Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

627 Az országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 628 Egy másik kérdésről csak néhány mondatot. Elhangzott ma is a váci vízzel kapcsolatos kérdés. Két dolgot szeretnék röviden megjegyezni. Egyrészt szeretnék köszönetet mondani a kormányzati szerveknek, amelyek a megyei párt- és állami vezetés közbejöttével segítettek ennek a kérdésnek a gyors megoldásában. Ez a város lakosságának egyébként kétségtelenül nagyon jól esett. Két tanulságot talán szabad legyen megemlíteni, előhozni. Az egyik az, hogy a kutak, vegyszertárolók, égetőművek és egyebek telepítésénél legyen ez tanulság a tervezők számára, másrészt talán az is tanulság, hogy amikor egy ilyen, a katasztrófahelyzettől nem nagyon messze levő helyzet megmozgat bizonyos köröket, várost, megyét, stb., akkor látható, hogy a kérdés megoldása rendkívül gyorsan megy. Jó lenne, hogyha ezt a gyorsaságot talán adaptálni tudnánk más folyamatokra is. Néhány nagyon rövid javaslatom, talán véleményem, megjegyzésem lenne még az anyaggal kapcsolatban. Egyrészt a környezetvédelmi berendezések gyártásával kapcsolatban van jó példa, és azt meg is kell említeni: a Szellőzőmüvek, amely kooperációban nemzetközi színvonalú szűrőberendezéseket gyárt. Ezeket a hazai ipar, építőanyagipar és cementipar is használja. Ugyanakkor elektromos porszűrőket, sajnos, se a hazai, se a KGST-piacon nem tudunk beszerezni, Kérném az illetékeseket : egyrészt a hazai gyártást akár licenc, akár know-how megvásárlásával számításba venni, de a KGST-partnereinket is talán arra ösztönözni, hogy oldja meg valaki ezt a fontos kérdést. Azt hiszem, ez üzletnek sem lenne rossz bármelyik magyar vállalatnak vagy éppen a KGST bármelyik országa egy-egy vállalatának. A bírságolási eljárással kapcsolatban nagyon röviden csak két mondatot szeretnék mondani. Abban az esetben, ha valakinél tényleg megállapítható, hogy szándékosan, vétkesen szennyezi a környezetet, akkor nyilvánvaló, hogy az eddigieknél -~ ezt társadalmunk el is várja — sokkal szigorúbban kell büntetni. Ugyanakkor szeretném azt is elmondani, hogy hatástalan az a bírság, amelyik vétlent sújt, illetve egy megoldhatatlan feladat végre nem hajtását bírságolja. Ennek a bírságnak se a preventív, se a jövőbe előremutató jellegét nem tudjuk végső soron kihasználni. Itt egy dolgot szeretnék megemlíteni. A tévé híradó egyik múltheti kommentárjában előjött, hogy „inkább fizet — mármint bírságot —, minthogy megoldja a kérdést". Én azt hiszem, hogy aki valamelyest is ismeri ezeket a dolgokat, az nem fogja fel ezt a kérdést ilyen egyszerűen. Én nem is akarok ennek különösebb aspektusairól beszélni, de ha ez egyébként igaz lenne, akkor azt kellene mondanom, hogy a káderpolitikánk csődben van, márpedig biztos, hogy ez nem igaz. Tehát nem olyan egyszerű ez a kérdés, hogg inkább fizet a vállalat és nem oldja meg a témát. Nagyságrendi különbségek vannak ebben a kérdésben. Egy másik javaslatomat szeretném megfontolásra ajánlani. Itt elhangzott az, hogy a környezetszennyezés, a háború és béke, vagy a nukleáris háború vagy, az éhínség vagy az éhezés után talán a harmadik; volt aki azt mondta, hogy az első veszélye az emberiségnek. Azért ez elgondolkodtató, és hogy ha ez sorrendiségtől függetlenül, egyébként igaz, akkor azt hiszem, hogy a környezetvédelmi beruházásokat ennek megfelelően valamelyest könnyebbé kellene tenni. Nem akarok részletekbe belemenni, de két dolgot azért megemlítenék. Ha importálni kell ezt a berendezést, azt hiszem, ehhez az is hozzátartozna, hogy például ebben az esetben vámkedvezményt vagy netán-tán vámmentességet kapna az illető vállalat vagy áru, vagy éppen adóvagy járulékmentesen lehetne kifejezetten környezetvédelmi beruházásokat végrehajtani. Azt hiszem, ez a kettő mindenképpen párhuzamosan van egymás mellett. Szenvedélyes hangokat, mondatokat hallottunk — joggal egyébként —, a környezetvédelemmel kapcsolatban, de azért ha reális talajon maradunk, akkor egy dolgot föltétlenül meg kell hogy jegyezzek a kompromisszummal kapcsolatban. En azt hiszem, ha az adott helyzetből indulunk ki, akkor ez teljesen egyértelmű, hogy a mai állapotból kiindulva kell végső soron megteremteni a környezetet nem szennyező technológia kialakításának a feltételeit, márpedig ezt csak a mai anyagi termelés által realizált javak alapján tudjuk megvalósítani. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor azt hiszem, hogy végső soron nem vagyunk a talajon. Eredetileg tervezett felszólalásomból sok mindent kihagytam, mert nem akartam ismétlésekbe bocsátkozni. A beszámolót, a szóbeli kiegészítőt rendkívül korrekt anyagnak tartom, amely alkalmas arra, hogy a törvény végrehajtását a Tisztelt Országgyűlés értékelni tudja, és alkalmas arra is, hogy a legfőbb feladatokra rámutasson. A magam részéről a beszámolót, a szóbeli kiegészítést elfogadom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Angyal Imre képviselőtársunk következik szólásra. ANGYAL IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A környezetvédelem napjainkban immár nemzetközi ügy. Életterünk megóvásáról, az ember egészségének védelméről van szó. Ezen felelősséggel, ésszerűen, sőt előrelátóan munkálkodni valamennyiünk érdeke. Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt, úgy érzem, s tán nem is tévedek, a környezet védelme, az e témaköröket feszegető előrejelző vélemények korainak, túlzónak, megkockáztatom, fontoskodónak tűntek. Azóta magunk is tapasztalhattuk, hogy sürgető feladataink előterébe kerültek ezek a köz érdekében rendkívül fontos kérdések. Bizonyos értelemben néhány tennivaló a körmünkre égett. Ének következtében született meg szinte az élet parancsára ez a törvény. Képviselőként magam is az ország egy olyan természeti szépségekben és értékekben bővelkedő táján dolgozhatom, Veszprém megyében, a Balaton partján, ahol a legsúlyosabb környezeti károsodások lehetőségeivel kell nap mint nap szembe néznünk. Itt is, mint az ország számos más helyén, a már kialakult károk csökkentése, megszüntetése összehangolt, tervszerű intézkedések sorozatát követeli halaszthatatlanul. Természetesen ebben az átfogó tevékenységben fontos szerepe van minden érdekelt szervnek, társadalmi erőnek, a tanácsoknak csakúgy, mint az egyes embernek. Örömmel mondhatom a tisztelt országgyűlésnek, hogy megyénkben az eddigi