nem akarok dicse­kedni, — de egy számot kénytelen vagyok mon­dani, hogy a képviselőtársak egyértelműen lássák, hogy 1970-hez képest a poremisszió a gyára­ink összességét tekintve 7,1 százalékról 1980-ra 1,7 százalékra csökkent. Nyilvánvaló, ahol ez maradt, ott ez különösebb örömet nem okoz, de ahol alap­vető változás következett be, ott ezt a környék vezetői, lakossága megnyugvással fogadták. Ez első­sorban két gyárunkra, a hejőcsabai és a beremendi gyárra vonatkozik, — az utóbbinál — jóllehet az anyag még emelkedésről beszél, de a régi üzem leállításával 1981 közepétől kezdve — azt hi­szem, hogy ez a kérdés megnyugtatóan rende­ződött. Az aposztrofált egyik gyárunk Bélapátfalva. Különböző problémáink vannak, ezekre nem akarok kitérni. A minisztérium és a vállalat vezetése ma már tudja, hogy mit kell tenni, az anyagiak is ren­delkezésünkre állnak, a műszakilag lehetséges leg­rövidebb idő alatt ezt a kérdést megoldjuk. A tatabányai gyárunkkal kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy a Gazdasági Bizott­ság ez év júliusi határozata szerint 1983. december 31-ig ezt a gyárunkat le kell állítani, már ami a klinkertermelést illeti, és ezzel mint fő környezet­szennyező ott ez megszűnik. Nekünk ez különbö­ző feladatot jelent, hiszen néhány tevékenység megmarad, néhány új kerül be a tatabányai gyár tevékenységébe, ezzel a helyi párt- és tanácsi szervekkel együtt intenzíven foglalkozunk. Két gyárunk, amely előtérben marad a jövőt illetően: Lábatlan és Vác. Mind a két gyárunk környezetvédelmi problémáinak megoldása nagyon komoly feladatot jelent számunkra. Nehezíti a hely­zetünket az, hogy nemcsak alapvetően portala­nítási probléma megoldásáról van szó, hanem technológiai rekonstrukció is szükséges, mert a mai állapotában ezen két gyárunk maradéktalan portalanítása meg sem oldható. Különösképpen vonatkozik ez Vácra, amely elhelyezkedésénél fogva is egyébként — mint a Duna-kanyar egyik gyára, — alapvető Budapest cementellátását illetően. Meg kell oldanunk ezt a kérdést. Mi tisztában vagyunk egyébként azzal, hogy a vállalatnak számtalan erőfeszítést kell tenni, né­hány egyéb fejlesztésről le kell mondani, de ettől függetlenül komoly segítség nélkül a vállalat ezt a két fő problémát nem tudja megoldani. Nem túl régen dr. Ábrahám Kálmán miniszter elvtárs kint a helyszínen — Vácott — tartott miniszteri értekezle­tet. Ott megkaptuk a feladatot a beruházási javas­lat előterjesztésére. Anélkül, hogy részletezném, kérném az illetékeseket, hogy ennek az akut problémának a megoldásához a vállalatnak nyújt­sanak segítséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom