Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

621 Az országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 622 A dolgozók egészségvédelme, munkakörük javítása érdekében a gyár már az V. ötéves tervben is sokat tett. Felépítette a 650 személyes korszerű öltözőt, légtisztító berendezéseket szerelt fel, és Kisvárda vállalatai közül elsőnek beindította a jó müszerezettségű, egészségügyi dolgozókkal jól ellátott üzemegészségügyi szolgálatot. Mindez körülbelül 50 millió forint kiadást jelentett, sajnos csak a környezetszennyezés jelentős csökkentésére, de nem megszüntetésére volt elegendő. A VI. ötéves tervben továbbra is nagy gondot kívánnak fordítani a környezeti és munkahelyi ártalmak csökkentésére. Ehhez segítséget kapnak a megyei és városi tanácstól is. Tisztelt Országgyűlés! Vállalataink nagyrésze még készáru-centrikus. Nem figyelnek a termelés közben keletkező hulladékokra. A keletkező hulladékok, szennyezőanyagok összegyűjtése, további feldolgozása vagy éppen megsemmisítése nem mindig szerves része a termelési folyamatnak. Követendő példaként említem a kisvárdai központú HUNNIACOOP Szabolcsi Baromfifeldolgozó- és Értékesítő Közös Vállalatot, ahol súlyos anyagi áldozatok árán többek között a környezetszennyezés megakadályozása érdekében 90 millió forint beruházási értékkel hulladékfeldolgozót építettek a baromfifeldolgozó mellett. A hulladékfeldolgozás jelentősége azon túl, hogy védi a környezetet, népgazdasági szempontból is jelentős, mert nehéz valutáért beszerezhető állati fehérjét állít elő, az addig földbe került hulladékból. Tisztelt Országgyűlés! Környezetvédelmi szakemberektől hallottam a katicabogár-elméletet, mely szerint bármilyen mérgező anyagot elő tudunk állítani, de egyetlen katicabogarat sem. Elgondolkodtatóan igaz ez a mondás. Biológiai egyensúlyunkban minden élőlénytípus egy-egy láncszemet képez. Bármelyik kiesése vagy fokozott működése az ember számára súlyos következményekkel járhat. Márpedig az ipar, a mezőgazdaság egyre több katicabogarat és más élőlényt pusztít el. Önkéntelenül felvetődik : hatékonyabb intézkedéseket kell tenni a szélesebb körű, környezetkímélő növényvédelem alkalmazására. A víz, a levegő, az élővilág nem ismer országhatárokat, így a környezetvédelem nemzetközi összefogást, országokon belül pedig társadalmi összefogást igényel. Végezetül hadd idézzem az ENSZ-nek a haladó emberiséghez intézett kiáltványát: „A történelem olyan pontjához érkeztünk, amikor a közömbösség, a tudatlanság súlyos ós jóvátehetetlen károkat okozhat a földi környezetben, amelytől létünk és boldogságunk függ, viszont teljesebb tudással, bölcs cselekvéssel biztosíthatjuk magunk és utódaink szebb életét, olyan környezetben, ami az emberi szükségletekkel jobb összhangban van." A Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport nevében államtitkár elvtárs beszámolóját elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Fancsik János képviselőtársunk. DR. FANCSIK JÁNOS : Tisztelt Országgyűlés! Eredeti felszólalásomat környezetem kímélése érdekében rövidítve szeretném elmondani. (Derültség, taps.) A törvény minden magyar állampolgár számára előírja, hogy kímélje, óvja környezetét, segítse elő a tisztaság, a rend megtartását. Az eldobott cigarettavég, a tejeszacskó, a felsepretlen járda, a koszos lépcsőház, a derékbatört facsemete, a patak vizébe szórt háztartási szemét környezetrontó szerepét nem lehet lebecsülni, s az ilyen magatartást tanúsítók felelősségét sem menteni. Viszont éppen ezért, hogy az állampolgárok környezetünkért érzett felelősségtudata növekedjék, s ezzel együtt magatartásuk is kedvezően változzon, sokaknak, sokunknak többet kell vállalnunk. Nyilvánvalóan nagyobb felelősség terheli például az államtitkárt, az ágazati minisztereket, az országgyűlési képviselőket, mint általában az állampolgárokat. Nekünk a mindenkire vonatkozó kötelességeken túl a példamutatás, a felvilágosítás, a körülmények kedvező irányú előmozdítása is feladatunk. Minden vezetőnek át kell érezni ezt a felelősséget, legyen tanácselnök, gyárigazgató, tszelnök vagy áruházvezető. Rajtuk, rajtunk múlik, hogy milyen a közintézmények, gyárak, tsz-majorok, utcák, terek állapota, hogy a termelési folyamatokba hogyan épül be a környezetvédelem. Ha ezek gondozottak, tiszták, esztétikusak, nem szennyező források, nagyságrendjüknél fogva is képesek meghatározni az egész település képét, s feltétlen hatnak a példa erejével is. Kiemelt szerep jut még sok-sok mindenkinek, ezek közül most csupán az építőipart, az iskolákat és a tanácsok szerveit szeretném megemlíteni. A közvélemény és a lakosság magatartásának formálásában szinte meghatározó, hogy azok, akik hivatásszerűen az építéssel foglalkoznak, akik alakítják településeinket, maguk is törekednek-e a szépre vagy éppen ők egy-egy terület rendezésének gátjai, otthagyott felvonulási bódéikkal, kábeldobjaikkal, a bitumenes hordóroncsokkal, járdaszegély- vagy betoncső-maradványaikkal. Hogy csak addig és olyan mértékben veszik-e igénybe az építési területeket, amennyire azokra valóban szükség van? Legyenek ők a lakosság, a tanácsok partnerei, és ne a hatósági munka sokszor nehézkes eszközeivel kelljen őket kötelező feladataik elvégzésére figyelmeztetni. Minden közintézménynek van valamilyen ízlésformáló szerepe, de egyiké sem fogható az iskolákéhoz. Az ember szokásai, magatartásformái általában a gyermekkorban alakulnak ki és azok rögződnek a legszilárdabban. Nem közömbös tehát, hogy gyermekeink milyen környezetben töltik napjaikat. Ha a közismeretek megszerzése mellett megszokják a tisztaságot, a rendet és nem sáros vagy csupa beton kietlen udvaron szaladoznak naphosszat, felnőtt korukban vagy odahaza is igényesebbek lesznek környezetük iránt, és tenni is fognak érte. A tanácsi szervek egyik legalapvetőbb feladata a települések átgondolt fejlesztése. Ha a környezet- és természetvédelmet a Gonda elvtárs által is említett korszerű szemlélettel közelítjük meg, ez a sokrétű munka kell hogy tartalmazza ennek minden elemét, a hulladékelhelyezés biztonságától kezdve a partkfenntartáson keresztül a lakó- és ipari zónák elválasztásáig. A települések arculata, a minél jobb kommunális ellátás és a település körüli termőföldek vagy