Országgyűlési napló, 1980. I. kötet • 1980. június 27. - 1982. december 16.

Ülésnapok - 1980-10

613 Az országgyűlés 10. ülése, 1981. október 9-én, pénteken 614 végett igen nagy szüksége van. Olyan gazdagok vagyunk-e, hogy nem éri meg olykor a saját szeméttelepeinken is körülnézni ? Az ötvenes években korosztályunk igen lelkesen cipelte a papírhulladékot a gyűjtőhelyre, olykor szüleink könyvtára is kárát szenvedte eme szenvedélyünknek. Nem kevésbé lelkesen gyűjtöttük a vashulladékot is. Higgyék el kérem, a mi gyermekeink is legalább olyan lelkiismeretesen teszik ugyanezt, ha erre kérjük őket, és értelmét látják. Ha a már összegyűjtött papírhulladék nem felejtődnék napokig, hetekig az iskola-udvarokon, és az összegyűjtött vashulladék is rendeltetési helyére kerülne. Mondok ezzel kapcsolatban egy jó példát is. A Dunaújvárosi járás községei, sőt ma már távolabbi területek is a Dunai Vasműnek jelzik közvetlenül, ha jelentősebb mennyiségű vashulladékot gyűjtöttek össze. Ezt a Vasmű saját költségén elszállítja, felhasználja és cserébe olcsóbb áron szemétgyűjtő konténereket ad. Van egy állami vállalat, a MÉH, melynek olykor reklámot csinálunk, még többet szidjuk, miért kell ezt így tenni ? Egy jobban kiépített szervezet, jobb szállítási lehetőségekkel milliós értékeket tudna megmenteni és hasznosítani. Tisztelt Országgyűlés! Városunkban, de sajnos a környező falvakban is az igazi, legfájóbb probléma a légszennyezés, és ha képviselőtársaim a Központi Statisztikai Hivatal kiadványait megtekintik, Dunaújvárost a legszennyezettebb levegőjű területek között találják. Engedjék meg, hogy most néhány számadatot közöljek. A Dunai Vasmű — melynek porát szidni városunkban olyan közhelynek számít, mint Angliában a ködöt — 85 levegőszennyező forrása a környezetvédelmi törvény életbe lépésének időpontjában 36 500 tonna szilárd port, 50 000 tonna kéndioxidot, 67 000 tonna szén-monoxidot bocsátott ki évente. A levegő szennyezéséért kivetett bírság 35 millió forint felett volt. Az elmúlt évek során a Vasműben felmérték a szennyező forrásokat és részletes programot dolgoztak ki a légszennyezés csökkentésére. Az eddigi munka eredményeképpen megszűnt a szennyező források további szaporodása, továbbá elérték, hogy az újonnan létesülő termelő egységeknél mindenütt maradéktalanul érvényesüljenek a levegőtisztaságvédelmi előírások. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az előkészítés a korábban létrehozott üzemek szennyező forrásainak megszüntetésére. A szennyezés azonban csak szervezéssel nem szüntethető meg. Megfelelő tisztító berendezések utólagos felszerelését kellett előirányozni. Ezek megvalósítása azonban az országos környezetvédelmi koncepciónak megfelelően csak a termelési folyamatok részeként, rekonstrukció keretében fokozatosan történhet. Orvos vagyok, így a környezet (levegő) szenynyezése közvetlenül is érint, mint egészségügyi probléma. A lakosság körében folytatott orvosi megfigyeléseink bizonyítják, hogy városunkban az átlagosnál gyakoribb a szem-kötőhártyagyulladás, a heveny és idült légzőszervei megbetegedések száma. A légúti megbetegedések miatt engedélyezett táppénzes napok aránya nagyobb, mint az országos átlag. Különösen figyelmeztetőek a gyermekek körében végzett vizsgálatok tapasztalatai, amelyek szerint átlagon felüli a gyermekek tüdőhörgőinek görcsös megbetegedése, amely gyakran krónikussá válik. Egy újabb, véleményem szerint igen hasznos és a törvény szellemének megfelelő városépítési koncepcióról is szeretnék röviden beszélni. A rohamosan fejlődő autós forgalomra tekintettel mintegy 4500 garázst építettek az elmúlt években a városon kívül, ott, ahol a város levegőjét az autógázok már nem szennyezik. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány számadat még engedtessék meg nekem: a Dunai Vasmű évente 30 millió forintot fizet környezetvédelmi bírságként. Az elmúlt években több mint 200 millió forintot költöttek elektrosztatikus porleválasztók ós gáztisztítók megépítésére. A korábban üzembe helyezett létesítmények tervezett rekonstrukciói, melyek a légszennyezés csökkentését hivatottak teljesít ni, további 300 millió forint beruházást igényelnek. A számok önmagukért beszélnek. Gazdasági helyzetünk nehézségeire hivatkozni állandóan, ma már alig illő. A környezetvédelmi feladatokat népgazdaságunk teherbíró képességével összhangba kell hozni. Ami újat létrehozunk, legyen az ipari termelőüzem, állattenyésztő-telep vagy lakóház, ott érvényesülnie kell a törvénynek. A létrehozott létesítményeket és meglévő természeti kincseinket biológiailag hasznos állapotban kell megőrizni. Házaink, intézményeink, parkjaink, utcáink, tavaink tisztasága azonban sok kívánni valót hagy maga után. Társadalmi munkában kampányszerűen nagytakarítást rendezünk az országban, hogy a közbeeső időszakban legyen hova szemetelnünk. Pedig egyszerűbb lenne tisztán tartani. Városunkban egyes területeken a lakók a bérházak között — ha úgy tetszik közterületen — csodálatos virágoskerteket hoztak létre, míg más helyeken a több százezer forintért kiültetett fákat sem védték, vigyázták. Iskolásaink felelősek az iskola környékének tisztaságáért, és ezt a munkát becsülettel elvégzik, de a lépcsőházban nyugodtan eldobják a csokoládéspapírt és a gyümölcshéjat. És az a felnőtt, aki kertjében féltőén vigyázza csemetefáit, nem neveli gyermekét a fák, virágok, a természet szeretetére és védelmére. A környezetvédelem társadalmi és egyéni feladat. Városunk lakossága a Hazafias Népfront szervezésével igen aktívan és nagy figyelemmel részt vett a törvény 1976-os előkészítésében, és azóta sem változott ez az érdeklődés, hiszen mindenkit közelről érintő problémáról van szó. Jelenleg is hetek óta folyik a helyi sajtó hasábjain a városfejlesztés tervéről a vita, melyben a környezetvédelem igen jelentős szerepet játszik. Városunkban nagy hagyományai vannak a várost szépítő társadalmi munkának, környezetvédelmi napokat szervezünk, vannak környezetvédelmi felelőseink. A célunk mindenképpen az, hogy elkerüljük a kampányszerű nagytakarításokat, és jól szervezett munkával környezetünk tisztaságát megőrizni, javítani, a bennünket körülvevő világot újjávarázsolni, emberibbé, szebbé és talán jobbá is tenni nem elsősorban a törvény szigora, előírásai miatt kell, hanem belső szükségszerűségből. Van törvényünk, amely jogilag szabályozza a környezetvédelmi feladatokat, azokat, amelyek a kor technikai szín-